Természetes dolog, hogy a kicsik egy idő után mindent esznek, amit mi felnőttek is. Kíváncsiak, kérik, és valljuk be őszintén, sokkal könnyebb, ha nem kell egy csomó felé főzőcskézni. Ugyanazt kapja, esetleg egy kicsit másképp fűszerezve.

De mi is az a minden, amit esznek a mindenevők?

Legtöbben úgy gondolják, hogy az evés logikusan előrefelé halad. Értem ezt úgy, hogy anyatej / tápszer → gyümölcsök, bébitelek, pürék → szilárd falatkák, rendes étel. Hogy ezen belül a sorrend pontosan hogyan alakul, majdnem mindegy.

Természetesen mindenki igyekszik az összes gyerekorvosnak, szakkönyvnek, szakértőnek megfelelni, és mindent a megfelelő időpontban a megfelelő módon tálalni a gyereknek. És mit akar a kicsi, aki még csak majdnem nagy?


Meglepő módon néha olyasmit, amit kicsiként kapott. Nekünk természetes, hogy ő már nagyfiú / nagylány, eszik szilárd ételt, esetleg az evőeszközök használatát is elsajátította (valamennyire). Örülünk, hogy nem kell pürésíteni, nem kell bébiételre költeni, nem kell kanalazni a szájába. Lehet, hogy maszatosan, lassan, de önállóan eszik. Szuper, igaz?

Vannak azonban babák, akik teljesen más étrendet állítanának össze maguknak, ha tehetnék. Az első körben természetesen azokra gondolunk, akik nem akarnak egészségeseket enni, hanem csak finomakat. (Szerintem ők az apukájukra ütöttek… :)) Nem akarják a gyümölcsöket, zöldségeket, húst és sajtot, sokkal inkább a tölcsért, a sajtos rudakat, a fura kinézetű galacsinokat, kompótot, rosszabb esetben csokit és cukorkát. Az ő étrendjüket néha nehéz utólag átállítani, ha egyszer már megszokták, hogy bármit kapnak, csak egyenek már.

De vannak olyan totyogók is, akik éppen nem a felnőttes dolgok iránt éreznek olthatatlan vágyat, hanem a bébiételek és pürék iránt. Ők jelzik, ha tudják, vagy ha megkérdezik őket, hogy ők bizony babásat szeretnének, vagy kanalasat enni. Mi ezzel a gond? A világon semmi, de tegyük hozzá: egészen addig, amíg ez alkalmanként fordul elő, és megtanulják a helyét és idejét.

Nézhetjük az előnyeit is: két-három naponta van egy étkezés, amikor örömmel eszik, mert ő választott, amikor nincs maszatolás, nincs időhúzás. Van helyette szorgalmasan nyíló száj és a végén hatalmas vigyor. Persze ennek van előzménye is: a gyereket megkérdezik, hogy mit kér, tudja, hogy mit kell rá felelni, megérti (hiszti nélkül), hogy mikor mit lehet és mit nem.

Ezeknek a tükrében a napi étkezésnek nem kell feltétlenül tankönyv szerintinek lennie. Sokkal jobb, ha baba szerintivé (van ilyen kifejezés?) alakítjuk. Lehet bizonyos időközönként reggelire pl. gyümölcs, ebédre normális étel, uzsira püré vagy bébiétel, vacsorára megint rendes étel. Tapasztalatom és a gyerekorvostól beszerzett információk alapján a gyümölcsös / lájtosabb étkezést lehet variálni, az ebédet és a vacsorát jobb békén hagyni.

A nagykönyv szerinti dolgok amúgy sem működnek állandóan. Nem lehet mindig mindent szakértők tanácsainak megfelelve tenni. Egyrészt azért, mert az ember lánya egy idő után belebolondul, másrészt azért sem (és ez a fontosabb), mert a gyereket kell nézni, nem a könyveket.


Ha a gyerek nem akar naponta ötször enni, amikor a kora még indokolná, teljesen felesleges kényszeríteni. Több kárt csinál, mint hasznot. Ha neki a négyszeri étkezés válik be, akkor elég négy alkalomra bontani a napi evések számát.

Ugyanígy az sem szentírás, hogy mikor mit kell ennie a kicsinek. Belefér a pakliba, hogy néha felcserélje pl. az uzsonnát a vacsorával. Sok mindentől függ, hogy mit kér, ha van lehetősége elmondani, ahogy nálunk felnőtteknél is. De ez így is van rendjén, nem? Egyszer ő is felnőtt lesz.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!