Nem vagyunk egyformák. Szerencsés, akinek az első pillanattól elegendő a teje. De mi van azokkal, akiknek nincs elég? Ők sajnos hatalmas kudarcként él(het)ik meg a szoptatást magát, a sok tejjel rendelkező anyukák felsőbbrendűségét, a „szakértők” közhelyes tanácsait és sokszor lesajnáló, rosszalló hozzáállását.

Nekik az első hetek vagy akár hónapok is a boldog babázás helyett a „tejet csinálni bármi áron” gyötrelmei között telnek. Azok az első hetek és hónapok, amelyek sokszor amúgy sem könnyűek, ha első baba, azért, ha többedik, akkor meg azért, ott a háztartás, a család, a barátok, az anyagiak… szóval nem könnyű. És ezt még képesek megfejelni azzal az érzéssel, gondolattal, rögeszmével, hogy nem jó anya az, aki nem szoptat.

Nem mindegy, kivel találkozol

Rengeteg a szakértő, a tanácsadó, a jószándékú ismerős, barát, rokon. A baj az, hogy aki nem kifejezetten szoptatási tanácsadó (ez egy szakma és hivatás), és nem a legkedvesebbek és legsegítőkészebbek közé tartozik, az csak árt. Nem figyelnek igazán, ugyanazt hajtogatják, nem adnak igazi támogatást. Amit elérnek, hogy az amúgy is elkeseredett anyuka még haszontalanabbnak érzi magát, akit ráadásul senki sem ért meg.

A másik véglet, aki rögtön a tápszert ajánlgatja, mert jelezni akarja, hogy nem tart rossz embernek, rossz anyának, ha nem szoptatsz, de a gyereknek enni kell adni. Pedig sokszor elegendő lenne, ha valaki ítélkezés nélkül meghallgatna, ha praktikus tanácsot adna, hogy könnyebb legyen az egész, akár megy, akár nem. Pl. a pozíciókról, a mellek védelméről, a baba igényeiről, a bogyókon és teákon túli lehetőségekről.

Rémes az is, hogy szülés után a kórházban mindenki túlterhelt, szoptatási tanácsadó sok helyen egyáltalán nincs. A nőgyógyász, szülésznő, csecsemős nővér, védőnő általában nem az. A többiek elmondják, amit tudnak, amit hallottak, amire a munkájuk kötelezi őket. Többet nem is lehet várni. Sokkal könnyebb otthoni körülmények között kínlódni. És keresni valakit, aki “személyre szabottan” megfelel, mert vannak ilyenek.


„Mindenkinek lesz elég teje, aki akarja”

Az egyik legkárosabb és leghazugabb, legálnokabb mondat a szoptatással kapcsolatban. Nincs mindenkinek elég teje. Pont. Lehet, hogy egyszerűen nincs (elég vagy egyáltalán) tejmirigy, hogy tejkő zárja el az útját és ettől elapad, hogy külső ok (betegség) miatt apad el, hogy csak rossz a tartás, a baba szopási és az anya szoptatási technikája. Ha valaki nagyon akarja, és nem adja fel, akkor sem biztos, hogy lesz elég teje a kizárólag anyatejes tápláláshoz.

„Az elegendő tejhez csak igény szerint kell szoptatni”

A másik hazugság, vagy nevezzük csak csúsztatásnak. Nem mindenkinek elég csak igény szerint szoptatni. Kell a megfelelő táplálkozás, a folyadék, a pihenés, a nyugalom, sokszor némi segítség bogyók, teák, egyebek formájában, és leginkább a baba. Ami még fontos:

  • Nem igaz, hogy a nemalvás nem befolyásolja a tej mennyiségét. De igen, befolyásolhatja.
  • Nem igaz, hogy ha csupa vitaminosat eszel, elég lesz a tejed. Vagy elég lesz, vagy nem. Nekem sokáig tartott mire rájöttem, hogy a vörös hús segít, amit egyébként utálok, és nem is fogyasztok.
  • Nem mindegyik babára igaz, hogy a cumisüveg után nem tud szopizni, ahogy van olyan baba is, amelyik egyáltalán nem képes a cumisüvegből enni.
  • Nem igaz, hogy mindenképpen túlsúlyos lesz a tápszertől.

„Ha nem megy, nem is próbáltál mindent”

A harmadik kedvencem. Igazán alkalmas mondat, hogy akinek szól, az bénának, alkalmatlannak, rossz anyának érezze magát, aki még ennyire sem képes. Lehet próbálkozni. De meddig? Én anyatejpárti vagyok, megküzdöttem keményen a szoptatásért. Ha őszinte akarok lenni, az utolsó pillanatokban sikerült, már a feladásnál tartottam, nem megy, hát nem megy.

A lényeg: szoptass, ha akarsz, ha tudsz, ha van tejed, ha nem fáj, ha mindketten! jól érzitek magatokat, és egyikőtöket sem frusztrál.

A problémás kezdetek

Császár, beteg baba, beteg anyuka, vagy csak egy átlagos kórház túlhajszolt és nem megfelelően (ebből a szempontból) képzett személyzete – ezekből egy is elég ahhoz, hogy a szoptatás már az első napokban rémálommá váljon. Kórházfüggő, hogy mennyi ideig hagyják az anyukát és babáját próbálkozni. Sajnos sok helyen csak nézik, hogy a babának nincs mit enni, vagy nem jól csinálja. Nem mindenkinek indul meg az első 3-5 napban a teje, sokaknak pedig “rendesen” csak hosszabb idő után. Ez is normális, nincs vele semmi baj.

Jó a bimbóvédő is. Nem igaz, hogy nem tud vele szopizni a baba, nem igaz, hogy csak ártalmas. Ha valaki egyáltalán nem tud szoptatni, de bimbóvédővel valamennyire igen, akkor az még mindig jobb a semminél, tehát nem árt, hanem használ. Nem igaz, hogy a baba nem képes leszokni róla. Képes, ha segítséget kap.

Hagyd abba!

Hagyd abba, ha már utálod magad, utálod az életed, lassan haragszol a babára, a párodra, a világra. Semmi értelme az önmarcangolásnak. Sok anyukának nehéz, csak erről nem szokás beszélni. Van, aki szerencsés a kevés tejűek (van ilyen kifejezés?) között, mert valamivel azért csak képes tejgyártásra bírni a szervezetét. És van olyan is, aki nem képes. Semmi baj. Hihetetlen tápszer kínálat van, és lehet kapni anyatejet is, sokan leadják, akinek van felesleg, nem kell a babának éhezni, kínlódni, és egy zaklatott, boldogtalan anyukát megismerni. Arra még ráér.

Bármennyi tejed van, vagy akár nincs, a babának te vagy az édesanyja, a legfontosabb a világon. Sem kevesebb, sem rosszabb nem vagy senkinél, akikhez ráadásul nem is szabad hasonlítani magad, nem kell idegronccsá válni. Nem más véleménye és okossága számít. Egyedül a boldog és elégedett baba a fontos. Hogy anyatejjel (sajáttal vagy máséval), vegyessel vagy tápszerrel, az őszintén: kit érdekel?



11 hozzászólás

  1. A. Matzi
    • Magdi
  2. Melinda
    • Magdi
  3. lune
    • Magdi
  4. Felia
    • Magdi
  5. Kinga
  6. Anett
    • Magdi

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!