Rengeteg tanács van. Rengetegen tanácsolnak. Szegény anyukák az első kisbabával otthon azt sem tudják, hova kapjanak, kire hallgassanak, kinek és minek akarjanak megfelelni. A legfontosabb tanácsot a legtöbben nem kapjuk meg, vagy nem időben. Ha még csak várod a babát, vagy az első időket éled, ez neked szól.

Annyi minden

Annyi mindennel szembesülsz, annyi mindenre nem készültél fel, és a nagyját még nem is tudod. Jól van ez így. Az eddig kapott tanácsokból, újságokból, könyvekből már egy csomó mindent leszűrtél, elhatároztál, hogy is fogod csinálni, és miért úgy. Amiben meg nem döntöttél még, ott is az motivál, hogy hogyan lesz majd a legjobb a babának, mitől lesz neki a legkönnyebb beilleszkedni ebbe a világba.

Mit felejtettél el?

Magadat. Most nem az fog következni, hogy szakíts magadra is időt, menj el futni, vagy shoppingolni a csajokkal. Nem, ezeket tudod már, mondták is, divat is. Hogy hogyan fogod megvalósítani, arról az idő múlásával egyre kevésbé van konkrét elképzelésed, főleg, ha még azt is hallgatnod kell, hogy örülj, hiszen te akartál gyereket, otthon lehetsz vele, semmi dolgod…

Tehát még egyszer: magadat felejtetted el. Kihagyod a számításból, hogy nem csak a babának visszahozhatatlan, pótolhatatlan ez az időszak, de neked is. Neked sem lesz már többet első babád, ha egyáltalán lesz második, te sem fogsz tudni visszamenni és másként csinálni ahogy a baba miatt sem, úgy magad miatt sem.

A legfontosabb tanács

Ne parázd túl. Egy csomó mindennek hosszú távon nincs semmi jelentősége, csak az adott pillanatot keseríti meg, és arra való, hogy könyveket, cd-ket, újságokat, infotermékeket adjanak el velük. Mire van szükségetek?


Egy csomó mindenre. De leginkább: a babának rád, nyugodtan, mosolygósan, magabiztosan, és neked is a babára, akitől életed legszebb pillanatait kaphatod – ha figyelsz.

A legfontosabb tanács

Figyelj!

Olyan könnyű nem figyelni! Olyan könnyű elveszni a részletekben, hogy milyen pelus, milyen cumi, milyen szoptatási póz, egyáltalán tápszer vagy anyatej, eleget eszik-e, hány órakor mit és mennyit kell adnod neki, egyedül elalvás, cumi, mérleg, milyen bili és mikortól, nem elkényeztetés, mikor eteted túl, neked mit szabad enni és mit nem, mi lesz a férjjel, itt maradt egy kis felesleg, csíkos a hasam, velünk alszik a baba… a kérdéseink, paráink sora végtelen.

Az eredmény pedig az, hogy a legszebb időszakról maradsz le. Nem lesz most, csak majd a gondolataidban. A napjaidat kitölti a folyamatos stressz mások szavai miatt. Hallgass az ösztönödre, bízz magadban, vagy dönts valaki mellett, csak ne akard mindenhogy csinálni, mindenkinek megfelelni.

Nyilván nem könnyű otthon egyedül (írom ezt úgy, hogy a férjem kéthetente másfél-két napot van itthon, amióta hazahoztuk a kicsit a kórházból) egy pici babával, ismeretlen szerepben, egymásnak ellentmondó tanácsok között lavírozva, hajat tépve, sírva, elveszve.

Nem könnyű. Félelmetes, idegen, gyakran önbizalom romboló, káoszos, és mindeközben mellette egyszeri és megismételhetetlen, gyönyörű és vicces. Bizony, anyának lenni vicces! Próbáld csak ki. 🙂


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!