Azt kívánom, bárcsak tudtam volna… bárcsak megtettem, megvettem volna… bárcsak elolvastam, felkészültem, megtanultam volna… mielőtt a baba megszületett. Utólag könnyen okos az ember. Anyukák leveleiből és beszélgetésekből szemezgetett mondatok.

  • Sokkal jobban készülnék az anyaságra. Csak a szülésig voltam felkészülve, arra nem, ami utána jött. Lefoglaltak a ruhák, a gyerekszoba díszítése, de nem tudtam, mit is kell csinálnom egy újszülöttel.
  • Én spórolnék időt és pénzt is: kinek van ideje a szuper női magazinokra egy kisbaba mellett, vagy csekkeket fizetni a postán? Így hát időben lemondanám, ami nem kell, és kitalálnék egyszerűbb megoldásokat, hogy ne a kislányommal kelljen zsonglőrködnöm.
  • Azt kívánom, bárcsak én is fészekrakó kismami lettem volna, és a szülés előtt átrendeztem, kitakarítottam volna az egész házat. Úgy legalább nem idegeskedtem volna, amikor hazahoztuk a babát, és takarítanom kellett, és semmit sem találtam meg egyszerűen.
  • Az okos nők írnak egy listát az összes feladatról, amit ők végeznek, még a terhesség előtt vagy alatt. Ezt odaadják a férjüknek, hogy válasszon a listáról 3 dolgot, amit ezentúl ő fog megcsinálni. Ezzel egy csomó minden elkerülhető, de legfőképpen az, hogy mindig a plafonon legyek attól, hogy nem segít semmit.
  • Jobban (ennél csak jobban lehetne) belevonnám a férjemet a vásárlásba, válogatásba. A terhességem alatt csak annyit kért, hagyjam békén, most meg nem tetszik neki, amiket választottam.
  • Én azt kívánom, bárcsak komolyan vettem volna a listámat, amire összeírtam, mi mindent kell még megcsinálnom. Nem gondoltam, hogy ennyire nehézkes, lusta és rendszertelen leszek egy babával.
  • Mostani eszemmel megvárnám a szülést, és csak akkor venném meg a ruhák nagy részét. A kisfiam nagyobb lett, mint vártuk, és a gyönyörű ruhák nagy részét sosem tudtam ráadni.
  • Hallgatnék a tapasztaltabbakra, és a pelenkázó, a kicsi szekrény és a táska is katonás rendben lenne. Így egy rémálom volt az első időkben a pelenkacsere, a fürdetés, a séta, semmit sem volt a kezem ügyében pont akkor, amikor nagyon kellett volna.
  • Örülnék, ha az elején is lett volna annyi eszem, hogy a telefon mellett tartsam a kedvenc éttermek listáját és telefonszámát, meg némi készpénzt. Roppant kényelmes, amikor az ember egyszerűen elfelejt még gondolni is az evésre, és nem kell keresni az aprót meg az étlapot.
  • Nekem nagy segítség lett volna, ha hallgatok anyura, és a nagyobbik lányom ruháit évszakok és méretek szerint rendszerezve teszem el. Így könnyű lenne elővenni azt, amibe épp most nőtt bele.
  • A szülés előtt elmennék szoptatási tanácsadóhoz, és megtanulnám a mellszívó kezelését, a kézi fejést, a tejserkentő süti receptjét, az összes létező praktikát.
  • Kétszer annyi szoptatós melltartót vennék. Azt gondoltam, néhány elég lesz, szép, jó, kényelmes – és kényes, ezért egy csomó időt azzal töltök, hogy kézzel mosom őket.
  • Jó lett volna, ha veszem a fáradságot, és előre kinézek néhány csoportot, játszóházat, foglalkozást, ahová mehetünk a kisfiammal. Most keresgélni, kiválasztani a legjobbat, nem épp könnyű.

Te miért vered a fejed a falba, és mit tennél meg, ha újra kezdhetnéd?


4 hozzászólás

  1. Kriszta
  2. Rita
    • Magdi

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!