Anya dolga, apa dolga… Van ilyen egymástól élesen elválasztható meghatározás, hogy melyiküknek pontosan mi is a dolga? És együtt?

Ideális helyzetben (és leginkább a mesékben) a család anyából, apából és a gyermek(ek)ből áll, akik harmonikusan élnek együtt. Mindenkinek megvan a maga feladata, az önálló élete, szabad tere, a családban betöltött szerepe, háztartásbeli feladatai, és ez mindenki legnagyobb megelégedésére szolgál. 🙂

Anya dolga, apa dolga – a két nézet

Kismama-társakkal való beszélgetésekből azt szűrtem le, hogy kezd két felfogás összemosódni, néhol ütközni.

Az egyik, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye, neki kell ellátnia, nevelnie. Ebben az esetben az apa dolgozik, pénzt keres, hazaérve fáradt, és egyedül, tévével vagy internettel próbál kikapcsolni. Ebbe a gyermek nem fér igazán bele.


Elvárja, hogy anya lefoglalja a kicsit, és mindezt csendben, vagy elvigye otthonról, amíg apa pihen. Az elvárásokhoz tartozik a háztartás, és természetesen a fittség, vagy legalábbis jól kinézés is.

Egyik anyuka írta a múltkor, hogy előfordul, hogy órákat sétálnak a fiával, amíg apa hazaérve alszik a nappaliban. Közben elvárja, hogy fogadjanak vendégeket, és menjenek is hozzájuk, akár messzebbre is, és anyuka közben ugyanúgy lássa el a gyermeket, legyen kedves és sziporkázó, és ne hozzon szégyent apára holmi foltokkal a ruhán, netán egy-két hurkával a pocakon.

Néha még azt is sikerül szóvá tenni, hogy anya nem hoz a konyhára használható összeget. Ez az anyuka érezheti (és szegény érzi is), hogy legyen anya, feleség, háziasszony, és még jövedelmet is tudjon felmutatni, különben „alábbvaló”. Nem irigylem.

A másik helyzet az „új módi”, pont az előbbi ellenkezőjének tűnik. Apa keressen annyit, hogy elég legyen a családnak, emiatt vállaljon túlórát, másodállást is akár.

Segítsen anyának, akinek szintén nem könnyű otthon a dolga, játsszon és nevelje, tanítsa a gyermekét, legyen férj, és barát. Értse meg anyát, akinek lehet szülés utáni depressziója is talán, lássa benne a nőt, és ezt éreztesse is. Vállaljon szerepet a gyermek gondozásában. Őt sem irigylem.

Mégis, mi bajuk az anyáknak?

Olvastam egy cikket egy (gyermektelen) hölgy tollából. Ő nem érti, mi is az anyák baja. Hiszen apának összehasonlíthatatlanul nehezebb dolga van. Anyának „csak” otthon kell lennie, a melegben, ahol étel van, ágy van, játszhat a kicsivel. Míg apa dolgozik, adott esetben tűrnie kell, stresszel, elfárad, nincs ágy, sorolhatjuk.


Kérdeztem a férjem a témában. Az első mondata ez volt: „ne akard a kiló kenyeret a liter tejjel összehasonlítani!”. Persze igaza van.

Én nem alszom rendesen, csak félig, az első moccanásra fenn vagyok, ő nyugodtan tud aludni, sok-sok órát egyhuzamban. Nekem nem csak a játék jut a kicsivel, de a munka része is, hiába imádom.

Felnőtthöz szólni nagyon nincs lehetőségem, ehelyett mondókákból, dalocskákból, mesékből áll a repertoárom, házimunka-fázisokat magyarázok nagy átéléssel 🙂 Aki próbálta már egy örökmozgónak lekötni a figyelmét, az tudja, mire gondolok.

Ezzel szemben kétségtelenül melegben vagyok, akkor megyek ki, amikor akarok, ha úgy esik jól, ledőlhetek a kicsi mellé pihenni nappal is. Apa ugyan folytat értelmes (vagy annak szánt 🙂 ), felnőtt társalgást, de a feszültség is neki jut. Tényleg nem kell összehasonlítani. Nem verseny, hogy kinek nehezebb, ki cipel több terhet.

Az tény, hogy a gyermek az édesanyjával tölti az idő nagy részét. Az is ténynek tűnik, hogy általában a háztartás a nő gondja / dolga, még abban az esetben is, ha a férfi segítőkész ebben.

De az is igaz, hogy apának van egy nagyon fontos feladata a gyakorlatlan, első babás anyuka mellett, akinek még „csak” ösztönei vannak, és az esetek túlnyomó részében nem rendelkezik elég önbizalommal. Nagyon fontos lenne, hogy az apa ennek megerősítésében tudjon segíteni.

Minden anyának segít, megnyugtató, amikor azt hallja, hogy jól csinálja, jó anyja a kicsinek. Látható abból is, ahogy mosolyog, fejlődik, kiegyensúlyozott baba, mégis kell, hogy halljuk attól az embertől, akinek a véleménye a legtöbbet számít.
Feladatok a családban: Anya dolga, apa dolga

Van, akinek nagy mázlija van, a férje szeret a kicsivel lenni, kikapcsolja, felvidítja, amikor fáradtan, idegesen hazaér. Egyetlen mosolyára gyerekké változik ő is. Célszerű minél többet hagyni őket tombolni, ez mindenkinek jót fog tenni. Anya kikapcsol, mást csinál, apa leereszt, baba mulat.

És a kicsinek is nagy szüksége van erre az időre. Biztonságban van apja karjában, jókat vele hancúrozni, nagyokat kacagni. Egész más, amikor apa adja a tiszta pelenkát, apa fürdeti, és apa hintáztatja a csöppet. A kicsi tudja (megtanulja), kivel mit lehet, mit nem, kinél mik a szabályok.

Figyelnünk kell, hogyan élünk. „A példakép az életünk.”


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!