Mikor menjen bölcsibe a gyerek, ha egyáltalán?

A kérdésben érintettként kérdeztem pszichológust, óvodapedagógust, anyákat, és a fiam nagymamáját. Jót teszek a bölcsivel, vagy káros? Mellettem a helye, míg 3 nem lesz, vagy kell már a más inger, más társaság? Pozitív hozadéka lesz, vagy sérülni fog a kicsi?

A főbb szempontok, amelyek alapján dönteni érdemes, annak ellenére szépen körvonalazhatóak, hogy mindenki mást mond, más szempont az elsődleges számára, és természetesen más családi helyzetet élt meg, mint a többiek. Az első legtöbbször anyagi, de nagyon erős szempont a gyerekek igénye, úgy a bölcsis korúé, ahogy a testvéreké is.

A kérdésben szakemberként Hegelein Martina óvodapedagógus, Budai W. Réka pszichológus siettek a segítségemre.

A bölcsi szépen beleillik a szülés, a táplálás, a hozzátáplálás, a cumi és a többiek sorába. A vélemények határozottak, az ellentétek hatalmasak, hogy jó ötlet-e egyáltalán a bölcsi, vagy inkább káros. Sokan vallják, hogy a gyereknek 3 éves korig a legjobb, ha az édesanyja mellett van. Mások inkább úgy látják, hogy a bölcsi hasznos lesz az önállósodás, szocializáció szempontjából.

Tehát menjen bölcsibe a gyerek?

A szakemberek határozott meglátása szerint a kérdésre nem könnyű (nem lehet) egyértelmű, mindenki számára érthető és használható választ adni. Az első és legfontosabb, hogy minden család családként a saját helyzetét mérlegelje, és hagyja figyelmen kívül a kívülállók véleményét, adott esetben nyomását.


Természetesen vannak élethelyzetek, amikor a kérdésre a válasz adott. Amikor a család nem tudja másképp megoldani anyagilag a helyeztet, és az anyukának vissza kell mennie dolgozni, akkor a kicsi felügyeletét valahogyan meg kell oldani.

De az adott család helyzetét alaposan megismerve az az döntés is lehet teljesen jogos, ha az anyuka nem dolgozik, otthon van egy kisebb testvérrel (vagy más miatt), és a nagyobbik gyermeket bölcsibe íratják. Nagyon káros és bántó egyértelműen kijelenteni, hogy a bölcsi rossz döntés, az anyuka felelőtlen, vagy nem elég jó anya, hiszen nem látunk bele másoknak az életébe.

A menjen-e vagy sem kérdésre tehát csak mindig az adott családra vonatkozó válasz születhet. Általános nem. És bár jogos a tanács, hogy az intézményeket váltogatni nem szerencsés, néha muszáj tudni váltani, vagy feladni a rosszul választottat. Nem mindig jó mindenáron beszoktatni a kicsit valahová, ahová ő nagyon nem akar tartozni.

Mikor menjen bölcsibe a gyerek, ha egyáltalán?

És mikortól menjen bölcsibe?

Ha felmerül, hogy esetleg bölcsis lesz a kicsi, akkor a mikor kezdjünk kérdés következik. Erre a legjobb életkor és egyedi érettség szerint válaszolni.

Ha még nincs 1 éves…

Itt még nagyjából mindenki egyetért abban, hogy a kicsinek egy éves koráig jobb az anyukája mellett, mint idegenekkel. Ha bármilyen okból ez nem megoldható, akkor a legjobb választás, ha olyan felnőtt vigyáz rá, aki állandó, és ezt tudja a saját, mármint a gyerek otthonában tenni. Ő lehet nagyi, vagy bébiszitter, akivel a gyerek megismerkedik, elfogadja, és ez a valaki nem cserélődik.

Ha már elmúlt 1 éves…

Itt már egyetértésről szó sincs. Sokan úgy vélik, hogy van rá esély, hogy hamar beszokik a bölcsibe egy másfél – két éves kor közötti kicsi, gyorsan fejlődnek a képességei, az értelmi, a szociális és kognitív képességei is. Mások azt hangsúlyozzák, hogy bekavar a stabil kötődés kialakulásába, de erre egyértelmű bizonyítékok egyelőre nincsenek.

Ha már elmúlt 2…

Sok kisgyereknek ennyi idősen már érezhetően kevés az otthoni környezet, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy az összes kicsi érett is a bölcsire. Nem minden gyerek egyformán nyitott, lehet visszahúzódóbb, kiváró típus, ahogy barátkozós is. Nem egyforma időben tanulnak beszélni, és önmagukat egyértelműen kifejezni.

Gyakran látni, hogy egy két éves körüli vagy annál fiatalabb gyermek főleg nem játszik együtt a többiekkel. Sokkal gyakoribb a sok külön játszó totyogó, akik egy-egy feladathoz vagy közös tevékenységhez összegyűlnek és együtt csinálják, de tökéletesen jól elvannak magukban is.

És a bölcsik sem egyformák. Sem amit kínálnak, sem ahogy a gyerekekhez és a családokhoz állnak, a szemléletük nagyon eltérő lehet. Követhetnek különféle pedagógiai elveket, tarthatnak érdekes nevelési időket, és nem egyformán kezelik a beszoktatás körüli zűröket sem.

A saját tapasztalatom az ügyben: nálunk 3 gondozó van 12 gyerekre, egy kisgyerekes fiatal, egy negyvenes tapasztalt, és egy hatvanas montessoris. Mindegyikhez beosztva 3 kicsi. Ezt ők előre eldöntötték, hogy ki melyik gyerekért felel, azzal a kitétellel, hogy a gyerek ezt felülírhatja. Ahogy több kisgyerek felül is írta. Az én fiam is. És ez teljesen rendben van.




A beszoktatásra 4 hét van, plusz négy hét együtt teljes időben, majd általában jön egy szünet. Egyszerre 4 kisgyerek szokik be, ennek megfelelően nem az egész csoport kezd a tanév elején, hanem elcsúsztatva, 4 kisgyerek szeptemberben, 4 januárban és 4 áprilisban. Ők így alakították ki, és működni látszik.

Ahogy az is rendben van, hogy az ott dolgozók is emberek. Bár lehetőség szerint nem fogják mutatni, mondani meg pláne nem, de néha érezhető, hogy nem lesz minden család szimpatikus, minden gyerek kedvenc. Még akkor sem, ha ez az adott szülőnek borzasztó fájdalmas felismerés.


Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!