Emlékezni akarok

Ülök az ágyon, mellettem jobbról a kisebbik, még kisbaba, balról a nagyobbik, szinte már nagylány. Majdnem elaludtak már. Hamarosan békésen álmodnak azokról a dolgokról, amikről a gyerekek szoktak.

Ha egészen közel hajolok, hallom a folyamatos szuszogásukat, lágy lélegzetüket, látom, ahogy a mellkasuk egyenletesen emelkedik és süllyed, csaknem teljesen egyszerre. És hirtelen fájdalmas szúrással belém villan. Emlékezni akarok. Nem akarom elfelejteni. Csendes könyörgés ez csupán, nem is tudom, kihez.

Emlékezni akarok.

Emlékezni akarok a finom, selymes hajukra, amilyen csak ez egészen kicsiknek van, és arra, ahogy az orromat csiklandozzák a puha hajszálak, ahogy elveszek a tökéletességük csodálatában, vagy ahogy kuncognak, miközben szinte belebújok a pufók babanyakuk párnás redőibe, és mélyen beszívom az illatukat. Keveredik benne az anyatej, a fürdető, öblítő illata. Ez a szeretet és a remény illata, van benne valami varázslatos, titokzatos összetevő, ami csak a kisbabák sajátja.

Emlékezni akarok a puha, meleg kezek szelídségére. A kicsi kezekre, amelyek úgy tudnak belém kapaszkodni, mintha én lennék minden, amire szükségük van. A kis kezekre, amelyek keresnek, ha nem vagyok mellettük, amelyek simogatják a hajam és követik az arcom körvonalait, amelyek nem akarnak elengedni, és nem akarják hagyni, hogy én elengedjem őket. Emlékezni akarok az  illatukra, az érintésükre, ahogy először mutattak valamit, ahogy kézmosást kérve nyúlnak felém.


Emlékezni akarok arra, hogy szupererőm van. Hatalmamban áll puszival elmulasztani bármilyen fájdalmat, ölelésemmel elűzni a bánatot, messzire dúdolni a rossz álmokat, minden félelmet és aggodalmat. Pontosan tudom, mikor mire van szükségük, még akkor is, ha ők maguk nem tudják. Képes vagyok megnyugtatni őket egyszerűen azzal, hogy közel vagyok, jelen vagyok, elérhető vagyok.

Emlékezni akarok, hogy milyen nehéz egy babakobak, amikor a kicsi betegen fekszik a karomban, vagy fürdés után, frissen mosott hajjal, kócosan, ahogy a vállamra bújik, karját szorosan a nyakam köré fonva. Ahogy este lefekvés előtt vagy ébredés után kényelmesen bevackolódik, ahogy elszenderül és még közben is ölel.

Emlékezni akarok

Emlékezni akarok a kicsi talpakra, a puhaságukra, melegségükre, a dobbanásukra a földön. Ahogy szaladnak, és örömmel várják, hogy utánuk szaladjak és elkapjam őket. A kicsi lábakra, ahogy éjjel a szobámba toppannak, amikor ijesztően hangos a mennydörgés, ahogy megállás és tétovázás nélkül követnek mindenhová a lakásban, és várják, hogy végre csak rájuk figyeljek.

Emlékezni akarok, ahogyan a kisbabám cipelem, milyen tökéletesen illeszkedik a csípőmre, mintha csak neki tervezték volna, ahogy a lábaival vidoran kalimpál, ahogy figyeli, amit épp csinálok, ahogy ringatom és dúdolok neki, ahogy a kicsi meleg keze a hátamon nyugszik, és finoman simogat.

Emlékezni akarok az első szavaikra, ahogy kiejtették őket, lágyan és puhán, néha alig érthetően, keményen harcolva a hangokkal, amikor engem utánozva hangsúlyoztak, mutogattak, grimaszoltak, vagy ahogy meséltek, izgatottan, énekelve, örömtől csillogó szemekkel, magasabb hangon, mint a rendes beszédhangjuk. Az első szavakra, amiket átköltöttek, amiket kitaláltak, amik csak nekem szóltak, amiket csak én értettem.

Emlékezni akarok, hogy milyen jó velük csak úgy együtt lenni, élvezni, ahogy kuncognak, játszanak, csak nézem őket, és arra gondolok, hogy milyen mázlista vagyok, hogy ők, és pont ők az én gyerekeim.

Emlékezni akarok, hogy milyen kicsik voltak. Mert néha épp emiatt kívánom, hogy nőjenek már gyorsabban, aludjanak tovább, legyenek kicsit önállóbbak, több teret adjanak nekem, némi szabadságot, ne szóljanak hozzám, egymáshoz se, ne veszekedjenek, ne kelljek bírónak, ne halljam, hogy anyaaaaaa, csak hagyjanak egy kicsit békén, hogy azt csináljam, amit csak szeretnék.

Emlékezni akarok, mert tudom, hogy egy nap épp ez fog kétségbeesetten hiányozni, kegyetlenül fájni, hogy elmúlt, hogy felnőttek, és soha nem bújnak már úgy hozzám, soha nem lesznek már a csöpp kisbabáim.

Így hát amíg tehetem, hadd élvezzem ki alaposan, hadd szívjam be mélyebben, hadd tartsam a karomban tovább és szorosabban, mert ki tudja, mikor jön el az idő, amikor erre már nem lesz lehetőségem.

Emlékezni akarok.


3

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!