Sokan folyton kételkednek. A gyermekvállalás előtt, a tervezéskor, a terhesség alatt és anyaként is. Vajon jó anya leszek / vagyok, van-e bennem is anyai ösztön, és az mire is lesz elég.

Később pedig olyan jó lenne szakembertől, hozzáértőtől, vagy csak anyóstól és barátnőtől hallani, hogy jól csináljuk.

A hivatásosak (pszichológusok) szerint a világon majdnem az összes anyában megvan a hajlam, hogy megvédje és ápolja az utódját.

Tehát a kérdés, hogy rossz anya lesz-e valakiből azért, mert a terhessége előtt nem volt kifejezetten babára hangolva, tökéletesen felesleges.

Az anyai ösztönöd segíteni fog.

Emlékszem, nekem tizenegy-két éves koromban mondta a szomszéd kislány, hogy belőlem nem lesz jó anya, mert nem szerettem babázni, nem láttam értelmét az öltöztetés-vetkőztetésnek, és a frizurakészítésnek sem, miután 4 évesen levágtam a haját és nem nőtt újra…


A lányom két és fél éves, gyönyörűen fejlődik, néha mégis érzem a késztetést, hogy megkérdezzem mástól is: vajon jól csinálom, jó anya vagyok?

Ami biztos, hogy nem jelzi (főleg nem pontosan) előre, hogy milyen anya leszel az, hogy mit gondoltál a babákról, babás létről addig, amíg nem lesz egy saját gyereked. Nem feltétel, hogy minden egyes baba láttán könnyekig hatódj.

A szülés után egy teljesen új világban találod magad, és soha nem várt érzéseket fogsz megtapasztalni a szülővé válás közben. Gyakran az anyai ösztön mindent felülír, az előzetes terveket, énképet, elvárásokat is.

Manapság divat félni és félelmet elültetni is, hogy ha valakinek nem zsigerből jön az anyaság, ahogy elvárható (?) lenne, akkor már nem is elég jó szülő. De tanulás és tapasztalás kombinációjával egyre jobban megismered őt, és így egyre magabiztosabb is leszel.

Anyai ösztön

Kivétel persze mindig van, de ha csak nem érzel mindent elsöprő könyörtelen haragot a baba iránt, akkor hamarosan belenősz az új ruhába, bármilyen nagy is volt kezdetben, és megteszel mindent, ami tőled telik.

De ha állandóan szomorú vagy mérges vagy, ha bántani szeretnéd a babát, akkor azonnal segítséget kell kérni.

Valóban van, akinek nem kellett volna szülnie, vagy aki helyesnek érzi az élete végén is, hogy nem vállalt gyermeket. De hogy ki tartozik biztosan ide, azt előre megmondani szinte lehetetlen.

Nem érzed magad jó anyának?

Akkor máris egy jó kiindulópontod van, mert igenis aggódsz emiatt, a baba miatt. Hasznos tanács, hogy ahelyett, hogy a szakértők által felállított „jó anyai” követelményeknek próbálnál megfelelni (ami ugye képtelenség, már csak azért is, mert a legritkább esetben értenek egyet), helyezd a hangsúlyt a baba megismerésére. Szinte mindennek ez lesz az alapja, hogy ismered-e a gyereket, akit szültél.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!