Anyák és paráik

Anyaként annyi mindenen tudunk aggódni! Egy része jogos, másik része felesleges, a legtöbb meg egyszerűen butaság. Olvasunk, kérdezünk, nem értjük, agyalunk, kihozzuk a legrosszabb variációt a lehetségesek közül. 🙂 A témáink végtelenek, és ha épp minden jónak látszik, jön az anyós, a barátnő, egy ismeretlen… Anyák. (Nők! – mondaná a férjem.)

Eleget eszik?

Eleget eszik-e anyatejből, tápszerből, szilárd ételből… esetleg túletetem? 🙂 Anyai kérdések és aggodalmak az étkezés mennyisége körül. Ezen a legtöbben átesünk. Nyugi. Teljesen normális, ha egyik nap kevesebbet, a másik nap meg többet eszik, akármiből. Az is rendben van, ha három napig eszik (szerinted) keveset, aztán hirtelen nem győzöd a kaját adni neki. A gyerekorvosunk szerint: étel mellett még egy gyerek sem halt éhen. Figyeld a pelusokat, és minden rendben lesz.

Lelassult a hízása

Teljesen normális, hogy egy bizonyos kor után, vagy fejlettség után, vagy ha már sokat mozog, akkor kevesebbet hízik, vagy akár egyáltalán nem hízik. Nem hízhatnak minden hónapban egy kilót a babák a végtelenségig. Hogy néznének ki, mire oviba mennek?

Az is teljesen változó, hogy melyik baba meddig hízik nagyon. Függ a születési súlyától, hogy koraszülött volt-e vagy sem, hogy mikor kezd mozogni. A koraszülöttek kisebb súllyal születnek, ezért az első hónapokban gyakran másfél kilókat híznak. Sok baba hat hónapos koráig hízik rendszeresen, mire megduplázza a születési súlyát, aztán lassít egy kicsit. Csak azért, hogy a mérleg többet mutasson, nem kell tömni a gyereket. Többet árt, mint használ.

Csak nehogy megfázzon!

Az öltöztetési mizéria. Az eredménye legtöbbször egy izzadó baba, aki aztán tényleg könnyen megfázik. Ez gyakori aggodalom főleg azoknál, akik maguk is nehezen döntik el, hogy mit kellene felvenniük. Vagy van a babának néhány kedvenc szettje (anyuka kedvencei), és olyan nehéz változtatni!


Nem kell a babákat túlöltöztetni. Egész kicsi korban a hőszabályozásuk még nem az igazi, ezért anya dolga nagyon figyelni. A tarkóját, nyakát, hátát tapogatva kiderül, hogy melege van, vagy nincs. Nem mindig fázik, ha valamelyik végtagja hideg, vagy annak érzed, tehát ne arra hagyatkozz. Más ruha (mennyiségre és vastagságra) kell egy még nem mozgó babára, és egy sajtkukacra is.

Anyák és parák

Miért nem kell az új íz?

Mert nincs kedve hozzá. Mert éppen mást enne. Mert nem éhes. Mert nem szimpatikus. Mert anya mimikája azt jelzi, hogy az nem igazán finom. Csak.

Általánosan azt javasolják, hogy először alma, aztán krumpli, aztán barack, meg sütőtök, néha variálva. Mi meg szépen pánikba esünk, amikor az almát végre szépen megeszi, a krumpli meg nem kell. (Máshol meg teljesen mást javasolnak, mások a szokások, és például azt mondják, hogy először a krumpli, az édesebb gyümölcs csak később jöjjön.)

Mi a teendő? Semmi. A saját tapasztalatom az, hogy sem erőltetni nem szabad, sem várni heteket a következő kóstolásra. Gyakran az, ami délelőtt nem ízlett, az délutánra nagy kedvenc, ami főzve / párolva brrr, az nyersen isteni. 🙂 Hiszen gyerek.

Ahogy nő, úgy nő azoknak az ételeknek a száma, amit nem akar megenni. Nem azért, mert nem ízlik, gyakran meg sem kóstolja. És nyugi, nem rontottál el semmit. Két alkalommal később már megkóstolja, és örömmel eszi, leginkább anya tányérjáról.

Vajon jó anya vagyok?

Ezzel az érzéssel talán minden anyuka megküzd. Az egyetlen gyermeket nevelő is, meg a háromszoros anyuka is. Mindannyiunknak megvannak a bűneink, amiket csak mi látunk, a gyerek meg már nem is emlékszik rá.

Tehát igen. A jó anya nem csinál mindig mindent jól, hibázik, téved, elront, de törekszik a gyerekének és közben magának is a legjobbra. Szerintem.


Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!