A nyilvános szoptatásról – vélemény

A nyilvános szoptatás olyannyira megosztó téma, hogy még akkor is hatalmas indulatokat generál, amikor se étterem, se park, se bevásárlóközpont nem jön szóba, akár időjárás, akár más miatt esély sincs kint szoptatni. Már elméletben is vitákhoz vezet.

A vitával egyébként még semmi gond sem lenne, ha megmaradna egy normális hangvételű, érvekkel megszórt felnőtt vitának. De gyakran az érvek helyére a személyeskedés, a támadás, a megmondás lép – és ez eleve kizárja az előrejutás lehetőségét.

A szoptatás magánügy – a nyilvános szoptatás közügy?

Amíg egy anya a négy fal között marad a babájával, egyes még szigorúbb vélemények szerint kizárólag kettesben egy homályos szobában, addig (majdnem) mindenki elégedett. Az anya ugyanis nem mindig.

Itt most az következett eredetileg, hogy ezt most hagyjuk egy kicsit, de nem tudok eltekinteni attól a ténytől, hogy a baba boldogságához és elégedettségéhez kiegyensúlyozott és nyugodt anyukára van szükség. Az éppen csak felszínen maradó, önmagával elégedetlen, bizonytalan, támogatást hírből se ismerő anya ehhez kevés.

Tehát partizán módon azt mondanám, ha az anyának fontos, hogy menjen valahová, vigye a babát, és menet közben szükség esetén tudja megszoptatni, akkor legyen. Mondom is. Menjen, és tegye, ahogy jónak látja.


És itt jön a DE. Nem is az én véleményemben lévő DE, hanem a közvélekedésben a végső vízválasztó, megkerülhetetlen, megfúrhatatlan, eltüntethetetlen szikla. Mert – ahogy én látom – az emberek egy (kis) része elfogadja a nyilvános szoptatást minden megkötés nélkül, egy (nagy) része úgy ahogy van elutasítja, és a legtöbben feltételhez kötnék.

A feltétel pedig az lenne, hogy ne legyen zavaró, zavarba hozó, a kívülállóban kellemetlen érzést keltő. Sokan egy mell részleges (értem ez alatt: bőrdarab) látványát felháborító mellkipakolásnak, szexuális felbujtásnak értékelnek. Biztosan vannak olyanok, bár én talán szerencsés lévén sosem láttam egyet sem, akik kompletten az egész, sőt mindkét mellüket közszemlére teszik szoptatás ürügyén. Van ilyen?

Gyakrabban találkoztam olyannal, aki egy kendővel, textilpelussal, ügyesen szabott pólóval elrejtette a látnivalót, de a baba helyzetéből egyértelmű volt, hogy mi zajlik éppen. És voltak olyanok, akik megbotránkoztak, és voltak, akik nem. Ebből nekem egyenesen az következett, hogy a diszkrét nyilvános szoptatás egyetemes definíciója nem létezik.

A diszkrét kitétel mindenkinek mást jelent, máshol van az elfogadhatóság, tolerálhatóság határa. Nagyon sokan tök jól elvannak úgy, hogy nem néznek oda, ha ez nem elég, akkor direkt el is fordulnak. És nem szólnak be. Mások képesek kedvesen, de legalábbis normális módon beszélgetést kezdeményezni, ebben kulturáltan elmondani, hogy ez nekik miért sok, és meghallgatni a másik felet, hogy neki miért ez lett a választott opció.

Vannak, akik számára totál elfogadhatatlan, és már a gondolattól is habzó szájú őrültté változnak. Ennek is nyilván megvan az oka, és ez nem feltétlenül egy nyilvánosan szoptató anya viselkedésében keresendő. De ez egy másik téma. Ami tény, hogy nyílt, ítélkezésmentes, elfogadó attitűddel rendelkező beszélgetés kialakulása egyszerűen nem valószínű, nem (el)várható, és nem kikövetelhető.

A lényeg az lenne, hogy mind le tudjunk ülni a képzeletbeli asztalhoz, és nyugodt stílusban, támadás, acsarkodás és megbélyegzés nélkül tudjunk beszélni egy fontos témáról, és jó lenne a végén azzal a tudattal, érzéssel felkelni mellőle, hogy deklaráltuk a nyilvánosság, a diszkréció fogalmát, az elfogadhatóság határait.

A baj érzésem szerint ott van (kezdődik), hogy ehhez mindenkinek kompromisszumkésznek kellene lennie, előzetes elvárások és feltételrendszer nélkül. Nem csak az egyiknek közelíteni és feladni valamit az eredeti elképzeléséből (például hogy tudomásul veszi, hogy nem kell odanéznie), de a másiknak is éppen annyira (például hogy nem kell alapból feltételezni, hogy majd elfordul és nem szól be, ha sok neki a látvány).

A másik része, amivel nekem furcsa érzés volt szembesülni, hogy a szoptatás önmagában kínos. Már a gondolata, a tudata is, a látványa meg különösen. Akkor is kínos sokaknak, ha nem látják, mi történik, elég, ha tudják. Elég, ha tudják, hogy a kendő / póló alatt egy női mell van, és a bimbója a baba szájában található éppen.

Hogy ez éppen táplálást jelent, az mellékes, attól még a kínos érzést kiváltja a szoptatás tudata. Sőt, ez úgy is működik, hogy a szoptató anya másik helyiségben van épp a babával, de kint, a nappaliban például tudják, hogy épp mit csinálnak.

Amikor ebbe belegondolok, mindig rádöbbenek, hogy irreális elvárás, kérés, vágy, gondolat, hogy a nyilvános szoptatást egyszer majd a saját helyén sikerül kezelni. Pont ott, ahol a cumisüvegből, bébiételes üvegből kiskanállal, vagy a kölesgolyóval történő etetés helye is van.

Ahogy mindig is lesznek olyanok, akiket kiborít már a nyilvános szoptatás gondolata is, úgy mindig lesznek a másik oldalon is olyanok, akik erre direkt rájátszanak, és csak azért is “polgárpukkasztanak”. Mindkettő okainak feltárása megér egy pár gondolatot és órát…

Elég csak arra gondolni, hogy mindig vannak az öltözékükkel kihívók, ahogy olyanok is, akik erre valamilyen előjellel reagálnak. Meglepő, hogy ebből nem látni minden egyes poszt alatt vérre menő vitákat. Csak nekem van az az érzésem, hogy a szoptató anya több elvárással szembesül, több mindenki ízlésének kell megfelelnie, mint egy testéből alig takaró ruhát viselő nőtársának?

Ez az elvárás látható abban is, hogy a nyilvánosan szoptatni szándékozó anya legyen először annyira belátó, és vonuljon fedezékbe, akkor sokan nem is veszik észre, hogy mi zajlik éppen. De ha senki sem veszi észre, akkor párbeszéd sem alakulhat ki a témában. Ha meg észreveszik, akkor már ő a hibás a kialakuló kellemetlen szituációért. Patt helyzet.




A minap láttam egy interjút, ahol az interjúalany kisbabás anyuka nem habozott, kért néhány percet, fogott egy kendőt, letakarta magát, és megszoptatta a kisbabáját. A kamera forgott, nemhogy a nő melle, de még a kisbaba egyetlen porcikája sem volt látható. A kommentek mégis idegborzolóak voltak. A semleges, az interjúra reagáló hozzászólások száma elenyésző volt. Helyette az a kérdés állt a kommentszekcióban kialakuló csatározás középpontjában, hogy helyes vagy felháborító módon oldotta-e meg.

A kamera előtti szoptatás is nyilvános szoptatásnak számít. Ahogy egy szoptató anyáról készült fotó is, amelyen ugyan semmi sem látszik, de ha kiírják, hogy milyen jó és meghitt ez a pár perc kettesben, már érkezik is a támadás: kettesben, (egy fotón) a neten?



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!