A legsötétebb órán csak ülök. Ülök és nézek magam elé. Már könnyeim sincsenek. Nem is sírtam el őket, egyszerűen csak beszorultak. Talán könnyebb lenne, ha megtalálnám őket és kiengedném, de gőzöm sincs, hol keressem őket.

A legsötétebb órám hetek óta tart. Nem könnyű közben úgy tenni, mintha fényárban úszna minden. Úszik, csak épp nem fényárban. Vagy süllyed, mint egy balta? Totális káosz.

A legsötétebb órámon kínomban röhögök. Visítok, mint egy malac. Aztán egy-két könnycsepp csak előkerül valahonnan a mélyből, természetesen a legalkalmatlanabb pillanatban. Aminek következménye a kérdés: anya, miért sírsz?

Mit lehet erre mondani? Hogy sok? Vagy kevés? Vagy csak nem jó? Miattad, kislányom, mert valahol elcsesztem, és most te nem vagy jól? Mert te sírsz?

Mit csesztél el, anya? (Mit jelent, hogy elcseszted?) Ha tudnám, mit rontottam el, legalább lenne esélyem javítani. De bárhogy vizsgálom utólag a helyzeteket, egyesével és nagyítóval, külön és egyben is, pontosan tudom, hogy ott és akkor, a rendelkezésemre álló tények alapján meghoztam az egyetlen helyes döntést.


Hogy később ez nem bizonyult az egyetlen helyesnek, sőt, még csak helyesnek sem, hát az más lapra tartozik. Hányan vagyunk így? Népszámlálással felérő lenne a szavazás, nem igaz, anyukák?

Annyiszor hibázunk. Hozunk rossz döntést. Visszük a nem megfelelő helyre, a nem megfelelő társaságba. Rosszul reagálunk, kezelünk helyzetet, utólag tudjuk. Mindannyian. Aztán isszuk a levét.

A legsötétebb órán

A legsötétebb órámon hallom a hangokat a fejemben. Hogy én rontottam el. Hogy rossz anya vagyok. Hogy másképp kellene csinálni. Hogy oldjam már meg. Kezeimet felemelve ordítanék szívem szerint: hogy a p.csába oldjam meg egyedül, kívülről okoskodók?

Közben tudom, hogy valóban meg kell oldanom. Nekem. Kígyóként tekergek a kíntól, hogy nem találom a kiutat. Érzem, hogy ezt nem tudom erőből megoldani, nem tudok csettinteni, nincs varázspálcám.

Sírj, anya. Amikor senki sem lát, legyél gyenge, keresd meg azokat a könnyeket, és engedd ki őket. Szabad gyengének lenned. Elkeseredettnek. Elveszettnek. Nem kell mindig erősnek lenned. Cssssss, csak sírj.

A legsötétebb óra sem tart örökké. Egyszer kisüt a nap. (Vagy elkezd esni a hó.)



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!