A hasfájás sajnos nem megy ritkaságszámba sem a kisebb, sem a nagyobb gyerekeknél. Az okai sokrétűek, és nem mindig van valóban közük a baba pocakjához. A néhány hetes vagy hónapos csecsemőknél a kólika, az idősebb babáknál a különféle ételintoleranciák okozhatják a panaszokat.

A gyerekek, legyenek kisebbek vagy nagyobbak, hajlamosak bármilyen fájdalom észlelését a hasukra kivetíteni, még akkor is, ha a fájdalom kiváltó oka teljesen más, például egy becsípett ujj vagy középfülgyulladás. A kicsiknek különösen nehéz a fájdalom helyének meghatározása. Az iskoláskorú gyerekek már rendszerint pontosabb információkat képesek adni a fájdalmukról.

A kísérőtünetek és a körülmények értékes segítséget nyújtanak, amikor arról van szó, hogy a panaszok kiváltó okát kell megtalálni. Például egy szülinapi partin elfogyasztott édességhalom után egyértelmű, hogy mi is a hasfájás oka.

Az akut hasmenés, esetleg hányással együtt egyértelműen gyomor- és bélhurutra utaló jel. Ha nem rendszeresen, de gyakori időközönként visszatér, akkor a kiváltó oka lehet akár ételintolerancia is, például a gluténnel, tehéntejfehérjével vagy laktózzal szemben. Hasfájás ráadásul gyakran lép fel megfázással, tüdő- vagy vakbélgyulladással, valamint gyerekbetegségekkel (mint amilyen a mumpsz is) kombinálva.

Az emésztőrendszerben nem csak (a központi idegrendszeren kívül) a legtöbb idegsejt található, hanem a testben itt vannak jelen a legnagyobb számban immunsejtek is. Gyerekeknél megközelítőleg az egész immunrendszer a hasi régióban van, felnőtteknél ez nagyjából 70%.


Ez az oka annak, hogy a gyerekek miért reagálnak gyakran másképp a fertőző betegségekre, mint a felnőttek, és miért mutatnak gyakrabban olyan általános tünetet, mint egy nemspecifikus hasfájás. A gyerekek az influenzára ugyan akár 41 fokig felszökő magas lázzal, légúti panaszokkal és rossz közérzettel is reagálnak, de náluk mindenekelőtt a hasmenés és hányás állnak a középpontban.

Vajon túl sok levegőt nyelt, és attól van hasfájása?

A legjobb példa, hogy egy általános rossz közérzetet azonnal a pocakkal hozunk összefüggésbe, az az úgynevezett három hónapos kólika, amelyet ma a szakértők regulációs zavarnak neveznek.

A regulációs zavar alatt elsősorban a 3 éves kor alattiakat érintő olyan problémákat kell érteni, amelyek testi (vagy viselkedési) tüneteket okoznak, de nincs a hátterükben szervi eltérés, vizsgálatokkal kimutatható betegség. Tehát ide sorolhatók a kicsikkel kapcsolatos olyan gyakori nehézségek, mint az alvászavarok, sírás, hasfájás, tartósan fennálló hasmenés, hányás, evési és etetési problémák.
A hasfájás okai a babáknál
A csecsemők akár 16 százalékánál is lehet, hogy nagyjából 2 hetes korban síróssá válnak, visítani (“visító karrierbe”) kezdenek. Ez a hasfájásra fogott sírás körülbelül a babák három hónapos koráig tart. Eddig a lenyelt levegőt tették a sírásért felelőssé, mert az hasfájást és puffadást okozhat. Ma már azonban tudják, hogy a levegőnyelés nem az oka, hanem a következménye a sírásnak.

Csak a gyerekek egy részének hoznak enyhülést a puffadás ellni, vagy szélhajtó készítmények, illóolajok, teák. A szülők rendelkezésére áll csecsemők számára folyékony formában többféle szimetikonos szer, különféle illóolajok, mint az ánizs, édeskömény, kömény, és teák is, de ezek egyike sem nyújt minden esetben valós megoldást.

Az önszabályozás tanulása a feladat

A tudósok ma azt feltételezik, hogy ami a gyerekeknek gondot okoz, az maga az élet. Az újszülötteknek nagyon sokat kell tanulniuk, érniük, alkalmazkodniuk, képessé kell válniuk az ingerek feldolgozására, ritmust találni ébrenlét és alvás között, szóval olyasmiket tanulni, amiket a szakemberek önszabályozásnak hívnak.

A legtöbb gyerek jól boldogul. Az ébrenléti szakaszban figyelnek, és kikapcsolnak, amikor túl sok az inger, képesek magukat megnyugtatni, amikor már elég. Más gyerekek még nem tartanak ennél a fejlődési szakasznál. Ezért tekintik a tudósok a sírást egy késleltetett alkalmazkodási folyamat kifejezésének.

Ezen elmélet szerint ezek a babák még nem képesek kezelni a saját testükből származó ingereket, még nem képesek önmagukat megnyugtatni, és a kortársaikhoz képest kevésbé megnyugtathatóak. Egy kis vigasz a szülőknek, hogy ezeket a panaszokat következmények nélkül ki fogja nőni. A későbbiekben annak a gyermeknek sem lesznek gyakrabban alkalmazkodási problémái, aki csecsemőkorában sírós, kólikás volt.

Forrás: Pharmazeutische Zeitung


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!