A kisgyereket evésre bírni néha nem könnyű feladat. Lehet több oka is: hogy nem ér rá, mert máshoz van kedve, vagy tényleg nem éhes, vagy szimplán nem tetszik neki, amit elé tettél. Finnyás?

Ennek vannak fokozatai is, és a lelkiismeretes anya a világon mindent odapakol a gyermek elé, csak egyen már végre valamit.

Már szinte mindegy, hogy az a valami egészséges és tápláló, vagy csak finom és a gyerek fogára való. A lényeg, hogy legyen a pocakjában valami.

Ilyenkor két dolog is következik: az egyik, hogy anya szépen megnyugszik, mert lám, nem fog éhen halni a csemete, a másik, hogy idegesíti magát azon, hogy nem a legmegfelelőbb táplálékot sikerült belediktálni és abból is csak keveset.


Nincs hozzá kedve?

Van ez így, hiszen ebben az időszakban nem az evés a legfontosabb, hanem a felfedezés. Az evés unalmas, ha ülni kell egy székben, vigyázni kell, hogy ne csöpögjön, potyogjon, boruljon, az étel kinézete sem érdekes. Kinek lenne ehhez kedve, amikor ehelyett lehet pakolni, rohangálni, nézelődni?

Személy szerint nem vagyok az evés közben játszunk megoldás híve, de van néhány lehetőség, amit ki lehet próbálni. Ilyen az, ha nem baj, ha lecsöppen, potyog, borul. Nem baj, de nem is jutalmazandó.

Ehelyett ki lehet emelni, hogy milyen nehéz azt a valamit úgy megenni, hogy sikerüljön a szájába juttatni mindenféle baleset nélkül. Ez nagy kihívás! Jó sok gyakorlást igényel, amiért önmagában dicséret jár. Ha pedig sikerül? 🙂 Akkor ő tanult valamit, büszke magára, és még evett is.

Nem néz ki jól az, amit elé tettél, ez is lehetséges. Ez elég fura dolog, mert ami neked szép, az neki épp nem az, ami szerinted vonzó a tányéron, az neki taszító. Így tehát nem az a megoldás, hogy nem eszi, akkor nem is szereti, és nem adod többet, hanem másképp tálalod.

Lehet, hogy te szeretsz szép tálakat összeállítani még a kicsi tányérján is, neki meg összekeverve vagy szétválogatva, vagy külön tányérokon felel meg. Néha több evőeszköz is kell ahhoz, hogy a kezével hajlandó legyen enni.

Nem szereti úgy?

A virslit sok kisgyerek szereti, ha másért nem, mert jó móka lenyalogatni róla a ketchupot. Aztán maga a virsli mégsem kell, vajon miért? Talán úgy elkészítve nem ízlik. Lehet, hogy te pirítod, vagy sütöd, ő meg főzve enné, vagy pont fordítva.


Az is előfordulhat, hogy te jó fej akarsz lenni, és a kezébe adsz egy egészet (kicsit vagy nagyot is akár), és neki nem kell. Próbáld felkarikázni, és ösztönözni arra, hogy próbálkozzon a villával. Ez nehéz feladat: villára szúrni, belemártogatni a mustárba vagy akármibe, amit szeret, és gond nélkül a szájába juttatni!

Természetesen ez lehet fordítva, sőt, néha így, néha úgy. Nem mintha a virsli lenne a egészséges ételek netovábbja, ugye? De előfordul, hogy csak az működik.

Az egyik gyerek nem hajlandó megenni a sajtot reszelve, a másik meg csak úgy szereti, sőt reszelve és megsütve. De honnan tudnád, a te gyermeked hogy szereti legjobban, ha nem próbálsz ki több lehetséges változatot is? Legalább lesz alternatívád, ha másnap megint nem jó úgy, ahogy tálaltad.

Ez felfogható így is: elég kreatív vagy ahhoz, hogy a gyerek szemével nézve is kellően izgalmas ételt tegyél a tányérjára? Valóban nem könnyű.

Valóban finnyás?

Ilyen is van. Sőt, tegnap még nem volt az, de mára finnyás lett. Vagy mi tettük azzá a túlzott aggodalmunkkal, a túl nagy választékkal, a nem megfelelő példamutatással (!).

Nem hajlandó mást megenni, mint a túrórudit, a kekszet, a sütit, ami a kedvére való. Mit tehetsz? Ha mást nem hajlandó megenni, akkor ezeket adod? Váltogatva, hogy minden nap mindenből (ebből a háromból) jusson…

Vagy megpróbálod megvesztegetni? Ha a tányérján levő ételt megeszi, kap túrórudit. Inkább nem eszik? Akkor a túrórudi sem kell. Ha éhes lesz, enni fog.

Jó észben tartani, hogy ha a gyerek egészséges, akkor pont annyit fog enni, amennyire a szervezetének szüksége van, nem többet és nem kevesebbet (amíg el nem rontjuk őket).

Tehát semmi értelme idegeskedni, amíg jó a kedve, rendesen fejlődik, mozgékony. Akkor sem kell aggódni, ha keveset eszik, ha lassan eszik, ha sovány (mihez képest? – ez is érdekes lehet), vagy ha épp egy nap csak egész keveset eszik.

Van két étel, amiből választani lehet, és semmi szükség a többire. Több lehetőségből sokkal nehezebb választani, mint kettőből, és nekik ez is épp elég.

Finnyás?

De éhen fog halni, ha nem eszik egész nap

Nem, nem fog. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne adj neki mást, ha az éppen elé tett ételt nem hajlandó megenni. Csak nem kell pánikolni, ha egy étkezés kimarad.

Gyermek étel mellett még nem halt éhen (gyermekorvosunk bölcsessége, mélyen belém ivódott), tukmálás és kínlódás helyett elég tehát biztosítani neki a lehetőséget, hogy ha végre megéhezik annyira, hogy fontosabb legyen az evés minden másnál, akkor finomat és egészségeset egyen.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!