Miért jó tápszerrel etetni a babát?

Mert gyakran ez az egyetlen módja a baba megfelelő táplálásának. Tulajdonképpen a lényeg ennyi. Össze lehet hasonlítgatni a szoptatás és a tápszeres etetés különbségeit, előnyeit és hátrányait, de a lényeg nem változik: a babának enni kell adni. Ha pedig nincs tej, nem marad más lehetőség, ezért pedig elítélni senkit sem lehet.

Mert tulajdonképpen miért is ítélik el a tápszert adó anyákat? Végül is azért, mert a legjobbat akarják a gyermeküknek: hogy gyarapodjon, fejlődjön. A kimondott indok persze teljesen más: mert az anyatej mindennél jobb, mert nem akarta eléggé, pedig csak akarni kell, esetleg némi praktikát bevetni, segítséget kérni.

Nem mindenkinek egyformán könnyű vagy nehéz kezelni a kérdést. Jobban jár az, aki viszonylag egyszerűen, könnyedén elfogadva a helyzetet meghozza a megfelelő, szükséges döntést, és minden lelkifurdalás nélkül nyúl a tápszerhez. Ez a ritkább.

Leginkább annak sikerül, aki már valamiért tisztában van vele, hogy a szoptatás nem megy parancsszóra, hogy gyerekek és helyzetek között igen nagy különbségek vannak, vagy volt az életében olyan előzmény, ami lehetetlenné teszi a szoptatást (pl. bizonyos mellműtétek).

Nehezebb a dolga annak, aki előre eldöntötte, hogy ő márpedig mindenáron szoptatni fog, aki elhitte a tapasztalt szakértőknek, hogy a szoptatás akarat kérdése. Mindent megtesz, minden ajánlott praktikát kipróbál, minden bogyót, teát, üdítőt és sört megvesz, minden javasolt “tejcsináló sütit” megsüt.


Ha pedig nincs igazi eredmény, az elkeserítő, dühítő, és kényszeres magyarázkodást okoz. Úgy érzi, el kell mondania mindenkinek, el kell fogadtatnia másokkal (a sikeresen szoptatókkal), hogy ő mindent megtett, de mégsem sikerült.

Sokszor még azok is megküzdenek az előítéletekkel, akik könnyebben túltették magukat a tápszer kontra anyatej kérdésen. Ők is gyakran érzik a kényszert, hogy meg kell magyarázniuk a tápszer szükségességét, hogy némán (vagy háborúzva) kell tűrniük a beszólásokat.

Mert beszólások mindig vannak. Szerintem a legrosszabbak azok az anyák, akik erőfeszítéseik árán kikerülték a tápszert, és büszkék magukra, hogy sikerült szoptatniuk.

Tápszeres etetés

Pedig pont nekik kellene megértőbbnek lenniük, hiszen pontosan tisztában vannak azzal, hogy nem sokon múlott náluk sem. A legtöbb gyermekorvos az anyatej csökkenésének jeleire azonnal felírja, vagy legalábbis javasolja a tápszer vásárlását. Tehát azoknak is, akik végül nem nyúltak hozzá, nem váltották ki a receptet.

Amiért a legtöbb ilyen anyuka bántja a tápszerezni kényszerülőt, az pontosan azért van, mert tudja, hogy fordított helyzetben ő is magyarázkodni kényszerülne, hogy ő maga is igen erősen küzdött a tápszer gondolatával. A mondatai szinte saját magának szólnak, miközben büszke, hogy mégsem neki kell hallgatnia őket.

Bántó megjegyzéseket tesznek gyakran azok is, akiknek gond nélkül ment a szoptatás, és elképzelni sem tudják, hogy másnak ez nem olyan egyszerű.

Nem vagy hibás!

Ha bántanak, ne vedd fel. Ha rosszalló, vagy egyenesen gonosz megjegyzéseket hallasz, csak egy dologra gondolj. A legjobbat teszed a gyermekeddel: gondoskodsz a róla (a táplálásáról, fejlődéséről) a lehetőségeidhez mérten, a legjobb tudásod szerint. Ezt több szoptatós anyuka egyáltalán nem mondhatja el magáról.

Egy csomó (szerintem erőltetett) okot lehet felhozni a tápszer mellett. Hogy mindig van kellő mennyiség, hogy nem kell társaságban elbújni vele, hogy anyukának nem kell a táplálkozására figyelni, és egy csomó mást is. De a lényeg nem ez. Tehát: azért jó tápszerrel táplálni a babát, mert megadja a választ arra a kérdésre, hogy mit egyen, ha nincs anyatej.


15 hozzászólás

  1. Ani
  2. Bazso
  3. Trixi
    • Magdi
  4. Noémi
  5. Mazsi
    • Magdi
  6. Mira
    • Magdi
  7. Kata
    • Magdi
    • Mazsi
    • Edit
  8. Linda
    • Magdi

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!