Amikor elkezdtük a hozzátáplálást, megpróbáltam az előírásoknak megfelelően csinálni. Hamar rájöttem, hogy nem fog menni. Kínlódtunk, senkinek sem volt jó.

Aztán egy nap úgy döntöttem, majd a kicsi eldönti, mit és hogyan akar enni. Fogalmam sem volt akkor még róla, hogy amit elkezdtem, az a BLW, azaz az igény szerinti hozzátáplálás. Senkitől sem kaptam erre nézve tanácsot, infót. Azóta utánajártam.

BLW tapasztalatok – az igény szerinti hozzátáplálásról

Az igény szerinti hozzátáplálás (BLW) lényege, hogy a kicsi saját maga fedezi fel a darabos ételeket. Persze azt, hogy mikor mit kap, én döntöm el. Nyilván hat hónaposan nem adtam neki pacalpörköltet kóstolgatásra. 🙂

Először próbálkoztam a hagyományos utasításokkal, almalé, alma és mindenféle pürésítve. Ha kedvére valót adtam, és hozzá nagyon éhes volt, megette. Nem panaszkodhattam, és azóta sem panaszkodhatom, ha kanállal etetem, az első perctől gyönyörűen eszik.

Nem malackodik, nem köpköd, nem keni szét. Ritka eset volt, hogy kiverte a kezemből. Ha nem kellett neki, egyszerűen nem engedte a szájába tenni a kanalat. 🙂 Ha valamitől maszatos lett, az az én próbálkozásaimtól volt.


Elegem lett, mert folyton azon paráztam, hogy eleget eszik-e a gyerek. Mértem, mint egy megszállott, a kajáját a konyhai mérlegen, hűtöttem, melegítettem, és kiöntöttem.

A félreértések elkerülése végett mondom, még mindig kap kanállal is kistálkából enni, és nincs vele semmi bajunk. Csak már tudom, hogy mit adhatok így, hogyan és mikor.

Ráadásul segít, ha neki is van kanala, sőt villája is, mert már azzal is tud enni. Pl. a banánt sokáig nem ette meg máshogy, csak ha villával összetörtem, és én adtam a szájába. Nem pépes ugyan, de majdnem. Bébiételt is kapott, ha úgy adódott.

Amit nem volt hajlandó megenni, az a krumpli, zöldségek. Úgy vettem észre, hogy érdekesnek találja, ami a mi tányérunkon van, ezért kipróbáltam úgy. Nem túl apró darabokra vágtam össze krumplit, répát, meg ami jött, és ő jóízűen felcsipegette.

Az elején elég sokáig tartott, de viszonylag rövid idő alatt velem együtt, egy időben, és majdnem egyforma idő alatt evett. Nem pánikoltam, hogy eleget eszik-e, mert nagyon egyértelműen jelezte, hogy kér-e még, vagy elég volt. A pürésített kajánál sosem voltam benne egész biztos, hogy tényleg jóllakott, vagy már menne játszani, mert unja a kanalazást.

Azt is tanácsolták, hogy fokozatosan, ahogy áttérünk a főzelékekre, gyümölcsökre a normál hozzátáplálás szabályai szerint, hagyjam el a szoptatást, elég az naponta kétszer, majd egyszer, amíg ő fel nem hagy vele.

De amíg ő kérte, nem hagytuk el. Hiába, ha a maga feje után megy az ember… vagy sok kritikát kap, vagy gyakran kényszerül elferdíteni az igazságot.

A vizet is előírták, hogy naponta hány ml-t kell innia, akár cukros! teában is, de nem ment. Eleve nem voltam hajlandó a babának cukrot adni, akárki akármit mond. Épp elég cukor van a bébiételben, gyümölcsökben is, nincs szükség finomított kristálycukorra az étrendjében.

Viszont a folyamatos szoptatással megkapta a szükséges folyadékot is. Tehát szerintem minden rendben volt. A baba fejlődött, nem volt sovány és nem volt kövér, pedig kifejezetten soványan született, rengeteget mozgott, és mindent szeret(ett). Akkor még… aztán jött az ovi.

BLW tapasztalatok - az igény szerinti hozzátáplálásról

És hogyan adtam? A zöldségeket pl. megfőztem a saját levesünkben, csak sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem fűszereztem, kivettem belőle, ami neki való. A mi ebédünket utólag fűszereztem, és ki lehetett bírni.

A kistányérján kapta, abból ő válogatott, hogy milyen sorrendben kérte a répát, krumplit, karfiolt, borsót, karalábét. Kapott paradicsomot, a héja nélkül, nagyon szereti azóta is. Husit is kapott (csirkét) , főzve, levesben, sőt, pörköltben is, és szinte a szálaira szedve. Ízlett neki. A gyümölcsöket cikkekre vágtam, úgy rágta.

Ja, és nem volt foga, és ez nem volt akadály. Sőt. A logopédus szerint kifejezetten szükséges, hogy már a lehető leghamarabb rágjon a baba, hogy megerősödjenek a száj- és nyelvizmai, amik szükségesek lesznek a helyes hangképzéshez.



Azért vannak dolgok a BLW során, amikre nyilván figyelni kell. Evidens, hogy üljön a baba, vagyis tudjon egyedül ülni, mert ez fekve nem biztonságos. Ha valami nem tetszik neki, ki tudja köpni. Nyilván figyelni kell a darabok méretére, se túl kicsi, se túl nagy ne legyen. Ha pedig a falat leesik, hát istenem, leesett. Valahogy meg kell tanulnia. 🙂

Amikor elmeséltem, hogy mi hogyan eszünk, szinte csak szörnyülködést kaptam. Semmilyen szabálynak nem felel meg. A leggyakoribb mondat, amit a fejemhez vágtak, az volt, hogy felelőtlen vagyok, mert a gyerek meg fog fulladni, hiába vagyok ott mellette.

Még csak nem is öklendezett. Ő dönti el, mekkora falatot kap a szájába, leharap belőle, ha nagynak ítéli. Mivel ül, könnyen kiköpi, ha nem kell.

Ja, és hogy a szoptatás megzavarja majd. Nem zavarta meg. Jelzi, mikor kér cicit, és akkor megkapja. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem ez így helyes.


4 hozzászólás

  1. Bozzay Ildiko
    • Magdi
  2. Kalvin
    • Magdi

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!