A pelenkázás rejtelmei apaszemmel

Akármennyire is igyekeztem a pelenkázást elodázni, egyszer csak elhangzott a rettegett mondat: „most apa cserél pelenkát!” Mint „gyakorló apuka” azt gondoltam, némi előkészület után probléma nélkül megoldom ezt a feladatot is. Férfiként az alapos tervezés, majd határozott kivitelezés elvét akartam követni.

Az alapos tervezés a felkészüléssel kezdődött. Sok barkácsáruházban megfordultam már korábban tudva, el fog jönni ez a pillanat. Az áruházakban kiemelt figyelmet szenteltem a munkavédelmi öltözékeknek, és a rögzítéstechnikának. Tekintve, hogy a pici eléggé eleven, azt gondoltam, hogy a pelenka gyári rögzítése nem lesz elég, biztos voltam benne, hogy azt meg kell erősíteni.

Beszereztem hát a pelenkázáshoz szerintem szükséges eszközöket. Ragasztóanyagok széles skáláját, kivitelét. Némi tiplit és csavart, szöget és kalapácsot, biztos, ami biztos. Aztán még ott volt a védelem. Sajnos, a komplett vegyvédelmi öltözéket, esetleges biológiai védelemmel is bíró szkafandereket nem árultak az áruházakban, pedig mindent megpróbáltam. Hát maradt a KRB (katonai ruházati bolt). Szóval nem ért felkészületlenül a mondat: „most apa cserél pelenkát!”

A férfiak minden helyzetet, feladatot, kihívást képesek megoldani, kezelni. (A saját módszereikkel!) Ezt alátámasztandó a mondat elhangzásakor már indultam is a felszereléseimért. Mint régen a honvédségnél, gyakorlott mozdulatokkal igyekeztem felölteni a vegyvédelmi ruhát, gázálarcot, sőt, közben a biztonsági eszközöket is kipakoltam a pelenkázóra. Ragasztószalagok, fogók, hogy a siker biztosítva legyen.

Nejem rosszalló tekintete láttán némileg átértékeltem a vegyvédelmi öltözék szükségességét, majd a gázálarcról is lemondtam. (Van ám vádló tekintetük az anyáknak!) Aztán döbbenten néztem, ahogy a kukába kerülnek a szöveterősítésű ragasztószalagok, a fogók, és nem értettem, hogy a nejem miért is akar ténylegesen szöget ütni a fejembe.


Miután minden támogatástól megfosztott, egyszerű egyenletet tett le az asztalra: pelenka, plusz popsi krém és törlőkendő, plusz Kismanó egyenlő: pelenkacsere.

Hiába mutattam rá, hogy szerintem oly eleven a gyermekünk, amivel egyetlen pelenkagyártó sem számolt, és a NASA-hoz kéne fordulnunk a legújabb fejlesztésű, az űrben is szuperáló ragasztószalagért, le lettem torkolva. Nem maradt más hátra, mint a – szerintem – közel sem teljes pelenkázó szettet használni.

Azt gondoltam, hogy amikor leveszem az elhasznált pelenkát, megfigyelem annak működését. Nincs is más dolgom, mint utána a levétellel ellentétes sorrendben a tiszta pelenkát ráadni.

Aki még nem próbálta, készüljön fel rá, hogy ez nem ilyen egyszerű. A gyártók mindent elkövetnek a profit érdekében. Még azt is, hogy a csomagolásban úgy hajtogatják össze a pelenkát, hogy azt ne lehessen normálisan kihajtogatni.

Ott álltam a pelenkázó előtt, elkeseredetten igyekeztem a harmadik pelenkát kihajtogatni, és néztem a lányom kutató, megértő tekintetét. Mintha tisztában lett volna azzal, hogy ez a feladat a férfiak számára kivitelezhetetlen.

A pelenkázás rejtelmei apaszemmel

Nem adtam fel. Nem számított a pelenka anyagának recsegő szakadása, a rögzítő fülek elválása az anyagtól. Olyan érzés volt, mintha a pelenkát egy mágnes vonzaná a pólómhoz. A leszakadt darabok némi lebegés után rajtam kötöttek ki, árulkodóan a sikertelenségről.

Mégsem maradhattam szégyenben a lányom előtt. Kellő óvatossággal nyúltam a pelenkához. Igyekeztem erőt meríteni abból a tudatból, hogy a nőknek ez a feladat nem jelent problémát, ergo nekünk férfiaknak is meg kell tudnunk oldani. Annyira felhergeltem magam, hogy ez a pelenka túlélte a széthajtogatást.

Már csak az volt hátra, hogy a hátulja hátra, az eleje meg előre kerüljön. Ez a rész alig tartott tovább fél percnél. Némi forgatás, következtetés elég is volt arra, hogy tisztában legyek a pelenka elejével, hátuljával.

Vigasztaltam a kismanót, hogy már nem tart sokáig, éppen csak krémezek, és már vége is. A krém felvitele valóban nem okozott gondot. Csak azt nem értettem, miért egy használatra elég krémet tesznek a dobozba.

A nejem felvilágosított, hogy egy kis tévedésben vagyok. Egy doboz, egy hónap. Sacc per kábé. Azt is elárulta, hogy nem úgy kell krémezni a baba fenekét, hogy a tégely tartalmát a tenyerünkbe öntjük, hanem úgy, hogy az ujjunkat bele mártjuk, és egyenletes, ám vékony rétegben visszük fel a popsira. Hallgattam az okos szóra, és valóban. Azt kell mondanom, hogy kivitelezhető.

Már nem is maradt más hátra, mint anyai instrukciókat szigorúan követve, a tépőzárat megfelelően ráhelyezni a pelenka megfelelő részére. Azt gondolná az ember, hogy ez nem egy komoly kihívás. Hát az.

Hogy közben figyeljünk arra, hogy ne gyűrődjön a kicsi oldalánál, hogy a gumírozott rész rendesen zárjon a comboknál, hogy ne legyen túl szoros a pocaknál, mert az kellemetlen, de túl tág sem, mert akkor meg nem zár rendesen a pelus…



Kislányom lassan úgy döntött, nem érdekli apja kínszenvedése, ő inkább alszik egyet. Már én is ott tartottam, hogy a következő pelenkázás helyett inkább fát vágnék, lehetőleg akácot és zsebkéssel, mert még az sem lenne olyan megterhelő, mint a fránya pelenka cseréje, de megnyugtattak.

Ez még csak a kezdet. Lesz nehezített kivitel, amikor a pici nagyobb lesz, és aktívan fog közreműködni a pelenkázásban. Nem is lesz más dolgom, mint két kéz és két láb, valamint egy test mozgását úgy kezelni, hogy a pelenka rendesen felkerüljön.

Sürgős szükségét éreztem annak, hogy elmenjek valami távoli bányába követ törni, pusztán felkészülési céllal, mert láttam én már ilyen kalimpálást, és tudtam, férfiúi félelmem valós alapokon nyugszik. De most mégis kellő büszkeséggel könyveltem el az első pelenkázás sikerélményét.

A feleségem kisruhát adott rá, így már nem is volt látható a rögzítő fülecskék bántó ferdesége. Lányom le – leragadó szemei is arról árulkodtak, hogy nem kényelmetlen az a pelus. Szóval egészen jól sikerült az első pelenkázás.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!