Anyák egymás között: kétféle gyerek van. Az egyik “tökéletes”, a másik meg “selejtes”. A tökéletes mindent időre, sőt előtte csinál, nincs vele semmi gond, egy földre szállt angyal, hatalmas szívvel és aggyal. A nem annyira tökéletes (aki pont ugyanannyira tökéletes!) késve kezdi a dolgokat, nem alszik, hisztizik, nem lehet tőle moccanni sem. Neked melyik jutott?

A tiéd a tökéletes gyermek

Ez igazán jó hír. Természetesen tisztában vagy vele, hogy a tiéd sem tökéletes, mert az nem létezik. Ha viszont mesélsz róla, nem tudsz rosszat mondani. Esetleg néha nyafog, talán alkalmanként kópé, de kedves, értelmes, szófogadó kisgyerek. Ha kérdésre felelve dicséred, azzal felvágsz, ha meg csak úgy magadtól dicsekszel, akkor az nagy bűn.

Pedig te is tudod, és hangoztatod is, hogy micsoda mázlista vagy, szerencséd van ebben (talán semmi másban nincs), mégis bűnösnek érzed magad néha, mert a tiédről nem lehet rosszat mondani.

De hiába mondod. A másik fél, akinek beszélsz róla, ezt nem érti, csak azt hallja, hogy a tiéd ilyen – amiből számára egyenesen következik (teljesen hibásan) az is, hogy az övé meg olyan. Sosem fogod tudni meggyőzni, hogy te is tisztában vagy a szerencséddel, igyekszel is megbecsülni, és hogy nem akarod őt bántani, nem gondolsz rosszat az ő gyerekéről. Egyszerűen csak a tényekről van szó.

Érezheted úgy, hogy nem mesélsz önként, hogy a kérdésre inkább olyan választ keresel, ami lehet, hogy nem teljesen őszinte, de talán egy morzsányit látszik belőle, hogy a te gyerekednek is vannak rossz pillanatai.


Pocsék érzés, ha bántanak azért, amiről nem tehetsz. A gyermek milyensége nem érdemek, tudás, anyagi helyzet szerint jár. És közben mindenki elfelejti, hogy a tökéletes gyermeket is gondozni és nevelni kell, mert önmagában ő sem marad az.

Neked a nem tökéletes jutott

Biztos vagyok benne, hogy ezt nem gondolod, csak néha rossz pillanataidban azt érzed, a tökéletes gyermek anyukája gondolja ezt. Sajnos lehet, az anyák között is van kevésbé normálisan gondolkodó. De tényleg vannak olyanok, akik csak tényeket közölnek, kérdésre felelnek, jogosan büszkék, ahogy MINDEN anya jogosan büszke a gyermekére, bármilyen legyen is.

De a lényeg nem itt van. Teljesen mindegy, hogy a másik gyerek mit tud, milyen, mennyire szerencsés vele a családja. A tiéd számít, aki lehet, hogy abban nagyon jó, ügyes, fejlett, amiről a másik nem beszél.

Az övé már szalad, a tiéd még nem? És vajon eszik is kiskanállal egyedül? Vagy fel tudja venni egyedül a cipőjét? Az övé beszél, a tiéd még nem. Az ő családja is kétnyelvű? Példa rengeteg van, de a versengés ebből az irányból indítva is teljesen felesleges.

Se te, sem a gyermeked nem rossz azért, mert a másik anyának mázlija van, és egy problémamentes (nem létezik!) gyermeket kapott. És mindig jöhet egy második gyermek is, aki másmilyen lesz…

Amit mindig észben kell tartani:

  • hogy a gyerekek nem egyformák, és nincs olyan gyerek, aki mindenben egyformán kitűnően teljesít;
  • hogy az anyák nem beszélnek azokról a részletekről, amelyek nem annyira szuperek, mint a többi;
  • minden gyerek hisztizik néha;
  • minden gyereknek van dackorszaka, szeparációs szorongása, csak a mértéke más;
  • az anyák néha (gyakran) anyai büszkeségből nagyokat lódítanak. 🙂



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!