A hozzátáplálás kapcsán alapvetően én a túlpara nélküli elővigyázatosság híve vagyok, tehát kóstoltunk mindent, amit helyesnek tartottam, csak igyekeztem nagyon odafigyelni. Aztán jött egy gyönyörű, érett ananász.

Hogy ananászt mikortól lehet adni a babáknak, az attól függ, hogy kit kérdezel. 🙂 Itthon 6 hónapos és 18 hónapos korra is teszik. Egyébként természetesen az is számít, hogy hol élsz, milyen éghajlaton, mik a helyi szokások és hivatalos ajánlások.

A lényeg a szokásos: döntsd el te. Hát én eldöntöttem, bár nem szándékosan, de nagyjából másfél éves volt a kiscsaj, amikor az első ananászt megvettem neki. A következményeire nem számítottam.

Már külsőre is nagyon vonzó volt, csuda érdekes, nem csoda, ha a kislány is amellett volt, hogy együk meg. Felvágtam, megtisztítottam a felét, felkockáztam, és két tányérra tettem. Egy falat neki, egy nekem.


Az ananász nem veszített a varázsából felvágva sem. Egymás után kapta be a kockákat, közben rájött, hogy ha összeszorítja a markában, akkor ragacsos lé csorog belőle. Forgattam a szemem rendesen. 🙂

Elfogyott a fél ananász. Nem voltam rutinos, meg egyébként is nagyon boldog voltam, hogy ennyire ízlik neki, hát amikor a lányom kért még, én rábólintottam, és felkockáztam a másik felét is. Újra két tányérra tettem, és szépen elfalatoztuk.

Hozzátáplálás: Ananász

Aztán kezdett leesni a tantusz, hogy egy ismeretlen, eddig kipróbálatlan déligyümölcsből adtam egy jókora adagot a lánykámnak. Igyekeztem nem aggódni, de mosakodásnál apróra átnéztem a bőrének minden négyzetmilliméterét, hogy azonnal feltűnjön bármilyen változás.

Nem lett semmi baj. Eltelt 24 óra, másnap este már nem is gondoltam az ananászra. Magamra ugyan nem voltam büszke, hogy lehettem ilyen felelőtlen. Ezen az sem változtatott, hogy nem látszott a gyereken semmi. Jókedvű volt, mozgott, evett is, ivott is rendesen egész nap. Aztán “érkezett” a következmény.

A kicsi lány éppen táncolt. Kellemes zenét hallgattunk, én néztem őt, miközben ő kapaszkodva rázta a popsiját. Egyetlen body volt csak a pelus felett. A halk zenébe trombitaszó harsogott bele, először fel sem fogtam, hogy ez a “ricsaj” a pelusból jön.


Aztán, mint a lassított filmeken: a popsija a hangzavarral egyszerre nőni kezdett. A pelus már teljesen kitöltötte a kicsit nagy ruháját, de még mindig szólt a trombita.

Néhány másodperces hirtelen csend után, miközben a homlokom törölgettem, hogy nem történt nagy baj, folytatódott a hangoskodás. A pelus számomra addig elképzelhetetlen méretűre dagadt, a szélein már látszott, hogy csordultig van valami barnással. Közben a kicsi rendületlenül táncolt tovább.

Mikor végre csend lett a pelusban, a kicsi elengedte az addigi kapaszkodóját, én meg Tom és Jerry módjára vetődtem, hogy elkapjam, mielőtt a szőnyegre tottyan… már láttam lelki szemeimmel a túltöltött pelus várható reakcióját egy becsapódás esetén.

Nem lett baj. Időben odaértem. A hatalmas adag benntartásából a Pampers jól vizsgázott. De egy életre megtanultam: újat csak apránként. 🙂


One Response

  1. Noemi

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!