Szoptatási tanácsok, amelyeket ne hallj meg

Végre megszületett. Végre megismerheted. Végre jöhet a boldog, rózsaszínű felhő, túl az akármilyen terhességen, túl a szülés nehézségein, kezdődhet a vidám egymásra hangolódás, a bensőséges szoptatás.

A szoptatás jó esetben már a szülés után kezdődik, ahol van rá lehetőség, egészséges a baba, te is jól vagy, ott a kicsinek van lehetősége még úgy maszatosan, az aranyóra ideje alatt kipróbálni, milyen is az. Ez nem mindenkinek adatik meg, de bár nagyon fontos, és szuper, ha van, ha mégsem sikerül, nem jelenti, hogy nem fogsz tudni később szoptatni.

Vannak azonban pazar tanácsok, már a kórházban, egészségügyi személyzettől, amik jobb, ha egyik füleden be, a másikon meg ki. Persze nem könnyű kiválogatni, melyikre hallgasson az ember lánya, főleg első babánál, de viszonylag könnyű kiszűrni, hogy melyik ártalmas.

Ahol el akarják venni a babát, élből pótlást adni, azonnal nevelni, azok ma nem számítanak jó tanácsoknak. Ha elbizonytalanodást érzel, annak oka van. Azt jelzi, hogy az ösztönzöd ellen való tanácsot kaptál, olyasmit akarnak rád erőltetni, amire te belül nemet mondasz.

De hiszen még nincs is teje… ne ciciztesse már

Dehogyis nincs. Kolosztrum, azaz előtej bizony van benne. Elég kicsi mennyiségről beszélünk, ez kétségtelen tény, de nem is kell több. Egy újszülött gyomrának a első napokban éppen elegendő, hiszen az csupán akkora, mint egy cseresznye.


De mivel tudjuk, hogy a tejtermelést a kereslet-kínálat elve határozza meg, így minél többször teszed mellre a kicsit, annál hamarabb indul meg rendesen a tejtermelés. Rendesen, ez hülye szó, a lényeg, hogy a tejbelövellés kellemetlen, sőt fájdalmas is lehet sok esetben, gyakori mellre tétellel ezek egy része elkerülhető.

Éjszakára elvisszük a babát, hogy kicsit pihenjen az anyuka…

Jajj, ez az örökös anyukázás. Persze nem szólíthatnak mindenkit a keresztnevén, nálunk a baba neve után rakott mama megszólítás dívik, pl. Leamama. De a megszólítástól függetlenül a baba-mama biológiai egységének megbontása nem feltétlenül jó ötlet. Vannak helyzetek, amikor igen, amikor kell egy kis pihenő, de ez jó, ha az anya kérésére történik, és nem automatikus elszakításról van szó.

Az első időkben, bár néha iszonyú nehéz, egyben roppan fontos is, hogy a baba állandó közelségben legyen. Ennek több oka is van, lelki, és fizikai is. A baba jelzéseit meg kell tanulni, arra időben reagálni kell, ez pedig nem megy, ha a baba nincs is ott.

A csecsemős nővérek lehetnek bármilyen szuperek és kedvesek, ha egyszer rengeteg a dolguk, nem biztos (biztos, hogy nem), hogy akkor és úgy reagálnak a kicsi jelzéseire, ahogy arra te lennél képes és hajlandó. Ők nem feltétlenül úgy gondolkodnak, ahogy te, és te esetleg hiába utasítod el a tápszeres megnyugtatást, ha ők automatikusan azt adnak. Mivel cicit ugye nem tudnak.

Szoptatási tanácsok, amelyeket ne hallj meg

Nem kell állandóan cicivel tömni, megszokja hamar, hogy ő diktál…

Dehogy. Nem ezt szokja meg. Hanem azt, hogy ha igénye van, azt kielégítik. Legyen ez éhség, szomjúság, bújási vágy, akármi. A szoptatás jóval több a csecsemő egyszerű táplálásánál.

A szoptatás megnyugvást ad, és nem csak a babának, hanem neked is. Ellazulást, jó érzést, boldogságot, vigaszt. A babának immunológiai védelmet, folyamatos és nagyon szoros kapcsolatot veled. Pont azt, amire szüksége és igénye van. Ezért javasolt ma már az igény szerinti szoptatás.

Az ISZSZ, vagyis az igény szerinti szoptatás nem egyenlő a folyamatosan mellen lógó babával. Az igény szerinti szoptatás a baba igényeire támaszkodik, azok megfigyelésén, felismerésén és azokra való reagáláson alapul.

A felismerés fontos pont ebben. Ha már a korai éhségjeleknél odafigyelsz, foglalkozol velük, akkor elkerülhető a késői éhségjel, vagyis a sírás. Az már stresszt, frusztrációt hordoz magában, ilyenkor már nehezebb mellre tenni és megnyugtatni.

Korai éhségjelek újszülött korban:

  • szopó mozdulatokat végez
  • cuppogó hangokat hallat
  • száját nyitja
  • nyelvét kidugja
  • kezét a szájához emeli
  • a fejét ide-oda forgatja

A csecsemőt a legjobb addig szopni hagyni, akár eszik, akár nem, amíg magától engedi el a mellbimbót. Képes eldönteni, az első döntései, hogy mennyi ideig, milyen gyakran szeretne mellre kerülni, kell-e a másik mell is, vagy éppen most nem. Ő tudja ezeket. Mi csak próbálkozunk kívülről.

Amikor már nem eszik, akkor komfortszopizik. Utálom ezt a szót, de én sem tudok rá jobbat, csupán arról szól, hogy a baba még egy kicsit szeretne közel lenni, még cuppogni, teljesen természetes és normális igény a részéről. Egyetlen egy korlátja lehet, ha téged zavar, neked fáj, neked nem jó. Másnak beleszólása nem lehet.

Sebes lesz a melle a sok ciciztetéstől…

Attól önmagában nem lesz. Attól lehet, ha nem megfelelő módon kerül mellre a baba, ami rutin hiányában előfordulhat. Ilyenkor kellene jönniük az építő jellegű tanácsoknak, a helyes technika megtanításának a kritika helyett.




A mellbimbót arra találta ki a természet, hogy a baba szopja. Se feláztatni, se a fogatlan kis ínyével szétrágni nem tudja. Az erőteljes szívóhatás meglepő lehet (mintha a gerincedet szívná ki a melleden keresztül), a mellbimbók reagálhatnak érzékenyen a hirtelen szokatlan terheléstől. De bajuk nem lesz.

Mérni kell, hogy tudjuk, elég-e a teje, anyuka…

Na abból nem fog kiderülni. Amiből kiderül, hogy van bőven, ha van napi 6-7 pisis pelusa, a kakisakat hagyjuk, mert az anyatejeseknél széles keretek között számít normálisnak. Szépen hízik, amit a heti mérésnél úgyis látnak, később ez havi mérésekre ritkul, és az is elegendő.

Láthatod, hogy a baba eszik, mert hallod és látod, ahogy nyel, tartja a ritmust, amikor elég, akkor magától elengedi a melled, a tej folyik a szája sarkából, láthatón nyugodt, ellazult, elégedett, és sok esetben el is alszik.

Persze lehet mérni, ha te úgy érzed magad biztonságban. Némely anyukákat az őrületbe kerget, más megnyugvást talál ebben. De a te döntésed legyen. Maga a mérés macerás, főleg kórházban, ahol pucéran kell mérni, pelus nélkül, folyamatosan vetkőztetni és öltöztetni.

Otthon rutinosabban is mehet, tudod, mennyit nyom a body, vagy ami rajta van, leméred a babát, a végén a tele pelust csere után, számolsz egy kicsit és már meg is van az eredmény. Ezt lehet másképp, más sorrendben, helyzettől függően persze.

Nem eszi meg a szükséges adagját…

Mert a súlya szerint már ötvenet, hatvanat, százakat kellene ennie. Ez a kórházban bevett gyakorlat, aztán azzal is engednek ki, hogy x időnkét y mennyiséget kell ennie a gyereknek. Ez vezethet indokolatlan pótláshoz akár, aminek több hátránya is lehet.

Akár egyetlen adag tápszer is bekeverhet a kialakulóban levő bélflóra egyensúlyába, a cumi a cumizavarhoz vezethet (ehhez mondjuk egyetlen alkalom nem elég, tapasztalatom szerint, sőt, egyáltalán nem kötelező, hogy kialakuljon, de mint tudjuk, a babák nem egyformák.)

A pótlás okozhatja, hogy jobban eltelik, nem elég éhes, emiatt nem szopik elég erősen és kitartóan, te meg kudarcnak kezded megélni az egész szoptatósdit.

Egy igazi jótnanács: minden egyes baba egyedi. Ahogy te is egyedi vagy. Nem biztos, hogy az A megoldás nektek is beválik, lehet, hogy nektek B-re van szükségetek. a megérzésed, ösztönöd segíteni fog. Figyelj a babára, és csak a babára. Ha te úgy érzed gond van, akkor még a szoptatási tanácsadóra. És minden rendben lesz.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!