Az igény szerinti hozzátáplálással kapcsolatban az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy a BLW mennyire biztonságos. Hiszen a baba falatokat kap, szilárd ételt, nem pedig valamilyen pépet.

Ezzel szorosan összefügg a másik kérdés, hogy mikortól biztonságos, ha egyáltalán az. Mennyi az esélye annak, hogy a baba félrenyel, öklendezik, fuldoklik?

A mai hazai gyakorlat szerint a pürék adása a megszokott, egyféle ételből vagy keverve, de mindenképpen kanalazgatva. Ez általánosan a 6. hónap körül kezdődik, de van, aki korábban kezdi adni, van olyan is, aki meg csak később.

A legtöbb szervezet ajánlása szerint a hozzátáplálást nem szükséges ennél hamarabb kezdeni, a mozgásfejlődése és az emésztőszervi fejlődése is ekkorra teszi képessé a babát az önálló étkezésre. A legtöbb baba „betartva” az ajánlást, nagyjából hat hónaposan kezd nyúlni a falatokért, bár ez pl. 5 és 8 hónapos korban is teljesen normális.


Ami a kutatásokból kiderül, hogy a baba étellel való bánásmódja összhangban van a fejlődésével. Ez pedig független a hozzátáplálás módjától.

Ha már tud ülni legalább megtámasztva, tud fogni, csak akkor lesz képes rágni és az ételt a szájában hátratolni. Az emésztőrendszere a megfelelő fejlettséget nagyjából 4 és 6 hónapos kora között éri el. Ez babánként nyilvánvalóan eltérő, lehet később és korábban is, a 6 hónapos kor inkább csak irányadó, mint kőbevésett szabály.

Az igény szerinti hozzátáplálásnak pont az a lényege, hogy a baba fejlődése határozza meg a hozzátáplálás menetét. Ami kifejezetten fontos: a püré kanalazásánál elegendőnek tartják, hogy:

  • a baba tudjon megtámasztva ülni,
  • fogni,
  • az ételt a szájában hátratolni, ahelyett, hogy a nyelvével kitolná,
  • és érdeklődjön is a mi ételeink iránt.

Itt annyi a különbség, hogy

  • segítség nélkül is kellene tudnia ülni,
  • nyúlnia kell az étel után,
  • ugyanúgy tudnia kell fogni,
  • és a falatot a szájába venni,
  • rágni,
  • hátratolni és
  • lenyelni.
Szerencsére a baba ösztöne még jól működik, bátran lehet ráhagyatkozni. Erőltetni egyáltalán nem szabad.

Az én babám még nem tud ülni!

A baba ülni tudásával, vagy az ültetésével kapcsolatban is sok még a kérdés. Hiszen az ülést sem szabad erőltetni, ha még nem kész rá, várni kell. De ha még nem tud ülni, nem is lehet táplálni “természetesen”, hogy ő falatozni tudjon?


Nem nagyon ajánlott. Ez az “új” módszer, amit igény szerinti hozzátáplálásnak nevezünk, csak egy lehetőség, nem ennek kell alárendelni mindent. Ha a baba kész rá, meg lehet próbálni, ha valaki akarja. Ha a baba nem kész rá, nem szükséges veszélyhelyzetet teremteni.

Hallgass a józan eszedre, az anyai ösztönödre, és a babádra.

BLW

Öklendezés, fuldoklás, félrenyelés

Az öklendezés és a fuldoklás nem ugyanaz. Ha egy falatka a torkába kerül, akkor öklendezni kezd, és ki fogja köhögni. Ez a természet megoldása a félrenyelés elkerülésére, ezt állapította meg a kutatásában Gill Rapley. Ez a jelenség tehát veszélytelen.

Ami veszélyes, az a fuldoklás. Ekkor a baba már nem kap levegőt, mert az étel hátrébb csúszott, mint az öklendezésnél.

Soha nem szabad nekünk a szájába adni, belerakni a falatot. Ha nem tudja megfogni, és a szájába tenni, akkor valószínűleg rágni és lenyelni sem tudja még. Normálisan megtámasztva kell, hogy üljön az evés alkalmával, és sosem szabad egy másodpercre sem egyedül hagyni őt.

Egyelőre csak feltételezés, de van alapja annak, hogy a baba kisebb eséllyel fog félrenyelni, ha ő dönti el, mi és mekkora kerül a szájába, mintha mi kanállal rögtön a szája mélyébe juttatjuk azt a darabos ételt, amire ő esetleg még nincs felkészülve. Ez így egyáltalán nem jó ötlet.

Ha egyedül nem megy, nem szabad csupa jószándékból megmutatni, és segíteni neki, ahogy az sem jó, ha az állásra sem képes babát sétáltatjuk, szintén csupáncsak jószándékból.

Amíg egy baba nem tud rágni, addig szándékosan, tudatosan nem is tudja hátraküldeni az ételt a torka felé. A rágás képessége pedig csak a nyúlás és megfogás után következik.

Azért valamit mindenképpen tudni kell: mindenki félrenyel, még mi is. Ez nem korfüggő, vagy képességfüggő, a baba az anyatejet is és a pépes ételt is képes félrenyelni, és velünk is megtörténik folyadékkal is szilárd étellel egyaránt.

Ami még tilos: hátradöntve vagy fekve etetni, vagy hagyni, hogy így egyen. A függőleges testhelyzet segít neki a nem kívánt falatot kiköpni.

bPersze a józan ész itt is nagyon fontos. Amit nem tennél más helyzetben, azt ne tedd az etetésnek ebben a formájában sem.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!