Szoptatás vs tápszer – nincs jogod ítélkezni

Ez az írás a személyes véleményem. Részben reakció arra a pár kedves levélre, amelyek a múltkori, tévedésből vendégszerző helyett az én írásomként megjelent cikkre érkezett. De ha az az én történetem lett volna is, akkor sem lehetnék mélyebben bántva az igazságérzetemben.

Senkinek nincs joga elítélni, szapulni, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetni egy másik anyát azért, mert az más úton jár. Akármit is válasszon (szoptat vagy tápszert ad, ad cumit vagy nem ad, a sor folytatható), ő az anya, ő a legkompetensebb személy. Ő tudja, miért úgy döntött, ahogy.

Először is leszögezem, hogy szoptatás- és anyatejpárti vagyok. E kettő nem mindig jár kéz a kézben, gondolok itt a donor női tejre. Ami fantasztikus lehetőség, és mindenképpen elismerésre méltó tett.

Másodszor, mint két gyerekét szoptató anya tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a szoptatás nem mindig csillámpónis tündérmese, még akkor sem, ha az a legjobb, amit persze folyamatosan nyomatnak a fejünkbe már a terhesség alatt. Mint írtam, nem vitatom az igazukat. Nem vitatom a szoptatás számos előnyét, ahogy magának az anyatejnek a számos előnyét sem.

Ezzel együtt ne felejtsük el, hogy az előttünk járó generáció szemében “mi is felnőttünk”, és nem is akárhogy. Az én korombelieket nem szoptatták évekig, de még fél éves korukig sem a legtöbbször. A 3 hónap már tök jónak számított, aztán jöttek az egyéb táplálékok. És nem, nem a pacalra gondolok, meg a töltött káposztára, hogy egyéb szélsőségeket ne említsek, amiket ilyenkor fel szoktat hozni.


Gondolok arra, amit én kaptam, a “rizsnyákra”, a pirított lisztes valamire, a gyümölcsökre, és a tápszerre.

A tény pedig tény, itt vagyunk, felnőttünk. Ráadásul egy előttem járó generációhoz tartozó anyát, nagymamát megkérdezve rá kell döbbenni, hogy ők határozottan elfogadható alternatívának, jó lehetőségnek, gyakran felsőbbrendűnek tartották a tápszert, mint segítséget, mint a vállukról terhet levevő nagyszerű találmányt. Ők másképp éltek, más elvárásaik, lehetőségeik, álmaik voltak.

Egy viszont nekik is épp annyira fontos volt, mint minden anyának: hogy a gyerek jóllakott, elégedett, egészséges csecsemő legyen.

Szoptatás vs tápszer - nincs jogod ítélkezni

Minden generációnak, a miénknek is, megvannak a maga igazságai. Most a szoptatás a menő, a stílusos, a jó anyaság egyik ismérve (sőt, az anyaságé), az előttünk járók boldogok voltak, hogy volt tápszer, az őelőttük járók szintén szoptattak (vagy más anya tejével tápláltak, csak kicsit másképp, mint mi). Mindannyian el tudják mondani, hogy hány gyereket szültek, hogy táplálták őket, hányan és milyen egészséggel maradtak életben, az anyák mennyire gyakran betegedtek meg.

A szoptatás, a (folyamatos) fejés egyes anyák számára tökéletes táplálási forma, kielégítő, csupa jó érzést okozó, mások számára ettől még lehet egy véget érni nem akaró kínszenvedés, folyamatos fájdalom, és ezt gyakran a tehetetlenség, kudarc, meg nem értettség érzése is nehezíti. A meg nem értettség sok esetben nem merül ki ennyiben, hanem egyesek egészen messzire is képesek menni (megszégyenítés) vélt igazuk teljes tudatában.

(És természetesen a két véglet között bárhol állhat valaki, ahogy a legtöbben, és az is teljesen rendben van.)

Az anyák elképesztő szenvedéllyel képesek kiállni valamelyik oldalért, ahová tartozónak érzik magukat, gyakran olyan erővel, hogy a másik oldalon állót anyaságában megbukottnak, alacsonyabb rendűnek bélyegzik.

A szoptatás kérdésköre (anyatej, szoptatás, nyilvános szoptatás) nem fekete és fehér. Nincs egyetlen jó, egyetlen igaz út, nincs olyan, hogy egyik anya anyább, a másik kevésbé az a másiknál.

Természetes, hogy mindkét oldal mellett állnak kutatások, állnak gyártók, cégek, érdekek. Vannak különböző eredményre jutó tanulmányok, és mindenki csak azt fogadja el (csak azt olvassa el), amelyik az ő érzéseit, tudását, véleményét támasztja alá. Ideje elfogadni, hogy egy egészséges, jól táplált, szépen fejlődő csecsemő esetleg nem a szoptatástól az.

A közelség, amit anya és babája között a szoptatás lehetővé tesz, nem elveszett esély a tápszert adók számra sem. Az anyatej valami elképesztő dolog, de idő közben a tápszer igazán hosszú utat járt be, az évtizedek alatt rengeteget fejlesztették, van különleges igényeket kielégítő is köztük. Nem mondom, hogy egyik sem jobb a másiknál, de azt igen, hogy nincs jogunk véleményezni, hogy ki hogy dönt.

Ha egy anya szoptatni szeretne, akár hosszú ideig (évekig szoptatni éppen annyira gyanús és elítélendő, mint tápszerrel etetni), akkor ő ezt érzi a legjobbnak mindkettejük számára. Ha egy anya szoptat és kiegészítést ad, akkor számukra az a lehető legjobb megoldás, és nyilván nem véletletül dönt emellett. Aki pedig kizárólag tápszert ad, nincs közünk hozzá, hogy miért teszi, de az biztos, hogy őt is a lehető legjobb szándék vezérli. Számukra lényeges szó: nem csak a baba számít!

Hiszen egy csecsemőnek anyára van szüksége, aki rendben van, nem gyötri magát, nem gyötri a környezete, nem fáj neki minden mozdulat, aminek édesnek kellene lennie, nincs bűntudata, mert a lényeg, hogy azt adja a babának, amire annak szüksége van: szeretetteljes figyelemre.






Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!