Mindannyian ismerjük a mondást, hogy kés, villa, olló gyerek kezébe nem való. A vicces az a kérdésben, hogy ha odaadod neki bármelyiket, akkor felelőtlen vagy, ha meg nem, akkor túlparamami. 🙂

De mekkora gyerek kezébe, milyen alkalomra, milyen tárgyat, és milyen természetű gyerekről van szó?

Főleg az idősebbek gondolják, hogy a gyereket hermetikusan el kell zárni minden számára veszélyt hordozó tárgytól. A fiatalabbak bátrabbak (vagy tényleg másképp gondolkodunk?), és ma már a szakértők is inkább azt tartják helyesnek, ha kicsiként fokozatosan megtanítjuk a gyerekeket a háztartási eszközök helyes használatára. Fontos, hogy a mérete a baba méreteihez igazodjon, például egy normál felnőtt villa nem lesz jó.

Babája válogatja

Minden babára igaz, hogy tőle függ, hogy mit lehet a kezébe adni, mivel lehet magára hagyni egy kis időre. Vannak babák, akik egy éves koruk előtt sem vesznek mindent a szájukba, ha egyszer megtanulták, más babákkal még két évesen is küzdeni kell emiatt.

Ugyanígy igaz az is, hogy vannak babák, akiknek már elég korán el lehet magyarázni, és meg is értik, hogy milyen mozdulatot (mondhatnám úgy is: műveletet) nem szabad csinálni az adott tárggyal. Az ő anyukájuk némileg nyugodtabb lehet. Akivel meg lehet beszélni, figyel és meg is érti, az kaphat a kezébe felügyelet mellett villát, akár kést és ollót is, és egyéb háztartási eszközöket.


A szeleburdi babának a hegyes, szúrni képes villa nem való, az ő „fegyvere” a babavilla, azzal nem tudja magát megsérteni. Műanyag, kerekített végű, tulajdonképpen semmire sem jó. Nyugodtabb babák akár egész kis koruktól kezdve esznek desszertes villával balesetek nélkül. Könnyebb is enni vele, mert az ételt fel lehet rá szúrni, nem úgy, mint a műanyag társára.

Felügyelet nélkül ne adj neki semmit, ami veszélyes lehet. A legjobb, ha minden tárgyat, akkor próbálhat ki, amikor az épp ténylegesen használatban van. Villát evéshez, nem pedig játék idején, ollót körömvágáskor, nem csak úgy bármikor, kést pedig például főzés közben.

A leggyakoribb veszélyes háztartási eszközök

A villa tehát lehet babavilla, vagy süteményes villa. A kanál nem veszélyes, de abból is több baba szereti a teáskanalat a műanyag babakanál helyett. Az olyan nagyos, anya kanalával, anya tányérjából enni, ami lehet szintén egy kistányér.

A kést „használni” is akaró babának a legjobb választás a kezdetben egy műanyag kés. Vág is, főleg főtt krumplit, puhább ételeket, banánt például, de a saját kezét nem tudja vele elvágni. Főzés közben segíthet ő is.

Ha bármilyen kicsit is fennáll a veszélye, hogy egyszer legalább a kezébe kerül egy igazi felnőtt kés (tehát éles, szúrós, veszélyes), akkor két dolgot lehet tenni: még jobban figyelni, eltenni mindent, vagy azt is megmutatni, hangsúlyozva, hogy nagyon veszélyes, elmagyarázni, milyen módokon árthat vele magának vagy másnak.

Ez természetesen nem működik minden babánál, ezért ezzel kísérletezni nem szabad az eszközökkel való ismerkedés elején.

Háztartási eszközök a baba kezében

Az ollóból is van kerekített, hegyes, kicsi és nagy is. A felnőtteknek szánt hegyes végű körömvágó olló veszélyes, megtanítani használni a kicsit nem könnyű. A műanyag ollóval játszhat, viszonylag sokáig érdekes is marad a számára.

Vannak azonban gyerekek, akiknek mindenből anyáé kell. Ha ehhez van olyan szerencsénk, hogy a gyerek képes megérteni az alapszabályokat, akkor felügyelet mellett játszhat az ollóval is. Lehet nyitogatni és csukogatni két kézzel, egy kézzel még úgysem fog menni. Az ügyesek és bátor anyukával rendelkezők tudnak vágni két kézzel mondjuk papírlapot, szigorúan felügyelet mellett.

És ezek szinte mindenre igazak. Hiszen ott lapul a fiókban egy húsklopfoló, egy nyújtófa, krumplinyomó, reszelőkből több is. Van vasaló, sok helyen villanytűzhely, ami sokáig forró marad. Sokat segít egy egész kicsi kortól alaposan bevezetett fogalom: hogy veszélyes. Hogy ezt milyen konkrét szóval mondjuk, mindegy. Persze a legjobb a veszélyes, de hallottam már a forróra a zsizsit például.

A gyerekek nagy része hamar megérti, ha a szülő hangja és arca is egyértelműsíti a helyzetet. Tehát igazán a vérmérséklettől függ (anyáétól és gyermekéétől egyaránt), hogy mikortól kaphat a kezébe veszélyesnek számító tárgyakat.

A személyes rész: a két gyerekem teljesen különbözik egymástól. A nagyobbik kicsiként is elővigyázatos volt, figyelt, megértett. A kicsi, háááát… ő az, aki mindent akar, semmire se figyel, picit se érdekli, hogy veszélyes-e, amit csinál. Az ő “kedvence” így lett a fakanál a fedővel, az zajos is (ami neki tetszik, engem az őrületbe kerget), de mégsem veszélyes. Neki is van mindene (olló is, kerek véggel, alig éllel), és igyekszem is tartatni őt hozzá, hogy a saját holmiját használja. Nem könnyű. 🙂


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!