Vannak babák, akik alszanak éjjel. Egész éjjel. És vannak olyanok is, akik felébrednek, egyszer vagy akár többször is. Enni kérnek. A vita arról szól, hogy fel kell-e kelni a babához, meg kell-e szoptatni ilyenkor, vagy hagyni kell, és nem adni neki cicit. Két tábor érvekkel és tapasztalatokkal, és köztük a bizonytalanok…

A két tábor

Akiknek határozott véleményük van az ügyben. Az egyik csoport szerint fel kell kelni, és meg kell szoptatni a babát, hiszen nem véletlenül kéri, és tényleg lehet éhes. Nem számít, hány hónapos, nem számít, mennyit gyarapodott születése óta, nem számít, mennyi most a súlya. Az sem számít, hogy anya fáradt, nyűgös, fel kell kelni és kész.

Mások szerint ez egy anyai hiba, a túl tökéletesre való törekvés. Szerintük nem kell cicit adni a babának éjjel. Az éjszaka alvásra való, és minél hamarabb megtanulja ezt a baba is, annál jobb mindenkinek. Anyának és a gyermekének is. Hogy ez addig azzal jár, hogy a baba több éjszakán át sír? Hát istenem, valahogy rá kell vezetni, hogy éjszaka alszunk és nem cicizünk.

Különben is, ha a baba már két hónapos, megduplázta a súlyát, vagy elérte az öt kilót (ezeket a számokat anyukáktól hallottam, nem én találtam ki), akkor semmi szüksége rá, hogy éjjel egyen. Egyszerűen nem lehet éhes, sem szomjas. Csak “hisztizik”.

Szerinted kinek van igaza?


Ha még nem döntöttél

Akkor egyik tábornak sem sikerült meggyőznie az igazáról. Persze, ebben a formában eléggé sarkos az egész, mint minden vitánál. Ha egyszerűt akarnék mondani, azt mondanám, hallgass az ösztönödre, és ne kívülállókra. A babádat te ismered, a sírását te hallgatod, neked kell érezni, hogy valóban éhes, babusgatásra vágyik, vagy szerinted is csak “szórakozik” veled.

Ha néhány tényre is kíváncsi vagy: a babák lehetnek éhesek és szomjasak is éjjel. Teljesen mindegy, hogy hány hónaposak, mennyi súllyal születtek és mennyit nyomnak most. Egyébként, ha elgondolkodsz rajta: minél nagyobb a baba, annál több kajára van szüksége. Bőven belefér, hogy este nem evett annyit, hogy reggelig kitartson.

Az is lehet, hogy más baja van, ami miatt a cicit kéri, nem az éhség. Jöhet a foga, gyötörheti a pocakja, lehet, hogy épp új mozgást tanul, és izgatott még álmában is. Lehet, hogy történt valami nappal, amit éjjel dolgoz fel, és anyára van szüksége ehhez. Ha nem vagy ott, nem is jelentkezel, azzal nem azt közvetíted, hogy minden rendben, aludni kell, mert éjszaka van. Csak azt, hogy anya nem jött.

Ami igaz, az igaz: nem kell minden moccanására azonnal szoptatni. Nem kell minden szusszanására mellette teremni, és lesni, hogy felébred-e, kér-e enni. Gyakran előfordul, hogy felébred, és szépen vissza is alszik magától, ha anya nem nyüzsög azonnal mellette. Ha komolyan gondolja, hogy felébredt és enni kér, azt úgyis határozottan jelezni fogja.

Aki az éjjel is megadja a babának, amit kér (a cicit), az úgy gondolja, a gyerek tudja, mire van szüksége. Ezzel együtt azt is gondolja, hogy a gyerek azt is tudni fogja, amikor már nem lesz rá szüksége. És akkor nem fog éjjel felkelni, és nem kell neki cicit adni. Ez is történhet hirtelen, egyik napról a másikra, és történhet fokozatosan is, egyszer így, egyszer úgy. Aztán egyre többször úgy. A babák nem egyformák. 🙂



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!