Gondolatok az apaságról

Néhány napja eltöprengtem apaságom következményein. Veszteségeket, nyereségeket mérlegeltem. Furcsa eredményre jutottam. A korral járó fejlődési fokozatok egyike, amikor a férfiból apa lesz. Emlékszem, bár már csak halványan, mikor a környezetemben levő apák beszámolóját (még csak) férfiként hallgattam. Még ma is megborzongok azoktól az érzésektől, amik akkor ébredtek bennem. Horrorisztikus emlékek…

Férfiként…

Mert hát miről is szóltak azok a beszámolók? Ébren töltött éjszakákról, sírásról, költségekről, korlátokról, tiltásokról. Egy olyan élet képét festették le nekem, amit épeszű ember önként nem vállal fel.

Mert ki is akarná az éjszakáit ébren tölteni egy síró és meg nem nyugtatható gyermeket tartva? Ki cserélné le önként a sportautó vásárlási szándékát (és az arra félretett pénzt) babakocsi vásárlásra? Ki lenne az az idióta, aki egy ízletes steaket félretolna némi borsó vagy krumplipüré elfogyasztásáért, hogy a csemete lássa, milyen finom is, mikor pedig nem is!

Önként akarni azt, hogy csak sóvárogva, vágyakozva nézzünk egy-egy műszaki cikket, amit pedig bátran (és gondolkodás nélkül) vettünk volna meg, ha nem lennének tele a kezeink pelenkákkal, törlőkendőkkel, ezzel meg azzal. Nem is értettem, miért nem halt még ki az emberiség, ha a gyermekvállalás erről szól?!

Akkor és ott, összegezve a hallottakat, meg kellett állapítanom, hogy az apaság a modernkori rabszolgaság megnevezése. Kell a francnak! Sörös pohár helyett cumisüveg? Az újabb és újabb hódítások édes fáradtságát, enyhe izomlázát nem és nem fogom lecserélni a görcsös, görnyedt hátra, a karikás, üveges tekintetre, amelyek ott meredtek előttem a semmibe! Nem leszek apa! Szabadnak születtem, és ezt a szabadságot önként biztos nem adom fel!


i.e. 7-8 hónappal

Ülök a gépem előtt, és jogi fórumokat olvasok. Kell, hogy valaki már túl legyen ezen, és legyen annyira önzetlen, hogy megossza velem a megoldást. Hogyan érhetném el, hogy beszámíthatatlannak nyilvánítsanak? Ép ésszel, ráadásul önként nem és nem lehet ilyet tenni.

Pedig bizonyíték is van rá. Ott hever az asztalon. Egy kis kép. Egy szürke maszatban egy apró fekete folt. Azt mondják, ez bizonyítja, hogy nem vagyok beszámítható. Hiszen önként (bár nem dalolva) dobom el szabadságom, adom fel álmaimat, verem láncra magam, és életem végéig tartó rabszolgaságban fogok senyvedni. Egy kis fekete folt miatt!!!

Megkaparom a felvételt, hátha csak rá cseppent valami… Kaparom hát. Előbb csak finoman körömmel, később növekvő pánikkal már az ütve fúrót is bekapcsolom. Hiába minden. Az a folt pedig ott van. Oké. Ezt elszúrtam. Akkor most mi a teendő?

Meneküljek? Még nincs kolónia a Holdon, Marson, Jupiteren. Fejest ugranék akár a Marianna-árok felett is, csak ne kelljen megélnem azt a rémséget, amit férfitársaim oly sokszor, oly intenzíven festettek le nekem. És akinek van egy kis képzelőereje, pontosan el tudja képzelni, hogy az apaság nem más mint a Gyehenna tüze! Tény, hogy pokolra kerülök minden hibámért, és az örök kárhozat nem a halál után, de már életemben is elkezdődik.

Rémképek, rémálmok, rettegés. Még néhány hónap, és az életem véget ér! Kicsiny remény, de hátha addigra lesz kolónia más bolygókon… Addig is férfiként, vállalva hibáim következményét, tartom magam. Csak az éjszaka homálya tanúm arra, milyen kétségbe esve keresem a kiutat ebből a csapdából.

Gondolatok az apaságról

i.sz. Apaként

Hazugság! Hosszú éveket éltem le, és vesztegettem el hazugságok miatt! Most már késő. Nem lehet vissza forgatni az idő kerekét, és ha megtehetném, akkor sem tenném meg. De azért fáj a veszteség. Egy, kettő, tíz, vagy tizenöt év is úgy telt el az életemből, hogy elvesztegettem azokat. Félelem, rettegés, és hazugságok okán.

Nézem a mellettem heverő apró, békés arcocskát, a parányi kezeket. Nézem, és büszkeség tölt el. Bár érdemtelenül érzem ezt, hisz erényem csupán annyi, hogy gyávaságból, lustaságból, vagy csak azért, mert nincs más bolygón élet, nem futottam világgá az apaság elől. Mégis büszke vagyok. Arra a kis emberre, aki ott szuszog mellettem.

Kedvem lenne visszahozni néhány középkori büntetési formát azoknak az apáknak, akik nem és nem képesek látni, átadni a teljes képet férfitársaiknak. Egy jó kis kerékbe törés, spanyolcsizma, máglya biztosan segítene ezen. Rabszolgaság? Egy túrót! Korlátok? Na persze. Megalkuvás? Hülyeség! Öröm, és büszkeség! Ezek inkább, mint az előzőek!

Régen feledésbe merült minden félelmem, rettegésem. Helyüket más vette át. Tiszta öröm, meghatottság, büszkeség. Élmények, nevetés, játékosság, gyermeki önfeledtség. Mert az apaság nem rossz dolog. Igen, tény: feladatokkal, kötelezettségekkel jár.

Tény, hogy sétáltam éjszaka egy síró, nem igazán nyugtatható gyermekkel a karomban, de tény az is, egyetlen mosolya, önfeledt kacaja minden fáradságot, félelmet elkergetett belőlem. Mert apának lenni nem teher. Az apaság egy élményekkel teli játék, amely (szerencsére) évekig tart.

Megérintem az alvó gyermekem kezét, és piciny újacskák ösztönösen fogják meg az enyéimet. Kit érdekel egy sportautó, egy új kütyü? Kinek lehetne fontos az, hogy egy vagy két sörrel többet ihasson meg a haverokkal, mikor mindezeknél sokkal többet ad egy apró kéz érintése, egy játék, vagy egy szó: „apa”…

Nem akarom visszatekerni az idő kerekét. Nem akarok menekülni. De ha valaki tudja, hogyan lassíthatnám le az idő folyását, hogy ezek az érzések minél tovább éljenek, élhessenek bennem, kérem, árulja el a titkot! A férfiaknak pedig innen is üzenem: az apaság, minden nehézség ellenére sokkal több, mint jó! Nem a Gyehenna, inkább a teljesség szinonimája!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!