Piszénpisze.hu  »   Etetés  »   Szoptatás  »   Idegroncs szoptatós anyukák

Comments

Idegroncs szoptatós anyukák — 10 hozzászólás

  1. Egy hónapos lesz a kisbabám, és azt hiszem, túl vagyunk a nehezén (remélem), már ami a szoptatási kétségeket illeti. Én attól voltam idegroncs az első 2,5 hétben, hogy egyrészt rengeteg az információ, másrészt ha ki mered mondani, hogy igenis, a szoptatástól szinte ideggörcsöt kapok, és egyáltalán nem élem meg meghitt és húdejó pillanatként, akkor mindenki csúnyán néz. “Dehogynem, gondolj arra, hogy ettől lesz szép nagy és egészséges” – mondják ők, erre válaszolom, hogy “Igen, éppen ezért nem adtam fel, de attól még nem szeretem, és ha nem lenne ‘muszáj’, nem csinálnám.” Azóta rájöttem, hogy az egyik probléma az volt, hogy csak a gyerekre koncentráltam közben – mert hát ez egy meghitt anya-baba-dolog – és nagyon lassan telt el az idő. Most már nem érdekel,hogy gáz-e, tv-zek olvasok, valahogy lefoglalom magam. Szerencsére most már mintha kevesebb időt is venne igénybe a babónak a szopi. Remélem, egyszer én is meghitt pillanatként fogom megélni minden egyes pillanatát a szoptatásnak. (Egyébként a terhességnél is az bántott, hogy nem szabad kimondani azt, hogy nem jó, hogy tényleg tehernek érzed sokszor.)

    u.i. Nagyon tetszik az egész oldal, rengeteg hasznos cikket olvasok itt, ami mindig az éppen aktuális kérdéseimre ad választ. Köszönöm! 🙂

  2. Lehet, hogy csak a szoptatás során termelődő hormonok miatt, de én mosolyogva szoptatok már 13 hónapja és kifejezetten nem vagyok idegroncs 🙂 Eszembe nem jutott soha, hogy nem fog menni, vagy nem lesz elég tejem, vagy adjak neki tápszert, nem mértem györcsösen soha a babám súlyat, mivel láttam, hogy rendesen fejlődik, stb. Egyszerűen csak bíztam magamban és a testemben. Szerintem mindenkinek ezt kéne tennie!

    • Örömömre szolgál azt olvasni, hogy van, akinek elég volt az elhatározás és a pozitív hozzáállás a sikeres szoptatáshoz, de azért leírnám a sztorim én is, azok kedvéért, akiknek ennél azért többre volt szükség. Már csak azért is, hogy ne zuhanjanak magukba véletlenül sem azért, mert másnak helyből megy, ami nekik nem. Ott kezdődött, hogy bennem fel sem merült, hogy a szoptatással bármi problémánk lesz majd. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy szoptatni fogok és kész. Tulajdonképpen nem is gondolkodtam a témán. Mégsem sikerült a mosolyogva szoptatás. Tejem éppen lett volna, a csecsemősök a bababarát kórházban annyit tettek, hogy megnyomkodták a melleim… jön a tej, minden rendben. Fáj a szoptatás? Nem baj, el fog múlni.
      Nem múlt el. Már az etetési idő közeledtével üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, mindkét mellbimbóm egy merő seb volt és még a gyerek sem nőtt úgy, ahogy kellett volna. Egy idő után bármennyit volt cicin, folyton éhes volt. Nem volt mit tenni, gyorsan kellett cselekednem, felírattam és kiváltottam pótlásként a tápszert. Véhre elkezdett normálisan gyarapodni és nyugodtabb napok következtek, mert addig gyakorlatilag szinte állandóan éhes volt. Közben azért úgy voltam, hogy a probléma nincs megoldva, hiszen van tejem elég, miért kéne pótlást adnom? Valamit nagyon rosszul csinálunk, nem tartja jól a cicit vagy csak én adom oda neki rosszul, nem tudom. Eleve kicsit lapos a bimbóm, olyan, ami csak ingerre hegyesedik, huszonöt fok felett akkor se, gondoltam, hátha az a baj és a bimbóvédő segít. Kipróbáltam, de nem tudott szívni belőle egy csepp tejet sem. Akkor az jutott eszembe, hátha lenőtt a nyelve. Elvittem az orvoshoz, valóban kicsit le volt nőve neki, megcsippentette, boldogan mentem vele haza.
      Nem javult a helyzet, így elhívtam egy szoptatási tanácsadót. Segített a helyes mellrehelyezésben, mert kiderült, hogy tényleg nem volt jó a technikám. Újabb megkönnyebbülés, gondoltam, most már sínen vagyunk…
      Nem voltunk. Bár a melleim szépen elkezdtek gyógyulni, nem voltak már olyan kínkeservesek a szoptatások, de továbbra is szokatlanul hosszúak voltak, két óra után sem jutott elég tejhez, így kénytelen voltam odaadni neki a lefejtet üvegből, ha az sem volt elég, akkor a tápszert. (Pohárból, kanálból nem tudott inni, csak pocsolás volt az egész.)
      Már épp kezdtem feladni és kiborulás szélére kerülni a hosszú órás értelmetlen szoptatásoktól, nemalvástól, folyamatos fejéstől (küzdve, hogy fenntartsam a termelést, de egyre kevesebb sikerrel), tejmelegítéstől, tápszerkeveréstől. Ebből álltak a napjaim, állva el tudtam volna aludni és komolyan nagyon utáltam az egészet.
      Egy hónapos volt, amikor a védőnő javaslatára elvittük Dévény tornára, mert rosszul tartja a fejét és C betűzik. Gondoltam, na még ez is… Aztán ott kiderült, hogy a tartása jó, de a fejét tényleg rosszul tartja. Gyengék a nyakizmai és… az arcizmai is, ezért nem szopik rendesen.
      Itt lett vége a történetnek, most tíz hetes a gyerek és három hete nem kap már pótlást sem, megerősödött annyira a szája, hogy kizárólag szoptatni tudjam, ahogy az első naptól szerettem volna.
      Nehéz időszak volt, de örülök, hogy nem adtam fel, szinte a szembeszéllel, mert az egész család azon volt, hogy mit pörgök, ha nem megy, ne gyötörjem magam, más is felnőtt tápszeren. Igazuk volt, én is tápszert kaptam kéthónapos korom óta és egészséges voltam világéletemben, de boldog vagyok, hogy a saját lányomnál kitartottam.

  3. Kedves Cikkíró!

    Ami itt szerepel, az a mai modern felfogás szerint egy önbeteljesítő “jóslat” kifejtése. Jómagam több, mint 5 éve folyamatosan szoptatok. Soha, meg sem fordult a fejemben, hogy NEM LESZ ELÉG TEJ… Miért ne lenne?! Ez a sok butuska, elsőgyerekes-riogató szöveg kúszik be a nők agyába, akik még nem tapasztalták meg, hogy minden fejben dől el. Akarni kell azt a gyereket, magát a terhességet, vágyni Rá, és igen, arra is, hogy a lehető legtermészetesebb és legegyszerűbb módon tápláljuk, amíg csak lehet, mert minket nőket úgy “raktak össze”, hogy ez nekünk menni fog. Tutira. Az agyzsibbasztás pedig ez ellen hat. Minden nő tud szoptatni, aki akar, és kitartó, és aki agyban nem dönti el előre, hogy ez úgysem fog menni…

    • Az első gyereknél én is így álltam hozzá, aztán furcsa volt, hogy nem hízik…Kiderült, hogy nagyon kevés a tej, a mai napig lelkiismeret furdalásom van, hogy éhezett a gyerek, és én nem vettem észre, mert azt gondoltam, amit te. Biztos, hogy van tejem, mindenki tud szoptatni ez a természetes! A második gyerekemnél már rettegtem, hogy nem fog menni, de küzdöttem, mértem minden etetés után, nehogy kevés legyen, sírtam, depressziós lettem végül rájöttem, hogy nem ér ennyit! A harmadiknál eldöntöttem ameddig megy, megy de nem görcsölök. Gondok voltak a szopási technikával voltunk dévényesnél szoptatási tanácsadónál, kiderült, hogy boltíves a szájpadlása nem tud rendesen vákumot tartani. 3 hónapig tudtam szoptatni és örültem neki, mert őt sikerült a legtovább! A másik kettő is felnőtt tápszeren és boldog egészséges kiegyensúlyozott gyerekek.Mert a lényeget a SZERETET megkapták.
      A a legszörnyűbb és csak só a sebekbe amikor olyanok, akiknek soha az életben nem volt nehézségük a szoptatással ilyen “okosan” nyilvánulnak meg és osztogatják a tanácsokat. Fogalmatok sincs a hónapokon át tartó szenvedésről és könnyekről….

    • Ez igaz kedves Zsuzsi! Nálam sem agyban dőlt el előre… Egyáltalán nem idegeskedtem mikor megszületett tavaly a kislányom hogy nem fog menni a szoptatás…egész addig mig a szoptatós nővér közölte hogy kevés a mirigyállomány a mellemben ezért ha megszakadok sem fogok tudni elég tejed adni tápszeres kiegészítés nélkül. Később a védőnőm is igazolta ezt a tényt pedig látta mennyire igyekeztem és a kislányom mindenben partner volt már kezdetektől fogva. Szóval hidd el aki akar szoptatni se tud mindíg és igenis vannak kivételek…akinek természetesen sok teje van annak gőze sincs arról milyen érzés az amkor “minden csepp számít”. Biztos sokan vannak akik a túlparázás miatt hagyják abba a szoptatást de vannak olyanok is mint Én, elég sokan! akik szerettükl volna de nem ment! Elnézést, de nem tudtam szó nélkül hagyni ezt az egyoldalú hozzászólásodat…Minden jót, Zsófi

  4. Szia!

    En azert hozzafuznek annyit hogy ha valaki tenyleg szoptatni szeretne de valami miatt nem megy akkor itt talal hozzaerto szakszeru segitseget:

    Szoptatasi tanacsadot itt:
    http://www.lll.hu ezen belul tanacsado

    vagy

    Laktacios tanacsadot itt:
    http://www.ibclc.hu ezen belul tanacsado

    Es ha valaki gyogyszerszedes miatt hagyná abba a szoptatast akkor is beszeljen elotte tanacsadoval mert altalaban nem kell emiatt abbahagyni mert vagy nem veszelyes az adott gyogyszer vagy van szoptatasbarat alternativaja.
    De ezzel kapcsolatban feltetlenul laktacios vagy szoptatasi tanacsadot kerdezzunk meg ők kompetensek ebben a temaban.

    A tanacsadok tudnak telefonon emailen szemelyesen van aki skypeon is segiteni, es nagyon sok veszettnek hitt helyzetet sikerult a segitsegukkel visszaforditani, ugyhogy nagyon sokszor van kiut 🙂

    Vannak a facebookon is szoptatasi tanacsados csoportok azok is jok ott is lehet segitseget kerni.

    Vannak szoptatasi ambulanciak is ott is sokat tudnak segiteni tb ellatas keretein belul. Bp-en pl a Bethesda is ilyen és az István korhaznak is van szoptatasi ambulanciaja, de ez csak ketto a sok közül.

    Nagyon sok hasznos szakmailag helytallo informaciot talal itt mindenki:

    http://www.lll.hu
    http://www.szoptatasportal.blogspot.com

    Üdv: Brigi

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..