Hogy meddig illik, szabad, kényelmes szoptatni, arról jó nagyokat lehet vitatkozni. Hogy hogyan a leggyorsabb, fájdalommentesebb az elválasztás, arra vonatkozóan megint rengeteg tanácsot, véleményt lehet olvasni. Az meg tőlünk függ, hogy melyik szimpatikus, és végül melyik működik.

A meddig illik szoptatni kérdésről nagyon határozottan azt gondolom, hogy amíg babának és anyának jó, külön és együtt. Pont. Hogy ehhez kettejükön kívül mi köze van a nagymamának, szomszédnak, akárkinek, azt fel nem foghatom. A babának meddig jó rész nem kérdés, mert ő elég egyértelműen jelez, ha már nem kell neki.

Hogy anyának meddig jó, azt meg felnőtt emberként, mindent mérlegelve valószínűleg el tudja dönteni. Mérlegelve a baba érdekét, a másik gyerek érdekét, a saját kényelmét és kedvét, testi-lelki egészségét. De megmondani (pláne vitázni erről), hogy ténylegesen mikor választotta el a babát, vagy esetleg néha még két vagy három évesen is kap cicit, tökéletesen felesleges. Anya és baba dolga.

Mert hát igen, általában elmondható, hogy egy két évesnél idősebb (már nem is baba) nem valószínű, hogy magától úgy dönt, hogy nem kér többet. Ők azok, akiknél már szinte biztosan kell valami ötlet, praktika, rosszabb esetben a sima elvétel. Ez különösen igaz azokra, akik megszokták (bármilyen okból, köveket dobálni felesleges), hogy cicin alszanak el. Ez gond, mert az anyán kívül senki más nem tudja altatni például.


Természetesen minden gyermek és élethelyzet más, sokszor még a testvéreket sem lehet összehasonlítani ilyen szempontból. A jó hír az, hogy a legtöbben abbahagyják (mi is így tettünk) a cicizést valamikor. A kérdés a mikoron túl csak az, hogyan. A kicsi magától dönt úgy, hogy elég volt, anyának kell ügyeskednie, vagy csak a “nincs több és kész!” módszere marad. Ha egyszer az anya úgy dönt, hogy nincs türelme, ideje, és inkább a pár napos sírást választja, azt is meg kell tudni érteni.

Szerintem a legjobb módszer a fokozatosság, és a cicizés pozíciójának, alkalmának, idejének megváltoztatása. Konkrétan el kell választani szép lassan az addig megszokott rituálétól. Ha ez az altatás volt fekve, akkor a fekvéstől és az elalvástól. De ha a hiszti, könnyek, fájdalom nélküli elválasztás a cél, akkor ez nem megy egyik napról a másikra. Inkább apróbb, akár láthatatlannak tűnő lépésekkel fog sikerülni.

Kicsit más testhelyzetben, esetleg más körülmények között, rövidebb ideig, még elalvás előtt levenni, helyette fogni a kezét, beszélgetni kicsit, figyelmet elterelni, megbeszélni vele (ő már nagy baba, fogai is vannak, fáj anyának, ha megrágcsálja), ő addig macit altat… amíg egyszer csak nem kéri.

Sok függ a baba korától, az elválasztás okától (fizikai ok, vagy anyának nagyon elege van, esetleg csak úgy gondolja, finoman elkezdi) és bizony a körülményektől is, hogy van-e és mekkora a nyomás emiatt. Ha van idő, nincs feszültség, anya ráér, épp csak úgy érzi, ideje lassan leszoktatni (akármilyen idős a baba), akkor ez az egész olyan, mint egy lassú tánc, egy sodródás. Nincsenek konkrét szabályok, csak egy cél, amit egyszer csak észrevétlenül elérünk.

Ez tarthat hetekig, két hónapig, és lehet gyorsabban is, tulajdonképpen anyától függ. Ha a lassú módszerre van idő, energia, anya igénye, akkor a vége nem sírás (senki részéről), nem kell hadakozni, idegeskedni, ott lesz a jó érzés, hogy a végül a baba döntése az egész, finom terelgetés után ő nem kérte többet.

Az elalvási cicizésen kívül persze a cicifüggők máskor is kérhetnek cicit, nappal, éjjel, csak úgy, akár tesztelésből, hogy kapnak-e még, vagy visszaesnek. Aztán egyszer anya rájön, hogy ez már tarthatatlan állapot, mást sem csinál egész nap, csak vetkőzik meg öltözik.
Ilyenkor pedig dönteni kell, szerintem aszerint, hogy mi a visszaesés, vagy egyéb cicikérés oka. Ezt pedig egyedül az ösztön tudja megmondani, hogy most valóban szüksége van rá, megnyugtatná, vagy csak hiszti, játék, tesztelés, erőfitogtatás. A szabályok jók, a határokat itt is ki kell jelölni, biztonságot és megnyugvást ad mindenkinek.


Hogy tehát mikor és hogyan, az tökéletesen az adott anya-baba párostól függ. Ha mindkettő felkészült (ösztön!), akkor jöhet egy haditerv, aminek vannak körvonalazott lépései, és igyekezni kell görcsölés nélkül megvalósítani. Mert tudjuk: minden gyerek más, ezért nincs mindenkire érvényes módszer, időpont, titok.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!