Anya, a szívedben mindig otthonra lelek

Igen, elégedett voltam, szerettem a hasadban lakni. Szerettem a sötétet, megnyugtatott hallagtni a szíved dobogását, az ütemes, tompa hang volt a társaságom, miközben benned nőttem, és egyre csak nőttem.

Nem tudtam, hogy más is van még, más, rajtad kívül, szó szerint kívül. Nem tudtam, hogy benned vagyok, és nem tudtam, hogy milyen hamar egy hihetetlen fényáradatban találom magam. A hasadban volt az otthonom. Te voltál az otthonom.

Rutinos kezek tettek a mellkasodra, éreztem a tested melegét, hallottam fülemben a szelíd suttogásod, életem legfontosabb, legszebb, legmindentjelentőbb szavait mondtad: Én vagyok az anyukád.

De tudod, nem kellett mondani. Tudtam. Éreztem. Felismertem a hangod, hallgattam a szíved dobbanását, éreztem a bőröd illatát, tudtam, hogy otthon vagyok.

Már tudtam, hogy mindegy, hogy kint vagy bent, te vagy az anyukám, te vagy az otthonom, te vagy a mindenem.


Itt kint minden ismeretlen. Rengeteg fény, hang, illat, érintés. Az emberek rohannak, megállanak, rámmerednek kíváncsi szemekkel. Ha elsírom magam, zavartan néznek rám, mint akik próbálják kitalálni, mi bajom van.

De te soha, anya. Te mindig tudod, egyszerűen csak tudod, hogy mire van szükségem, mivel tudsz úgy megvigasztalni, ahogy senki más nem tud.

Anya, a szívedben mindig otthonra lelek

Talán azért van ez így mert a részed vagyok. Belőled lettem, hozzád tartozom, még a szívünk is egy ritmusra dobban. Az otthon ritmusára.

Ami körülvesz, az zavaró, állandóan változó, hangos és fényes. Nem tudom értelmezni a történéseket, az embereket, a helyeket, inkább csak mélyen belebújok az ölelő karodba, és élvezem az illatodat.

Anya, nem számít, mi van körülöttünk, milyen a külvilág, kik vannak ott. Anya, te vagy az otthonom.

Alszom és felébredek, fények és árnyékok változnak. Hívlak, az egyetlen módon, ahogy most hívni tudlak, és te azonnal jössz, velem vagy, türelemmel, hűséggel és kedvességel reagálsz az éjjeli kérdéseimre. Érzem a lágy lehelleted az arcomon, ahogy halkan dúdolsz nekem, és megnyugtat a hang, amelyet már belülről oly jól ismerek. Itthon vagyok.

Annyi mindent kell még tanulnom erről a világról, anya, de van egy dolog, amit biztosan tudok. Ha nyugtalan vagyok, fáradt, magányos, éhes, vagy bármi más bajom van, bármikor… tudom, hogy te ott leszel. Tudom, hogy te jössz hozzám. Tudom, hogy nálad biztonságban vagyok, és azt is, hogy hozzád tartozom.

Tudom, hogy bár már nem benned lakom, mégis mindig egyek leszünk, te és én. És tudom, mindenekelőtt azt tudom, hogy a szívedben mindig otthonra lelek.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!