Természetesen a gyerek. Ez a kérdés gyakran egyformán gyötri a szoptatós anyukát, az üvegből etetőt, és a már hozzátáplálással kínlódót is. Mögötte pedig az-én-mindent-jól-akarok-csinálni, és a meg-ne-szóljon-valaki aggodalma áll.

A nyomás nagy. Mindenki jobban tudja, mi kell a másik gyerekének, mennyit, mikor és milyen időnként kellene ennie, milyen módszerrel és pontosan mit, milyen fűszerekkel…

Szoptatós anyukák

Gondban van a szoptatós anyuka, mert nem bízik magában, hogy elég a teje, hogy  a szervezete jól működik, hogy pontosan dekódolja  a kicsi jeleit. Nem bízik a babájában, hogy jók az ösztönei, hogy tudja, mennyi kell neki, hogy a megfelelő (anya számára egyértelmű) módon jelzi az esetleges éhségét.

Hiszen a szakértők megmondták, a baba nem lehet éhes két – két és fél óránál gyakrabban, de még jobb tartani a három órát, nem szabad túletetni, nem szabad elkényeztetni. A mérleget sem meri igénybe venni, mert mindenhonnan dől rá, hogy a csecsemőmérleg többet árt, mint használ.


A kérdéseire kapott válaszok alapján már csak lapítani mer. Nem meri elhinni (rosszul teszi), hogy ha a pisis és kakis pelusok száma megfelelő (pisis: naponta 5-7, kakis: naponta többtől hetente egyig is rendben van), akkor elég a tej. Nem meri elhinni, hogy bár a mérleg gyakran valóban további aggodalmakat szül, vannak anyák (és babáik), akiknek a szépen növekvő számok megnyugvást jelentenek.

Azt viszont elhiszi (rosszul teszi), hogy az anyatejes babát túl lehet etetni szoptatással, hogy nem létezik, hogy két óránként valóban éhes, és a gyakori (valójában: igény szerinti) szoptatással el lehet kényeztetni.

Tápszeres anyukák

A tápszeres anyukák is bajban vannak, mert nekik elmondják, hogy tápszerrel bizony túl lehet etetni a babát, hogy nem szabad három óránként gyakrabban enni adni neki, hogy nem szükséges méricskélni.

Ebből igaz, hogy vannak babák, akiket tényleg túl lehet etetni, akik addig esznek, amíg kapnak, vagy amíg vissza nem köszön az étel. Az is igaz, hogy a tápszert másképp és hosszabb idő alatt emésztik meg a babák, ezért más a helyzet a pelusok tartalmával is.

A mérleg hasznossága nem a babától, nem a gyerekorvostól, védőnőtől függ, hanem az anyukától. Vannak anyukák, akiknek kifejezetten rosszat tesz, halálra idegesítik magukat az egészen. Macerás, nem stimmel, képtelen eredmények jönnek ki.

Közben pedig vannak olyan anyukák is (és ők is normálisak), akiknek jót tesz, ha látják a grammokat, akiket nem zavar, ha macerás, akik képesek figyelmen kívül hagyni a fura értékeket.


Mivel pedig a baba (orvosi utasításra) nem lehet két óra elteltével éhes, az anyukája ösztönét figyelmen kívül hagyva keresi a sírás egyéb okát. Gyakran nem találja, és egyre frusztráltabb, hogy nem érti a kicsit, hogy nem tudja megnyugtatni, és hogy senki sem segít. Pedig van olyan baba, akinek gyors az anyagcseréje, aki a tápszert is villámtempóban emészti meg, aki azért sír, mert éhes.

Hozzátáplálással kínlódók

Ezzel minden anyuka találkozik előbb vagy később. Általában a tápszeresek előbb, és ők gyakran megváltásnak érzékelik, hogy már mást is lehet adni. A szopatósok sokszor óvatosabbak, nehezebben állnak neki, többet paráznak az allergizáló ételeken, és a gluténen is.

Közös aggodalma a legtöbb anyukának, hogy a gyermek vajon eleget eszik-e, hogy érzése (gyermekorvos, védőnő, szomszéd, nagymama… érzése szerint) már előrébb kellene járni, már többet kellene megennie az almából, a krumpliból, a pépekből.

Amit gyakran elfelejtünk: egy ponton túl már csak a gyermekre kell figyelni. Természetesen nem a hat (vagy négy) hónapos baba fogja eldönteni, hogy mikor kap szilárd ételt, mit és milyen formában. De azt már ő dönti el, hogy ízlik-e neki, hogy kér-e még, hogy egyáltalán akarja-e.

Az ajánlott ételek sorrendje nincs kőbe vésve. Ennek felismeréséhez elég megnézni más országokban az ajánlott sorrendet, és némelyik számunkra döbbenetes. Nekünk az alma után legtöbbször a burgonyát javasolják. De van olyan baba, aki nem hajlandó megenni. Ez nem azt jelenti, hogy addig kell próbálgatni, amíg egyszer csak megeszi. Annyit jelent csak, hogy jöhet más, és néha újra kínálni kell a krumplit is.

A gyerekek, akár anyatejet kapnak még, akár tápszert, akár szilárd ételt, valamiben olyanok mint mi: nem esznek minden étkezésre és minden nap ugyanannyit. Lehetnek napszakonkénti eltérések, lehetnek periodikus váltások is.

Teljesen rendben van, ha néhány napig (látszólag) alig eszik valamit, vagy csak szinte egyféle ételt hajlandó megenni. Ezután pedig néhány napig a vasszöget is megenné, és tényleg figyelni kell, nehogy sok legyen a gyomrának egyszerre. Az is előfordulhat, hogy néhány napig a déli étkezésre eszik a legtöbbet, majd vált, és délután “habzsol”.

A babák nem egyformák, nem egyformán kell őket táplálni, és önmagukhoz képest is változnak.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!