A cukor, só szerepeltetésének kérdése a babák étrendjében sok vitát hoz. Alapvetően két nézet ütközik: semmit legalább két-három éves koráig, a másik szerint nyugodtan kaphat a családnak főzött ételből, hiszen mi is azt kaptunk, és milyen szép nagyok lettünk. Most kerüljük vagy sem, és néhány anyuka tényleg túlaggódja a kérdést?

A sóról kevésbé oszlanak meg a vélemények, mint cukorról, de az alap javaslat az, hogy legalább 8-10 hónapos koráig ne legyen az ételében só. Akkortól lehet kezdeni a főzelékeket egy picit ízesíteni. Erre sokkal jobb megoldás a zöldfűszerek használata.

A sóval az a nagy baj, hogy teljesen egészségtelen. Nem csak a babának, de mindenkinek. Legalábbis az a só, amit általában leveszünk a polcról, ugyanis tartósítószereket, adalékanyagokat tartalmaz. Kerülni azért kell, mert káros a veséknek, tönkreteszi a hajszálerek működését.

Ha mindenképpen sózni szeretnéd a baba ételét, vegyél rózsaszín sót, van himalájai, perui is. Ez természetes, segédanyagoktól mentes, tele van nyomelemekkel és ásványi anyagokkal. Az íze kicsit más. Az ára természetesen borsosabb, mint a sima sóé, vagy akár a jódozott tengeri sóé. Ez egy valamit valamiért kérdés, a döntés a tiéd. Adsz, vagy sem, és ha igen, akkor mit.

Cukor, édesítők és méz

A finomított kristálycukorra egyszerűen semmi szüksége egy baba szervezetének. A gyermekorvosok szerint ezt jó lenne három éves korig betartani. Persze képtelenség, szinte minden tartalmaz cukrot valamilyen formában, ami nem a kertből van, és nem te készíted saját kezűleg.


A cukornak minden formáját kerülni kellene, legyen bármilyen színű, akár cukorrépából, akár cukornádból, a mesterséges édesítőket meg különösen. A méz már jobb választás lenne, de az meg tartalmazhat botulinum csírákat. A botulizmus veszélye miatt nem szokás egy éves kor alatt mézet adni a babáknak.

Ebből kiindulva nem szerencsések a bolti édességek, desszertek, sokkal jobbak a saját készítésűek. Kifejezetten kerülendők az üdítőitalok, pláne a szénsavas. A nagyon odafigyelők a saját készítésű sütikből sem adnak a babának.

Az arany középút

Az én meglátásom szerint nem jó a semmi egészségtelent nem kaphat taktika és a bármit megehet a család ételéből sem. A túl sok cukor, só és fűszerek, mesterséges anyagok ártanak a szervezetének, ezt nem is lehet vitatni.

De az sem jó, ha három éves koráig nem kap semmit, ami nem neki való, aztán meg hirtelen mindent, mert azt is megsínyli majd a szervezete. Nem jó azért sem, mert másik babánál vagy nagymamánál látni fogja, hogy mennyi minden kaphatna, ezért ott azonnal nekiesik majd az egészségtelen (de milyen finom!) dolgokat tartalmazó szekrénynek.

Mindentől nem lehet megvédeni őket, és akkor már jobb, ha otthon a te tudtoddal kap néha bűnös dolgokat. Ha sütsz egy kalácsot, szabályozhatod, hogy mennyi cukrot teszel bele. Ha édesebbre vágysz, teszel bele lekvárt, és ő kaphat a lekvármentes részből. Mégis kapott sütit, és nagyon fog neki örülni.

Tehát nem kell műkajákat adni, de képtelenség, hogy folyamatosan megóvd az úgynevezett egészségtelen ételektől.

Ha pedig elvesztél a hozzátáplálás útvesztőjében, néhány vigasztaló(nak szánt) gondolat:

  • Mindenki elveszik néha hosszabb-rövidebb időre.
  • Azt tedd, ami belőled jön, az ösztönöd szerint helyes.
  • Mindenben nem tudsz a legjobb lenni, ha a cukorra és a sóra figyelsz is, lehet, hogy elfelejtesz sapkát vinni a sétához. Szóval senki sem csinál mindent tökéletesen.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!