Szembejött velem egy cikk arról, hogy mi kell a sikeres szoptatáshoz. Ezek szerint tulajdonképpen semmi különös. A világ legegyszerűbb dolga, a baba és a tested tudja a dolgát. Tényleg ennyi volna?

Alapesetben tényleg. Ha a szülés / születés rendben zajlott, ha a baba azonnal mellre került, ráadásul helyesen, hagyták próbálkozni, ő pedig ráérzett a jó technikára, és segítség nélkül, ügyesen szopni kezdett.

Aztán fontos még természetesen, hogy megfelelő időnként és megfelelő időre kerüljön mellre a baba, vagyis igény szerint, hogy elegendő inger érje a mellet, és az a szükséges mennyiségű tejet megtermelje.

Tehát kellenek az eddig említettek, amiket csak alapfeltételeknek nevezek, ezenkívül jól jön a támogató környezet, az elegendő mennyiségű és jó minőségű információ, akarat és türelem.


Csak sajnos nem mindenkinél adottak az alapfeltételek. Egy traumatikus születés, egy császár mondjuk altatásban, egy betegen született baba, egy nem megfelelő tudással és empátiával rendelkező segítség (nővér, szülésznő, akárki).

Szintén alapfeltétel még, hogy a mell alkalmas legyen a szoptatásra. Legyen benne elég tejmirigy például. A befelé forduló mellbimbó, a berepedt vagy szétharapott mellbimbó szintén kihívás, amik esetén nagyon is kell a szakértő segítség.

Aztán akár tetszik, akár nem, van, aki próbálgatja a pózokat, igény szerint engedi próbálkozni a babát, iszik, eszik megfelelően, és mégsem megy. Nem vagyunk egyformák. Vagy mert valamelyik alapfeltétel nem adott, vagy egyszerűen látható ok nélkül nem sikerül. Lehet, hogy nem jut a szükséges információhoz, ami segítené őt.

Lehet, hogy egy szakértő tudna segíteni, és tejtermelésre bírná a melleket, de lehet, hogy nem. Vagy nem elérhető egyetlen szakértő sem. Engem konkrétan senki sem hívott vissza, pedig többször is próbálkoztam, hagytam üzenetet, írtam mailt, és mégsem.

Elvileg nem kell segédeszköz, mint tea meg sör, meg süti, és kivételes táplálkozás. És van, akinek mégis kell. Vagy legalábbis anélkül nem akar menni, hiába próbálkozik.

Szoptatás, babatáplálás


Nem mindenkinek áll rendelkezésre egy szerető és támogató család. Esetleg gőze sincs, hogy mit is keressen a neten, vagy hogy egyáltalán keresnie kell még valamit. Talál ezt-azt, de tovább nem kutat. Nem vagyunk egyformák, abban sem, hogy kinek mennyi próbálkozás fér bele.

Nagyon haragszom, amikor egyik anya ítélkezik a másik felett. A túlcsorduló tej mögül kikukucskálva határozottan közölni, mit közölni, kinyilvánítani, hogy a szoptatáshoz semmi sem kell, csak akarat, egyenesen felháborító. És nagyon szomorú.

Azt értem (legalábbis felfogom), hogy egy férfinak ez gyakran ennyi. Leül, előveszi, megeteti. Kész. Fogalma sincs a “technikai” háttérről, hogy mi kell hozzá, mennyi feltételnek kell egyszerre teljesülnie ahhoz, hogy a szoptatás gyönyörű élmény legyen.

De hogy egy nő nem képes belegondolni, csak azért, mert vele nem úgy történt, ezt nem értem. Pedig inkább lehetne hálás, hogy neki megadatott az egyszerűség, a kényelem, az önfeledtség, miközben a babája arcát nézi evés közben. Nem mindenki ilyen szerencsés.

Tudom, miről beszélek. Tudom, mennyi küzdelem is tud lenni egy ilyen egyszerű biológiai folyamat, mint a szoptatás. Tudom, mennyi mindent kell adott esetben megpróbálni, hogy sikerüljön.

És tudom, hogy nem ez a legnehezebb. Nem a küzdelem. Sokkal nehezebb feladni, elfogadni, hogy van más megoldás. Lefejt tej, más anya teje, tápszer. Szerencsés, aki tud nem rágörcsölni, aki képes elfogadni, hogy ennyi ment, jó lesz másképp is.

Amikor valaki nagyon akarta, de nem sikerült, annak ez gyakran kudarc. Amit fel kell dolgozni. Ehhez segítség kell, empátia, nem pedig belerúgás. Szerintem.

Ha segítségre van szükség:


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!