A “várandós apáknak” is biztosan vannak elképzeléseik arról, hogy mit jelent az apaság, hogy apává válnak. Ezek a feltételezések leginkább azon alapulnak, hogy milyen élmények érték őket a saját édesapjukkal, és azon is, hogy mit gondolnak, mit vár el tőlük a társadalom.

Vannak ki nem mondott elvárások, vannak tabuk és félelmek mindenkiben. Azt hiszem, segítenünk kell a leendő vagy kezdő apukáknak.

Talán a legnagyobb apasági mítosz, hogy a “jó apa” egyetlen mondattal definiálható, és minden esetben ugyanúgy is hangzik. Ez ismerős, ugye? Mi is küzdünk a jó (vagy legalább az elég jó) anyasággal


De persze nincs ilyen definíció. Az apák is “csak” teszik, ami tőlük telik, igyekeznek megfelelni a gyermek, a feleség, a család és a saját elvárásaiknak is. Ami folyamatosan változik. De van még más is, ami gyakran gúzsba köti a férfiakat.

1.) Csak a terhes nő érzései a fontosak

Ezt erősíti minden és mindenki: a reklámok, az orvosok, a barátnők, a többi pasi – és gyakran mi magunk is. Hiszen a nő mindenféle változásokon megy keresztül, lelkileg, testileg, minden pocsék, gyakran félelmetes, aztán izgalmas, majd fájdalmas. Pedig nem csak a kismama számít. A leendő apa is aggódik egy csomó mindenen, aminek a nagy részéből egy kukkot sem ért.

Egyre inkább úgy tűnik, nem jó megoldás a férfiakat kihagyni a terhesség mozzanataiból, tisztában kell lenniük a tényekkel, nekik is szembe kell nézniük az érzéseikkel, már csak azért is, mert aztán hiába várjuk tőlük, hogy empatikusak legyenek. 🙂

A férfiak közül sokan megtartják maguknak az érzéseiket (még azok is, akik az ellenkezőjét állítják…), és a terhesség alatt tökéletes indokuk van: nem akarnak tovább terhelni. Fogalmuk sincs, hogy sok kismamának igazi megkönnyebbülést jelentene, ha a párja megosztaná vele a félelmeit a változásokkal, a szüléssel, az apasággal kapcsolatban.

2.) Az újszülöttnek csak anyára van szüksége

Gonosz vagyok, és azt mondom: kényelmes álláspont. A baj ott van, hogy azok is belefutnak ebbe egy idő után, akik nem ezt gondolták, akik meg akarták próbálni, de hát anya szoptat, anya tud mindent, anyának szól mindenki. Ráadásul könnyen lesz következménye a jövőre nézve is, amikor már egyre nehezebb felvenni a ritmust, a haverból apává kell nőni.

Szóval ez is tévedés. Apára is szükség van, más az illata, más a szívverése, más a hangja, az érintése, az ereje. Másképp nyugtat, mást tanít. A kicsinek nagyon jó, ha észleli és megtanulja a különbségeket.

Apa is fürdet és pelenkáz, szoptatni ugyan nem tud, de nem azon múlik a babával való kapcsolat. Mindeközben anyának is jut néhány perc szusszanni egyet.

3.) Meg nem is értenek a csecsemőgondozáshoz

Dehogynem. Ha akarnak. Ha veszik a fáradtságot, ha legyőzik a mélyről jövő kényszereiket. Egy apa is éppen úgy el tudja látni a baba körüli teendőket, ahogy más, lehet, hogy az elején lassabban, vagy ügyetlenebbül, de hát mi sem úgy születtünk, hogy tudtunk autót szerelni.

Ha az apa nem tanulja meg az alapokat, azzal csak egy újabb szorongást és kényszert tesz az anya nyakába: mert hát  ki merné otthon hagyni a babát egy tehetetlen apával?

4.) Vagy munka vagy gyerek

Együtt nem megy. Képtelenség, mert valakinek valóban pénzt is kell keresnie, tehát nincs ideje apának lenni, és képtelenség, mert manapság még egy apát is görbébb szemmel néznek, mint egy egyedülálló férfit, ahogy azt a nők már régóta tapasztalják.

Plusz nem megy azért sem, mert nem mindenkinek könnyű a váltás: napközben felnőttek között, felnőtt és felelősségteljes dolgokról eszmét cserélni, este gügyögni, aztán még néhány gondolatról eldiskurálni. Így a felállás egy idő után a következő lesz: anyának nem marad más választása, csak a gügyögés, apa meg nem fog érteni belőle egy hangot sem.

Apaság


5.) A nagy előd, a nagypapa

Az apaság intézménye változik kultúránként, koronként, generációnként, családonként. Ez így van rendjén. Változnak az igények, a lehetőségek, az elvárások. Mindenkinek a saját családja szempontjából legjobb döntéseket kell meghoznia. Elő kell bányászni a pozitív élményeket, azokat is, amelyek hatása végül negatív lett, és fordítva is.

A múltbeli tapasztalatoknak megfelelően dönteni kell: hasonlóan vagy tökéletesen másképp. Aztán észre kell venni (!), hogy mindannyian belefutunk a mintáinkba, az apák is. Teljesen más szituációból, teljesen más indokkal mindannyian képesek vagyunk létrehozni a saját gyermekkorunk helyzeteit. Aztán ezek vagy jók lesznek vagy nem.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!