Vendégposzt – iskolában jelenleg nem tanító (gyes) pedagógus véleménye
Mit tegyen holnap a szülő? Engedje, vagy ne engedje a gyermekét iskolába?
Már előre elnézést kérek, mert biztos több ember lelkébe, nézetébe belegázolok az írásommal. Úgy gondolom, hogy erről beszélni kell.
Sajnos a mai oktatási helyzetben, mint ahogy akár sok-sok évvel ezelőtt, van mit javítani a honatyáknak, no és persze a pedagógusoknak… Úgy gondolom (én, nem más), hogy a tanítókat, tanárokat valóban támogatni kell a szülőknek, de nem úgy, hogy nem küldik a gyereket iskolába.
Támogatni akkor kell, amikor olyan videók kerülnek fel az internetre, hogy tanárt pofoz fel diák. Olyankor, amikor a gyerek úgy megy haza, hogy a tanár hülye, stb. (bocsánat a kifejezésért, de hallok ennél cifrábbakat is). Támogatni, kell akkor is, ha a tanár esetleg nem olyan dolgot tanít a gyereknek, amivel mi egyetértenénk…
Azért, mert a tanárnak akkor van tekintélye, ha szülő is segít ezt a tekintélyt felépíteni, megtartani. Tehát, ha a szülő nem ért egyet a tanárral, akkor nem a gyereke előtt üvölt vele, hanem próbálják a gyermek érdekében a problémát felnőttként megoldani.
Ha viszont otthon azt fitogtatja, hogy “na bementem, lerendeztem”, akkor a gyernmek is gondolhatja úgy, hogy „beszólok, azt le van rendezve”.
Kedves Szülők, kell a támogatás. Akkor, amikor a tanár ír a gyerkőc ellenőrzőjébe, a szülő is komolyan veszi, az komoly támogatás. Amikor tényleg elmegyünk a szülői értekezletre, amikor megjelenünk segítséggel az iskolai rendezvényen, az tényleg támogatás.
Azzal viszont mélységesen nem értek egyet (én, nem más), hogy a gyereket politikai erők, illetve felnőttek konfliktusába vagy felnőttek vitáiba döntő félnek, hivatkozási alapnak, „segédtüntetőnek” használjuk.
Egy gyermeknek lehetőséget kell biztosítani a nyugodt gyermekkorhoz.
Ha hétfőn nem kell menni iskolába, abból a legtöbb gyereknek úgyis csak az jön le, hogy jó buli… nem kell menni suliba… van egy hosszú hétvégém.
Utána pótolhatja a kimaradt anyagot.
Mert lesz szülő, aki küldi, viszi a gyerekét iskolába.
Valent Beáta
