Néha nem akar enni, vagy nem úgy és nem azt

Bizony, van ilyen. Első babás anyukaként ilyenkor könnyű megijedni, hogy mi lehet a baj, vagy mit rontottunk el. Ugyan szinte mindenhol megtalálod a megnyugtatónak szánt infót, hogy nincs semmi gond, amíg jókedvű, szépen fejlődik, nem baj, ha nem hízik, ha közben sokat mozog. Ez az a típusú információ, amit a legkönnyebben elfelejt az ember lánya, mert a kívánt célt nem igazán éri el, vagyis nem nyugtat meg.

Lehet, hogy a baba tegnap még örömmel ette azokat a falatokat, amiket most a fejét rázva, esetleg szétdobálva visszautasít. Ha épp nem akar enni, annak egy csomó oka lehet.

Az alapfeltétel, amit némelyik anyukának nagyon nehéz megvalósítania, hogy bízni kell a babában, és figyelni rá. Ez egyébként is igaz (pl. szoptatásnál), de valahogy elfelejtjük, és a nagykönyvre hagyatkozunk, sarki kisbolt Margit nénijére hallgatunk, jobb esetben a védőnőre vagy a gyermekorvosra.

Bár elismerem, hogy az utóbbiak szakmailag tudják, mit beszélnek, de nem ismerik igazán a babákat egyenként (nem is elvárás). Csak a baba igényeire figyelj, és ne adj neki kínodban nem neki való dolgokat (cukorka, mindenféle műkaja), hogy azt hátha megeszi, akkor nem nagyon hibázhatsz.

A kicsiknél vannak korszakok, amikor egyszerűen egy ételfajtát önhatalmúlag kiiktatnak az étrendjükből. Pl. nem akar enni húst, csak gyümölcsöt enne, nem akar reggelizni, reggelire is ebédre valót enne, vagy vacsorára is gyümölcsöt kérne. Mindegyik normális.


Befolyásolhatja a fogzás is, a közérzetük, hogy milyen egyéb érdekes tennivaló vár még rájuk, amitől az evés időveszteségnek tűnik. És lehet az is, hogy a szervezetének éppen az kell, amit ő enni akar. Ha néha úgy kapja, ahogy kéri, semmi bajotok sem lesz belőle.

A babák változnak

Ez nagyon fontos, mindig észben kell tartani. Folyamatosan változnak. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a nagykönyv szerint működnek.

  • A méret: darabos ételek adásánál először azt szokták javasolni, hogy nagyobb darabokat kell adni a babának, mert azt könnyebb megfogni, “méretre tudja harapni” magának, nem tudja olyan könnyen félrenyelni. Ez okos tanács, meg kell próbálni.
    Rögtön ezután kiderülhet, hogy a babánk pont az apró falatkákat szeretné próbálgatni (személyes tapasztalat), mert vicces, meg tudást igényel, és ő milyen ügyes. És amikor azt hinnéd, hogy ez milyen jól működik, egyszerre nem akar enni többet így. Lehet az oka az is, hogy mostantól nagyobb falatokat kér (ez is személyes tapasztalat  🙂 ). Talán mert nem annyira macerás, meg hamarabb végez, és mehet a játékok közé.
  • Nagyon előre akarsz járni, vagy a babád nagyon érdeklődő, és próbálgatni akarja a kanalat és a villát. Remek, gondolod, milyen hamar elsajátítja, később könnyebb lesz. Aztán egyszer csak nem kéri, elüti a kanalat, elhajítja, kidobálja belőle az ételt. Ez persze vicces is lehet (neki), de talán csak azt akarja, hogy etesd, vagy hogy “malackodhasson” a kezével.
  • Nagyon szereti a gyümölcsöt, ezért jó fej akarsz lenni, és főzöl neki kompótot. Nem érted, miért van, hogy még csak megkóstolni sem hajlandó, hiába mondod neki, hogy szereti. Talán megváltozott a színe, illata. Lehet, hogy nagyon finom, de nem akarja kipróbálni. Ez igaz lehet a sütőtöknél is, ha először párolva adtad, aztán sütve, időbe telhet, mire kipróbálja.
  • “Felnőttes” ételeket kap, de anya vajon miért nem akar enni belőle? Néha segít, ha nem csak hogy ugyanazt eszel, és mutatod, hanem egyenesen az ő tányérjából veszed el a falatot, és eszed meg jóízűen.
  • Szépen fejlődik és okosodik, tehát megtanítottad, hogy kezet kell mosni, ne legyen maszatos. Néha az evés viszont maszatos kezeket eredményez, azokkal már nem lehet enni, ezt te is beláthatod. Ilyenkor nem szabad elmagyarázni, hogy ez most más, mert nem fogja megérteni, csak összezavarod vele.
  • Hasonló ehhez a kiwi magja. Megtanítottad, hogy nem eszünk a földről kicsi maszatokat, szöszöket, koszdarabkákat, mire ő nem eszi meg a kiwi magját, ami apró és fekete, tehát maszat. Jobb a tanításnak megfelelően a kukába dobni, és megdicsérni, milyen ügyes, mint magyarázni, amit úgysem ért meg.
  • Más a helyzet. Ha mindig ketten esztek, és most hirtelen ott van valaki, akivel jó lenne inkább játszani, akkor normális, hogy inkább szaladna. Ilyenkor több mindent is tehetsz: vagy az a valaki odaül enni, és együtt esznek, vagy hagyod, hadd menjen, éhen halni nem fog. Semmi baja sem lesz, ha egyszer nem annyit eszik, amennyit szerinted kellene.
  • Egyszerűen mást kér. Van ilyen. Bár hivatalosan azt kell megennie, amit a tányérjára teszel, vagy nem kap semmit, én ezzel nem feltétlenül értek egyet. Velünk is előfordul, hogy egyszerűen nem kívánjuk, ami éppen vacsorára van, vagy mire megfőzzük, elmegy az étvágyunk tőle. Mit teszel: eszel mást, kényszeríted magad, vagy inkább nem eszel semmit? Ha már meg tudja mondani, hogy mit kér, az sokat segít.
  • Hirtelen inkább bébiételt enne. Itt nem feltétlenül bébiételes üvegre gondolok, a pürésített dolgokat is ide sorolom. És miért ne kaphatna? Néha mi is eszünk tejbegrízt vagy tejberizst, ami nem a legfelnőttesebb kaja, de milyen finom!

Trükközhetsz is néha, ha úgy dönt, hogy nem akar enni

Szórakoztatás: csak óvatosan. Ha csak néha fanyalodsz rá (nem minden második alkalommal, tényleg csak néha), akkor nem lesz semmi baj. Néha egyszerűbb, ráadásul ha nem akar enni az elé tett ételből, bármit csinálhatsz, akkor sem fog.

Tudom, ezzel általában nem értenek egyet a szakértők, de ők csak a nagy átlagban gondolkodnak. (Átlagos baba pedig, mint tudjuk, nincs.) Néha egyszerűen nem tehetsz mást, mint eltereled a figyelmét a rá váró sok csodáról, felfedezni valóról.

Egyébként is jó dolog, ha az étkezés nem unalmas. Lehet a tányérra színkavalkádot varázsolni: egy gusztusosan elkészített ebéd, amely áll tésztából, paradicsomból, sajtból, husiból például, szépen elrendezve önmagában is játék lehet. Vagy a borsó, répa, krumpli egyvelege. Nyilván abból kell válogatni, amit a baba már kaphat.

Semmi baj sem történik, ha néha nem úgy eszik, mintha étteremben lenne. Nyilván meg kell neki tanítani, mit szabad és mit nem, és a következetesség is jó dolog, de a vaskalaposság már ártalmas. Most őszintén: néha mi is olvasunk evés közben, vagy nincs kedvünk a késsel-villával való étkezéshez, vagy gombócba gyűrjük a szalvétát… Előfordul.

Néha nem akar enni, vagy nem úgy és nem azt

Amiben én hajthatatlan vagyok, hogy az étel nem játék, ha eldobja, azonnal jelzem, hogy ez nem helyes viselkedés. És evés közben egyéb játékot sem adok. Lehet, hogy ő dobol a kanállal, miközben kézzel eszik, vagy katonákat gyárt, vagy egyesével végig eszi az alkotóelemeket ahelyett, hogy együtt enné.

Segít az is, ha katonákat csinálsz, nálunk a sajt csücsülni szokott a kenyéren, az nagyon finom, meg a kagyló formájú tészta is, ami ugye kishajó, és úszik benne a husi. 🙂

És néha egyszerűen annyi a megoldás, hogy elveszed a tányérját, és a falatokat egyesével adogatod neki, szépen megvárva, amíg mesét költ hozzá, majd jóízűen elfogyasztja. Időigényes, de ha túlteszed magad azon, hogy  még mennyi mindent kell csinálnod, tulajdonképpen jó játék.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!