A gyermek születése után: váratlan párkapcsolati változások

A párok nagy része nem készül fel a gyermekvállalásra, legalábbis nem készíti fel a kapcsolatát, a házasságát a változásra. A gyermek születése pedig nagyon komoly változás, és nem kis terhet ró az addig jól működő kettősre.

Amikor a gyermekvállalásra készülünk, és mindenfélét összeolvasunk a témáról, valahogy mindig kimarad, hogy milyen rejtett változásokra is kell felkészülni. Rejtettnek nevezem, pedig tulajdonképpen várható, és mégsem számítunk rá igazán.

Tulajdonképpen nem csoda, hogy az első gyermek születése utáni sokkot sok házasság nem bírja ki. Ezért az együtt élő nagycsaládok eltűnését, a hiányzó és különböző mintákat, családi hátteret szokták okolni. Tulajdonképpen akár igaz is lehet, de ezek ellen mi már nem tudunk mit tenni.

Én inkább a mindenre kiterjedő előre gondolkodást, és a tapasztalatra épülő figyelmeztetéseket, tanácsokat, felkészítést hiányolom. Hogy őszintén elmondjuk azt, amiről nem szokás beszélni: hogyan hat a gyermek születése valójában a párkapcsolatra.

Miről nem beszélnek nekünk a tapasztaltabbak?


Fontossági sorrend: a gyermek születése után ki legyen az első?

Az egyik legsarkalatosabb kérdés, ami elég hamar felmerül. A gyermek születése után anyának a baba lesz a legfontosabb, ő lesz a világ közepe, míg a férfi, aki immár apa, elveszti ezt a státuszt. Először talán fel sem tűnik. Anyának legalábbis semmiképpen. Hiszen meghalni sincs ideje, ő legalábbis úgy érzi. Fáradt, frusztrált, kimerült, tele bizonytalansággal és aggodalommal.

Apa ezzel szemben kirekesztetté válik, hiszen nincs otthon, nem szoptat, nem látja, hogyan telik egy nap. Ha ő tartja a kicsit a karjában, azt kell tapasztalnia, hogy anya, ha ránéz, már nem őrá néz. Hanem a babára. Azután lehet, hogy apa is kap egy mosolygós pillantást, de tisztában van vele, hogy az nem neki szól. Az is a babáé, hogy “látod, te is büszke vagy, ugye?”, vagy valami ilyesmi.

Minden a baba igényeinek rendelődik alá hosszabb-rövidebb ideig. Sok házasságnál a rövidebb idő is soknak bizonyul. Csendben kell lenni, hétvégén is napirend van, más az étel, más a tennivaló, más ételek kerülnek a kosárba vásárláskor. Ez különösen igaz, ha anya szoptat és figyel, mit eszik, aztán a hozzátápláláskor újra előjön ez a probléma.

Apa kérdése egy idő után megfogalmazódik: vajon számít még ő is egy kicsit? Úgy érzi, ő már csak egy pénzkereső gépezet, akitől ennyit várnak, és csak ennyire is veszik figyelembe. Persze nincs igaza, de mivel a gondolatát későn mondja ki (ha egyáltalán megfogalmazza), anyának eszébe sem jut, hogy apa milyen butaságot agyalt össze.

Vajon fel lehet erre előre készülni? Meg lehet a gyermek születése előtt beszélni, hogy ne vegye zokon, amit el sem tud egyelőre képzelni? Nem beszélve arról, hogy a nő sem tudja elképzelni, hogy pont ő ne bírná együtt a kettőt, apát és gyermekét. 🙂

Az elképzelhetetlen: “Nem igaz, hogy mindig fáradt vagy!”

Olyan nehéz kívülről elképzelni, hogy aki otthon van, és nem csinál semmit (!), az is elfáradhat! Annyira hihetetlen, hogy csak a háztartást kell ellátni, babát tisztába tenni, fürdetni, etetni – és mégis: anya kidől, és nem is a nap végére, de gyakran már a közepére. Mi a csuda fárasztó lehet ebben?

Nem tudom, meg lehet-e magyarázni, hogy fárasztó a rutintalanság, a feltörő aggodalom, az éjszakai felkelések, az örökös készenlét. Nem tudom, meg lehet-e értetni, hogy fárasztó a babakocsit cipelni (lift nélküli emeletről kész rémálom), hogy idegőrlő kedvesen mosolyogni a nem várt “jó tanácsokra”, kéretlen megjegyzésekre, a szomszéd néni lányának sokkal szebben gyarapodó, egyáltalán nem síró, és nyilvánvalóan zseni gyerekének történeteire.

Nehéz lehet felfogni, hogy a pihenés immár nem az otthonlétet jelentené, hanem egy kis kiruccanást, szinte bárhová. Hogy mások az igények ezen a téren. Hogy amíg apa alig várja, hogy a munkából hazaérve elé tegyék a meleg ételt, és nézhesse nyugodtan a tévét, addig anya szeretne csak egy kicsit, egy órácskát elmenni otthonról. Hogy nem azért nem tud semmiről beszélgetni, mert nem akar, mert nem érdekli semmi, hanem mert ennyi inger éri egy nap: egy kisgyermek pillanatai.

A piszkos anyagiak: “Te mennyit adsz a családi kasszába?”

Ez a kérdés nagy pofon. Teljesen nyilvánvaló, hogy átlagos esetben az anyuka kevesebbet kap, sokszor csak töredékét kapja apuka fizetésének otthon “ülő”, “semmit sem csináló” anyaként. Ez az összeg kevés, szinte semmire sem elég.

Amikor pedig a fizetnivalók számbavételéről, a rendelkezésre álló összegről van szó, apának kinyílik a bicska a zsebében. Eltartja anyát, kényelmet biztosít, neki pedig egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennie. Hiszen ő hozza a nagyobb pénzt, úgy van rendjén, ha anya mond le a felesleges költekezéseiről. Különben is, otthon kinek akar tetszeni, minek a kozmetika, az edzés, a csini ruha?

A gyermek születése előtt elképzelhetetlen a gyermekes költségvetés. Nyilván mindenki tudja, hogy kell pelenka, meg popsitörlő, meg hasonlók, de őszintén: ki tudja előre egy hónapra kiszámolni, hogy mennyire lesz szükség a megváltozott helyzetben? Nem beszélve a váratlan kiadásokról, vagy a nem rendszeresekről.

A gyermek születése után: váratlan párkapcsolati változások

Gyereknevelési kérdések: “Ne üvölts a gyerekkel!”

A gyereknevelésben előkerülnek azok az ellentétek, amiknek létéről sokan nem is tudnak. Ki gondolna rá, hogy a gyermek születése előtt kiderítse, miben értenek egyet, és miben nem a párjával? Hogy lehet-e a gyermeknek tévéznie, hogy szabad-e a falra rajzolnia, hogy hogyan reagáljunk a hisztire, hogy mit tegyünk, ha váratlan dolgot művel, pl. megfenyeget az ujjával, vagy verekszik, dacos? Vagy mit tehet a nagymama és mit nem?




Van olyan férfi, akivel ezeket előre, a szülés előtt meg lehet beszélni? Aki nem legyint, ha szóba kerül a téma, és nem odázza el azzal, hogy “ej, ráérünk arra még!”. Lehet valaki olyan szerencsés, hogy a párja is ugyanazt tartja fontosnak, és hasonlóan reagál?

A feladatok újraosztása

Vannak házasságok, kapcsolatok, ahol ez természetes módon alakul mindig a helyzetnek megfelelően. De nem ez az általános. Ahogy kialakultak a megszokások a kapcsolat elején, a legtöbbször fel sem merül, hogy a gyermek születése után változtatni kellene valamin is. Pedig sokszor elég lenne, ha az apa “akarna mosogatni”, megtenni már nem is kellene. A szándék is értékelendő, ha őszinte.

Erre jó ötlet lehet egy lista írása, külön mindkét félnek, hogy melyik feladatot kinek kell elvégeznie a baba világra jötte után. Néha biztosan érdekes eredmények születnek.

Nálatok más probléma merült fel? Mi maradt ki?



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!