Véletlenül a Heim Pál Gyermekkórház honlapjára keveredtem, ahol az anyatej gyűjtéséről, leadásáról olvasgattam. Azt írták az oldal alján, hogy a leadott anyatejet a kórházban ápolt és a már hazaadott, az anyatejet nélkülöző babák kapják meg. Felsorolják, részletesen leírják a vizsgálatokat, amiken az anyatejet adó anyukáknak át kell esniük, a szállítást, térítést, és a kapható segítséget is.

Eszembe jutott, hogy egy anyuka, akivel együtt szültem, adott le tejet rendszeresen. Én is akartam, fel is vettem a kapcsolatot a védőnővel és az orvosommal, de hát közben műtöttek, akkor apadt el először a tejem. Így személyes tapasztalatokról nem tudok beszámolni.

Az ismerős kismama szerint nagyon boldogító érzés volt, hogy segíthet másnak azzal, ami neki és az ő kisfiának annyira természetes. Emlékszem, mennyit küzdött, hogy legyen teje, mindent kipróbált, amit csak javasoltak neki. Az ő babája is koraszülött volt. Sikerrel jártak.

Ahogy olvasgattam, felrémlett a sok inkubátorban és kiságyban fekvő baba, akiket a nővérek etettek szondán keresztül, cumisüvegből egyiket a másik után. Ha volt anyatej, akkor azt kaptak, ha nem volt, akkor tápszert.

Látom magam előtt a kicsi lányomat, amint fekszik a lélegeztetős inkubátorban, én meg viszem neki a lefejt tejet. Még most is elszorul a torkom, ha azt hallom, hogy egy rászoruló kisbabának kell a tej. Mi is lehettünk volna azok.


Meghat az idegen édesanyák küzdelme, hogy segíthessenek más kisbabáján. Hogy vállalják a vizsgálatokat, a plusz küzdelmet, amire nekik maguk miatt esetleg nem is lenne szükségük.

Van, aki nem szorul rá egy mellszívóra, nincs is neki, de ad kölcsönbe a kórház. Van, aki megtanulja a kézzel fejést.

Több vizsgálaton is át kell esni, vagy elő kell keresgélni a terhesség alatt kapott papírkupacból az eredményt. Ha már nem érvényes, akkor bizony újat kell csináltatni. És mennek, és megteszik. Ismeretlen kisbabákért. Nem lehet eléggé megköszönni és meghálálni nekik.

Nincsenek sokan. Nincs korlátlan mennyiségű anyatej. Ennek több oka is van. Egyrészt, mert sok anyának nincs felesleges teje. Némelyiknek lehetne, ha tenne érte, de miért is tenne, hiszen az ő babájának elég.

Azért sincs, mert akár van teje, akár nincs, sok anya úgy gondolja, hogy ő nem adná a gyerekének a más asszony tejét, tehát eszébe sem jut, hogy ő odaadja más gyermekének a saját tejét.

Többen vannak, akik adnának, de elrettenti őket a rengeteg macera, amin át kell esni ahhoz, hogy befogadják a tejet. És nem fizetnek érte aranyárat egyelőre, egy liter 2700 Ft-ot ér.

És hát ott a tápszer, ami mindent felülír. Ha a baba nem gyarapodik a nagykönyv szerint, maga a gyermekorvos javasolja, sok esetben szinte erőlteti a tápszeres pótlást.

Mindenkinek szíve joga úgy dönteni, ahogy jónak látja. Senkinek semmi köze hozzá. Pont ezért érzem nagy dolognak az anyatejet adó édesanyák segítségét.

Ha valakit esetleg érdekel: http://www.heimpalkorhaz.hu/anyatejadas/


1 hozzászólás

  1. B. Dóra

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!