Beteg gyerek oviban – biztos nincs más megoldás?

Ez nem lesz tárgyilagos, és népszerű vélemény sem. Nem mintha érintett lennék abban a főben járó bűnben, hogy gyakran megy betegen a lányom oviba, mert nem. Inkább azért, mert nagyon jól el tudom képzelni a másik helyzetet. Amikor nincs választás.

Ismerek ilyen anyukát a közvetlen környezetemben. Elég volt annyi, hogy újak legyenek, két gyerekkel költözött apuka nélkül, és az első héten egyszerűen nem talált megoldást, bizony ment a beteg gyerek oviba. Aztán persze igen, de szegény nagyon megalapozta az óvodában a hírnevét és a jövőjét.

Az én szerencsés helyzetem abból fakad, hogy a munkámnak köszönhetően lehetőségem van otthoni irodát fenntartani, és akkor dolgozom, amikor jól esik. Na jó, ez enyhe csúsztatás, tehát amikor hagynak. Néha hajnalban, néha éjjel, általában oviidőben. De nem mindenkinek ennyire egyszerű.

Az alapkérdés így hangzik:

biztosan semmilyen megoldás nincs a beteg kisgyerek elhelyezésére, ha a szülők dolgoznak?


Nyilván vannak esetek, amikor igenis van. Nagyjából biztos vagyok benne, hogy ha meg lehet oldani, az anyukák jelentős része nem viszi oviba a beteg kicsit. Szerintem tisztában vannak azzal, hogy senkinek sem tennének jót vele, első sorban magának a beteg gyereküknek ártanának.

De vannak helyzetek, amikor valóban nincs lehetőség. Persze akinek nem inge, nem veszi magára az ebben a témában születő dühös kirohanásokat. Vagy legalábbis nem kellene.

De biztos, hogy akinek általában sikerül megoldania egy ilyen alkalmat, annak mindig is sikerülni fog? Sosem fog olyan helyzetbe kerülni, amikor egyszerűen nem lesz választása?

Opciók

  • rokonság vagy baráti társaság egyik tagja, aki vagy nem dolgozik, vagy meg tudja oldani, hogy ne dolgozzon
  • másik éppen akkor beteg gyerek anyukája, apukája, nagymamája, egyéb hadra fogható rokona
  • nem dolgozó anyuka, bár ilyen szerintem otthon levő gyerek nélkül és aki ráadásul nem is dolgozik, kifejezetten kevés van, pláne hogy még vállaljon is be egy beteget, de sose lehet tudni
  • szomszéd, aki kedves, szereti a gyereket (aztán sutyiban szólás helyett rácsap a gyerek kezére, mert oda nyúl, ahová nem szabad)
  • valami fiatal, kisebb összegért cserébe
  • nyugdíjas “szakmabeli”, pl. óvónő vagy ápolónő a környékről (ehhez azért elég nagy mázli kell, és még legyen jóban is a gyerekkel)

Nem tűnik kivitelezhetetlennek. Mégis bosszant a felsőbbrendű kinyilatkoztatás, hogy aki akarja, meg tudja oldani. Általánosságban egyet is értek vele. De nem kizárólagosan.

Általában egyet kell értenem azzal is, hogy amikor gyereket vállalunk, tudatában vagyunk annak, hogy eljön az idő, amikor a csemete bölcsibe, oviba, majd iskolába megy.

Ebből egyenesen következik, hogy előre tudhatjuk, hogy ki kell találnunk egy forgatókönyvet arra az esetre, ha a gyerek beteg. Felelős tervezésnek hívják.

Mégis, az élet nem mindig habostorta, hogy a kedvünkre tegyen. Néha szereti felborítani a terveket, a jól bevált rítusokat, hogy kizökkentsen a megszokottból, az olajozottan működőből.

Nagyon nem szeretem az oviban hurutosan köhögő, trutyis nózival közlekedő kicsik látványát. (Nálunk lázasat még nem láttam, itt azonnal el kell vinni, ha belázasodik.) Közben én is arra gondolok, mikor kapjuk el, és mi lehet a szövődménye.

Vessetek rám követ, dühöngök magamban egy sort, de nem tudok hosszan haragudni. Még akkor sem tudtam, amikor valóban elkapta a lányom, és komolyan beteg lett, majdnem ráment a hallása. (Ez meg egy másik történet, ami a mai napig kiborít, és úgy végződött: “anyuka, maga műtét nélkül meggyógyította a gyerekét!”)

Beteg gyerek oviban - biztos nincs más megoldás?

Mindig az jut eszembe, hogy most haragudhatok, tombolhatok tornádóként, hogy milyen anya az ilyen, meg milyen felelőtlen család, meg nem létezik, hogy nincs más megoldás, de aztán eszembe jut, hogy én is lehetnék ilyen helyzetben.

Hogy nem tudok kitalálni semmit. Hogy én leszek az a szerencsétlen, akikre mindenki köpköd, mert a náthás, esetleg köhögő gyerekemet beviszem, amíg nem látok másik lehetőséget.

Tudom, hogy vannak olyanok is, akik találhatnának segítséget kis szervezéssel, vagy komolyabb kompromisszum árán. De szeretném hinni, hogy azok többsége, akik beviszi a kezdődően beteg, vagy épp kilábaló gyereket, azok azért teszik, mert valóban nem látnak más kiutat.



Szeretném, hogy szükség esetén köpködés helyett tőlem is inkább megkérdezzék, hogy tudnak-e valamiben segíteni, esetleg egy általam még nem ismert pótnagyival, vagy a fent felsoroltak közül akár valami egyéb megoldással. Támadás helyett ötleteket adnának, amikre talán még egy új helyzetben nem gondoltam. Jó lenne.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!