A korrigált kor fogalmával szerencsére nem kell minden anyukának megismerkednie. Még így is túl sokan vannak, akik nem tudják megkerülni. A korrigált kor önmagában könnyen érthető fogalom. Viszont természetéből adódóan egy csomó kérdést vet fel a korababa szüleiben, és néha azokban is, akik nem élik át, és nem is érthetik.

Mi a korrigált kor?

Mint írtam, egyszerű: ennyi idős lenne a baba, ha időre, azaz 40 hétre érkezett volna. Ha a 32. héten született meg, akkor 6 hónapos korában a korrigált kora szerint négy hónapos. Az egész kicsit (4-5 hét) hamarabb érkezetteknél sokszor nem is nagyon foglalkoznak vele, csak az első pár hónapban számít. Azoknál viszont, akik sokkal korábban születtek, mint kellett volna, nagyon is fontos. Hiszen az ő szervezetük minden szempontból éretlenebb, mint egy időre született babáé.

A korrigált korral lényegében addig kell számolni, amíg utol nem éri a kisbaba a társait. Ha sokkal hamarabb született, ha van esetleg a koraszülöttségen kívül valamilyen egyéb probléma, rendellenesség is, akkor sokkal tovább veszik figyelembe a baba teljesítményének „elbírálásakor”.

Anyai érzések és a kérdés: vajon mikor ártasz kevesebbet?

Sok korababás anyuka sérül lelkileg, sokáig aggódik, szorong, mi is várható, mi jöhet még. Közben egyfolytában figyel, bizonygatja, hogy minden rendben, vagy még annál is sokkal jobb a helyzet. Sok baba teljesen behozza a lemaradást, más babák pedig nem, vagy nem egészen. Nem tudhatjuk előre, ezért pörgünk rajta rengeteget.


Az első kérdésünk, hogy hol van jelentősége? Aztán elmondják, hogy elsősorban a mozgásfejlődésben. Erre egy idő után magától is rájön az ember, mert a koraszülöttek „jogosan” csinálnak szinte mindent később.

Jogosan, de nem törvényszerűen. Sok függ attól, hogy hány hétre születtek, egy 5-6 héttel korábban jött baba fejlődhet éppen olyan tempóban, mint az időre született babák. A 26-28. héten érkezettektől nem lehet elvárni, hogy ugyanakkor forduljanak meg, másszanak, üljenek majd felálljanak, ezért náluk a korrigált kort kell ilyenkor nézni.

A következő nagy kérdés a hozzátáplálással kapcsolatos. Vajon azt a valós kor vagy a korrigált kor szerint kell megkezdeni? Elkezded valahogy, ahogy az ösztönöd diktálja, ez általában a valós kort jelenti. Aztán elkezdesz agyalni, hogy talán mégis várni kellene még egy kicsit, talán úgy biztonságosabb. Hiszen a gyomra még fejletlen, allergiáról is sokat hallani. De tápláló ételre van szüksége, hogy rendesen fejlődjön, kell már a hús, tojás? És a tej?

Sajnos (nem meglepő módon) nem ugyanazt mondják az orvosok. Van, aki szerint a hozzátáplálásban kell egyedül a valós korát nézni, más szerint pont abban kell a korrigált korát nézni. Ha te is ezzel szembesülsz, akkor a döntés ismét a tiéd, hogy kire hallgatsz. A legjobb választás ilyenkor a neonatológus, mert ő valóban korababákkal dolgozik, köztük él, tisztában van a fejlődésükkel.

Ha van elég tejed, akkor add neki (legalább) hat hónapos koráig. Az hasznosul a legjobban, magas a kalóriatartalma, mindig igazodik a baba igényeihez. Tudnod kell róla, hogy a koraszülöttes anyukák tejének összetétele igazodik a baba szükségleteihez, ezért nagyon fontos, hogy azt kapjon, amíg csak lehet.

A hozzátáplálást elég elkezdeni 6 hónapos kor körül, és a valós, nem korrigált kora szerint. Erre az időszakra az ő vasraktáraik minden bizonnyal kiürülnek, már csak azért is, mert kevesebb idejük volt a pocakban töltekezni. Tehát nem azért, mert csak anyatejet kapnak, hanem azért, mert még maradniuk kellett volna. Sok korababa ezért kap vaspótlást.


Amiért pedig a valós kora szerint kell hozzátáplálni, mert a bélrendszer érése szempontjából az a mérvadó, hogy mióta eszik (tehát nem köldökzsinór táplálja), mióta van kint. Ha pedig még nem kéri, akkor nem kell erőltetni, csak folyamatosan és nem erőszakosan kínálgatni. Egyszer ennek is eljön az ideje.

Aztán agyalni kezdesz azon, vajon mennyi is az ő adagja? Érvényes rá a normál adagolás? Hát nem. A koraszülöttek nem esznek azonnal 100 grammokat. Az első időkben, ha már nem mesterségesen táplálják, akkor minden egyes plusz grammnak örülni kell. Fokozatosan jutnak el addig, amíg végre eleget esznek ahhoz, hogy hazamehessenek, de ez iszonyú távol van a 40 hétre született baba normál mennyiségétől. A születési időtől és a fejlettségétől függ, hogy mennyi idő kell neki ahhoz, hogy annyit egyen, mint a többiek.

Aztán lehet eltérés természetesen amiatt is, hogy nem éppen nagyevő. Emiatt gyakran írnak fel a gyermekorvosok azonnal tápszert, ami tulajdonképpen nem is baj. Ha van recepted, van otthon plusz lehetőség, az csak jó. De hogy adod-e, az már a te döntésed, amit a legjobb a koraszülöttekkel foglalkozó orvosával közösen meghozni.

Rájuk is igaz, hogy ehetnek igény szerint, nem kell az órát bámulni, bár a kórházban ez az alap. Ha éhes, eszik, ha álmos, alszik. Méregetni is csak akkor kell, ha téged megnyugtat. Sok anyukának jó látni, hogy a babája szépen evett, megint hízott egy picikét. De ha csak idegesíted magad miatta, vagy teljesen jogosan úgy érzed, hogy az éppen alvó babát emiatt nem piszkálod, akkor hagyd el nyugodtan.
Később is folyton nézni fogod, hogy egy alma, vagy egy üveg bébiétel „belefér-e” már. Ha nem fér, akkor sincs semmi gond, amíg jól van, fejlődik, hízik valamennyit. Amikor már sokat mozog, akkor a hízása természetesen lelassul, vagy le is áll, emiatt aggódni teljesen felesleges. Ha nem olyan magas és nem akkora a súlya, mint a társainak, az akkora baj? Ugyan már.

Gyakran felmerülő kérdés, hogy akkor most mennyi idős a gyermek? Annyi, amennyi a valós kora szerint. A korrigált kora arra szolgál, hogy valamennyire mérni lehessen, mit is kellene tudnia. Vannak anyukák, akik a valós kort mondják, mások a korrigáltat, ha idegen kérdezi, mennyi idős a baba.

Tulajdonképpen mindegy, és mégsem. A gond ott van, hogy egy idegen annyira könnyen megítéli a kisbabánkat, akiről nem tudja, hogy még nem kell ugyanazt tudnia, mint az övének. És ez fáj. Magyarázkodni meg nem mindenki szeret. A legegyszerűbb megoldás megmondani, hogy most x hónapos, és koraszülött volt. Pont.

Ez az egész nem verseny. Ahogy az sem, mit tud és mit nem. És mégis az, neked is, és a többi anyának is. Teljesen normális, ha folyton figyeled, hogy még mennyivel van lemaradva, de mit tud jobban, hol kell még egy kicsit segíteni neki. Közben próbálsz nem túlzásba esni, aztán ez vagy sikerül, vagy nem. Hogy ez meddig tart, azt előre nem lehet tudni.

Ki tud segíteni?

Ez sem egyértelmű. A gyermekorvosok, védőnők csak ritkán vannak felkészülve a koraszülöttekből. Sokszor a legtöbb, és ez sem lebecsülendő!, amit nyújtani tudnak, hogy megdicsérik a fejlődését, és összehasonlítják az időre született babák haladásával. Ha nincs túlzott elmaradás, akkor biztosan rendben van.

Ez egy oldalról jó és igaz is, mert minek felesleges pánikot kelteni, kell néha a dicséret, a megnyugtatás, a biztatás. Más oldalról rossz, mert tulajdonképpen nem tud róla, hogy nem vesz észre valami problémát, amit esetleg még orvosolni lehetne, mielőtt nagyobb baj lesz belőle.
Így hát gyakran hosszú ideig marad a NIC, PIC orvosa, az utógondozó orvosa, a fejlődésneurológián az orvosok. Neked csak egyet kell eldönteni: kiben bízol.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!