Van egy jól működő hármasotok, vagy négyesetek, tagjai rajtatok kívül egy vagy több kutyus. Aztán a teszt pozitív lesz, egyértelműen bővül a család, de az új jövevény kétlábú lesz, el kell hát gondolkodni, hogyan tovább.

Mi legyen a négylábú családtaggal? Maradjon a kutya baba mellett is?

Biztonságos? Veszélyes? Menjen vagy maradjon? Számít még, hogy milyen aranyos volt, hogy hányszor vitted állatorvoshoz, hogy mennyire ragaszkodik hozzád? Képes a kutya alkalmazkodni egy új helyzethez?

Szerencsére igen, képes alkalmazkodni. Könnyebb a helyzet, ha van már a családban vagy az ismeretségi körben kisgyerek, akit a kutya ismer, vagy gyakran találkozik gyerekekkel.

Ha eddig ilyen tapasztalata a kutyusnak nem volt, akkor még a kisbaba megszületése előtt célszerű gyerektársasághoz szoktatni.

Fontos, hogy a kutya bizonyos szempontból olyan, mint egy kisgyerek. Vagyis képes azt hinni, hogy ő már nem fontos, őt nem szeretik, és képes a féltékenységre is, ha hirtelen kevesebb figyelmet és törődést kap.


Egy ápolt, egészséges kutyát nyugodtan lehet továbbra is szeretgetni, hiszen nyilván minden szükséges oltást megkapott, rendszeres gondozásban részesül, féregtelenítve is lett.

Kórokozók

Való igaz, hogy a kutya hordoz jó pár kórokozót, de az együtt élők egymás baktériumflórájával általában könnyedén megbirkóznak, összeszoknak.

Sok videót és fotót lehet találni a neten, ahol az újszülötteket épp bemutatják a családi ebnek. A többség hagyja, hogy a kutya alaposan megszaglássza a babát, a nyalogatás ritkábban engedélyezett.

A kutyákkal felnövő gyerekek ellenálló képessége nagyobb, mint a steril környezetben növekvő társaiké.

Néhány tanács a kezdetekre

  • figyelj éppen úgy a kutyád lelkére, mint ahogy a nagyobb gyerek lelkére figyelnél
  • ismertesd meg a baba holmijával, de játszani ne engedd velük
  • ha már megszületett a kisbabád, az első találkozás előtt engedd, hogy “szagmintát” vehessen, vagyis engedd, hogy megszaglássza valamelyik ruháját, ami már volt rajta
  • ne féltsd látványosan a babát a nedves orrától
  • ne feledkezz meg a dicséretről, ha valamit jól csinált 🙂

Megtanítandó feladatok gyereknek és kutyának

  • sem a gyerek, sem a kutya nem játékszer, mindkettő érez fájdalmat, és besokall egy idő után
  • egymás játékát nem vesszük el
  • evés és alvás közben nem zavarjuk a másikat
  • mindegyiküknek kell egy saját terület, ami a másik számára tabu

Amire nekünk kell figyelni

Ne hagyjuk őket kettesben játszani, főleg a kezdetekkor ne. A kicsi még nem tudja, hogy egy adott mozdulatnak milyen következményei lehetnek.

A mi orrunkba is simán és váratlanul belenyúl, de a kutya esetleg másképp reagál, szentségelés helyett odakap. A négylábú reakcióiból kikövetkeztethető, hogy mikor válik neki sokká a barátkozás.

Maradjon a kutya baba mellett is?

Fokozatosan meg lehet tanítani a gyereknek, hogy nem bántjuk a másikat, különben is: mikortól bántás az, amit tesz? Jó móka lehet együtt készíteni a négylábúnak valamit, együtt adni vizet a tálkájába, együtt menni sétálni.

Ha minden jó úton halad, a kutyából barát, partner, testőr, tanító válik az idők folyamán. A kicsi ösztönösen őt fogja figyelni, ami sokkal jobb, mint a műanyag játékok, vagy statikus minták.

Segít a szocializálódásban, ami első (vagy később is egyke maradó) gyermeknek nagy segítség lesz.

Könnyebben fog barátkozni, kevésbé lesz agresszív, jobban felfogja és átérzi a felelősséget, különösen, ha apróbb feladatot kap a kutyus gondozásában, ellátásában.

Ha a gyereknek valamilyen bánata lesz (akár nagy, akár kicsi a mi szemünkben az a bánat), a kutya remek társ a szomorú pillanatokban.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor nincs választás, meg kell válni a szeretett négylábútól. Ha azonban a várandósság rendben halad, kismama, baba egészséges, a kutya jelenléte nagyon sokat segít a gyermeknek, családnak egyaránt.




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!