Anyák a végkimerülés szélén: az anyaság szemüvege

Vannak anyák, akik egyedülálló mamiként élnek. Az oka mindegy, hogy elváltak, vagy apa csak messze dolgozik, a lényeg, hogy gyakran egyedül kell megbirkózni a mindennapokkal.

Egy idő után a nehézségek, az állandó helytállási kényszer, esetleg a tökéletességre törekvés oda vezet, hogy csalódik az anyaságban, önmagában, és az őt tündérmesékkel kábító anyákban is. A megoldás egyszerűnek tűnik, de valóban az?

Az egyszerű megoldás

Ezt már mindenki fújja: ki kell kapcsolni, néhány órára másra bízni a babát, ez lehet rokon vagy hivatásos is, mindegy. Csak az számít, hogy legyen minden nap, de legalább néhány naponta pár óra egyedül, barátnőkkel, felelősség és rendelkezésre állási kötelezettség nélkül.

Ez sajnos nem mindenkinek adatik meg. Borzasztó a gondolat, hogy némelyeknek könnyű, és nem is tudják, nem is értik azokat, akiknek nincs lehetőségük önmagukkal is törődni (és itt nem az ápolatlanságra gondolok…).

Amikor az anyaság nem egyszerű

Élnek anyák egyedül a gyermekkel, ismeretlen környezetben, esetleg külföldön. Élnek anyák roppant kevés pénzből, amikor a gyermek igényei kimerítik a kasszát, anyának nem jut edzésre, fodrászra.


Élnek anyák olyan tragédiákkal, tapasztalatokkal, hogy egyszerűen képtelenek más anyákkal a tökéletes gyermekes rózsaszínű álomvilágról fecsegni, amikor nekik nem az jutott.

Gyakran könnyebbnek tűnik bezárkózni, nem szólni senkihez, csak ne kelljen irigységet, dühöt vagy csak szomorúságot érezni azért, mert a másik élete annyival jobb(nak tűnik!).

Pedig a megoldás inkább az lenne, ha lennének olyan anyák, akik bevallják, hogy az élet egy kisbabával, totyogóval nagyon kemény tud lenni. Ha lennének, akik elmondják, hogy nekik is pocsék, és nincs kedvük felkelni, nem tudnak semmit elintézni, és hogy ilyenkor mit tesznek.

A tapasztalat (másokéi) sokat segíthet, ha mást nem, legalább megmutatja, senkinek sem könnyű. De nem vagyunk őszinték.

Be kell őszintén vallani, hogy gyermeket nevelni kemény munka, sok áldozatot és esetenként önfeladást követel. Iszonyú csalódottságot vált ki az érzés, hogy talán nem is kellett volna babát vállalni, talán nem is vagy anyának való.

Hogy azt hitted, az anyaság könnyű sétagalopp lesz, a baba tüneményes, a környezet segítőkész, és minden nagyszerű. Ha a kudarc érzése nagyon beivódik, az meghatározza majd az egész életet, és rossz esetben a gyerekét is.

A legtöbb anyuka azt hiszi, ciki vagy megalázó, ha ő nem érzi annyira cukrosnak az életét, és akkor is hajtogatja elszántan, hogy neki milyen jó, amikor ebből semmit sem érez.

Minden gyerekre rájön az öt perc, mindegyik lesz beteg, mindegyiknek fog fájni a hasa, jönni a foga, mindegyik rádöbben egyszer, hogy anya nincs mindig ott. És sír, anyát keresi, nem akar nélküle lenni. Anya meg kicsit egyedül akar már lenni, csöndben.

Az anyaság örömeit így nagyon nehéz megélni, vagy akár csak egy röpke pillanatra elkapni. Pedig ott vannak a jó dolgok!

Más anyákkal beszélgetve rájön az ember lánya, hogy minden gyereknél / anyánál van bibi. Még akkor is lejön, ha nem beszél róla. Vagy arra jön rá, hogy tényleg az én gyerekem is milyen aranyos – amikor alszik. Ez elsőre persze ironikus kiszólás, de valóban így van. A babák nagyon édesek, ahogy alszanak. 🙂

Anyák a végkimerülés szélén: az anyaság szemüvege

 

Neked van szemüveged?

Teljesen ellentmondásosnak tűnik a tanács, hogy éppen szabadulni akarsz kicsit, de vidd magaddal és vond be mindenbe. Pedig valóban segít, bár egy valamire nagy szükség van ilyenkor: egy szemüvegre. Amikor a szemüvegben nem látszik, hogy milyen csigalassúsággal halad minden, hogy nem úgy sikerül, ahogy megszoktad.




Viszont nagyon jól látszik abban a szemüvegben a kicsi mosolya, büszkesége, hogy ő anyának segít. Anyának, aki a legfontosabb, aki a feltétel nélküliséget jelenti, aki mindent tud és nem fél semmitől. Se a tűzhelytől, se a vasalótól, még a késtől se! És aki vigyáz rá, hogy ő ne nyúljon ezekhez.

Ez a szemüveg iszonyú erős türelemből készült. Idő kell, míg elkészül, míg a mérete megfelelő lesz, de mindenkinek lehet ilyen “anyasági” szemüvege.

Az enyém például úgy működik, hogy előre eldöntöm, hogy milyen mókás lesz a frissen mosott ruhák egy részét a szárító helyett a földre/székre/akármire teregetni. Vagy mennyire vicces lesz a kiömlött tej cseppjeit egyenként papírszalvétával feltörölgetni.

Egy csomó anyai tevékenység van, amit a gyerekek utálnak, vagy időszakosan nem viselnek el. Ilyenkor üvöltenek, toporzékolnak, vagy csak szívet tépően sírnak. Belevonni nem mindig lehet, pl. egy hajmosásba, wc-re menni is muszáj.

Ha nem tudsz valami játékot kitalálni ilyenkor, amivel lefoglalod (vigyáz a hajgumira, csatra, játszik a gurigával), akkor vagy figyelmen kívül hagyod, hogy üvölt és sietsz, ahogy csak tudsz, vagy bármilyen segítséget kérsz. A halaszthatóakat el lehet intézni addig, amíg alszik.

Alapvetően anyának lenni a legnehezebb szerep az életben, de a legcsodásabb is. Gyakran mégis semminek tűnik, főleg azért, mert ha könnyű (ahogy állítják), akkor a súlya is kevesebb. Mert az anyaságot nem kötik alkalmassághoz, mert nem munka. “Csak” egy eltartott vagy, akit eltart a férje, az állam, aki nem dolgozik, csak játszik a gyerekkel. Ezt ráadásul képesek is vagyunk elhinni.

Az anyaságban van valami, ami csak az anyáé és a gyermekéé, soha senki elvenni, felülírni nem tudja. Bárhogy is érzel néha, bármilyen nehéz is, bárhogy utálod is magad, a világot, az anyaságodat, a gyermekednek te tökéletes vagy, úgy jó, ahogy vagy.

Keress anyákat, akikkel beszélni tudsz. Nem minden anya egyforma, és a hasonlóknak néha idő kell, hogy egymásra találjanak. Az őszinte tapasztalatcsere nagyon sokat segít.


Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!