Alig értetek haza a kórházból a csecsemővel…

… máris felmerül egy csomó kérdés. Lehet, hogy ő az első babád, és semmilyen tapasztalatot nem szereztél korábban csecsemőkkel. Lehet, hogy nem tudtál szülésfelkészítőre járni, ahol a kisbaba “működésére” is felkészítenek.

Így előkerülhetnek olyan kérdések, hogy biztosan eleget eszik-e, fel kell-e kelteni szoptatáshoz, mennyi pisis pelusnak kell lennie, mennyire kell be(fel)öltöztetni, mikortól lehet kimenni vele, mi van, ha lázas, mit kezdj a tolakodó rokonok hadával…

Hogy eleget eszik a baba, azt általában a gyarapodásból és a pisis pelusok számából nézik. A gyarapodás egyértelmű, hogy kell-e folyamatosan méricskélni, arról az álláspontok eltérőek (inkább nem, mint igen, kivéve, ha megnyugtat és nem stresszel, amit látsz).

A gyerekorvosnál rendszeresen mérni fogják a babát, ez bőven elegendő, de vannak helyzetek (extrém kis súlyú koraszülött aggódó anyukája), amikor megnyugtató lehet otthonra egy mérleg. Ha úgy tűnik, nem eszik eleget, az első hívás egy szoptatási tanácsadóhoz fusson be.

A tápszer szuper, és szintén megnyugtató lehet a tudat, hogy szükség esetére van otthon, de a próbálkozást a szoptatás sikerességére nem szabad egy-két hét alatt feladni. Ha később mégsem megy, az egy másik helyzet, amit kezelni kell, mégpedig bűntudat nélkül.



És a pisis pelusok száma. Napi 5-6 tele pelusra mondják, hogy oké, rendben van. De valljuk be őszintén, tudja valaki egészen pontosan, hogy melyik nap hány pisis pelust dobott ki? Nagyjából megvan, persze. Közben vegyük figyelembe, hogy nyár van vagy tél, izzad vagy sem, szomjasabb-e esetleg a nagy meleg miatt, vagy pont jó minden az “alapjáraton”.

Aztán jelzés értékű a baba széklete is. Lehet többféle állaga és többféle színe is. A születés utáni első napokban fekete, ami a mekónium. A mekóniumról dióhéjban azt érdemes tudni, hogy még a terhesség ideje alatt képződik, és születés után kezd távozni.

Ez eltérő időpontban történhet természetes és császár útján született babák esetén, szóval no para, ha nem nagykönyvi az első kakilás. A mekónium távozása után rendszerint idő kell a rendes széklet megindulásához, de ez sem kőbe vésett szabály. Nálunk pl. nem volt ilyen kieső idő, egyik nap a full fekete mekónium, majd fokozatosan változott a színe és állaga is lazábbra, és sárgásabbra.

Hogy hány naponta kell a babának székletet produkálni, az eléggé babafüggő, szintén nem lehet kimondani, hogy x naponként muszáj. Mindegyik baba más és más, másképp dolgozza fel a táplálékot, ami nem is mindig ugyanaz (anyatej, tápszer, vegyes, mind mást eredményez). Tegyük hozzá őszintén, mi, felnőttek sem ugyanúgy működünk, ugye? Szóval a heti egy is lehet normális.

A széklet színéről is lehetne bőven írni, ide most nem fér, de tudni kell, hogy nem csak egyszínű a széklet, és nem mindegyik szín jelent bajt. A vér látványa egyértelmű baj, szintén bajt jelent a fényes fehér, a hirtelen drasztikus változás a színben, de lehet zöldes, lehet egészen világos, lehet barnás vagy barna, szóval nem mindig sárga.

A fel kell-e kelteni kérdésre is többen többféleképpen válaszolnának. Egy egészséges érett újszülöttre nyugodtan rá lehet bízni, hogy “szóljon”, jelezze, amikor megéhezett. Nem kell éjjel sem ébreszteni feltétlenül, viszont a tejtermelésre befolyással lehet (nem feltétlenül lesz!), ha kimarad 5-6 óra két szoptatás között.

Általában javasolják, hogy nappal érdemes 4 óránként ébreszteni a babát, hogy az éjszaka nyugodtabban teljen. A csecsemők néha átfordítják a nappalt éjszakába és fordítva, szóval nappal szeretnének sokat aludni és éjjel szeretnének aktívak lenni. Ezt megelőzendő szokott érkezni az előbbi javaslat.

A mennyire kell fel- illetve beöltöztetni a babát, egy csomó mindentől függ. Általános javaslat szerint egy réteggel kell rá több, mint amit te magadra veszel. Kivéve, ha te extrém fázós vagy, a babáról meg mindig folyik a víz, vagy fordítva. Ez tapasztalás kérdése, menni fog érzésre.

Hogy hány fok legyen a lakásban, megint változó, egyéni szokások, és országonkénti szokások és javaslatok is mást mondanak. Nálunk általában a 21-22 fokot tekintik megfelelőnek, fürdetéshez ennél néhány fokkal melegebbet. Az újszülöttek és koraszülöttek melegebb szobában érzik jobban magukat, egy több hetes csecsemőnek már kevesebb is kellemes lehet.

A fürdéshez legyen néhány fokkal melegebb részhez: ha a fürdőszobában szauna van, a szobában meg utána a normális, megszokott hőmérséklet, az sokkolóan hidegnek hathat, különösen, ha a baba vizesen/törölközőben kerül a szobába, mert a fürdőben nincs lehetőség pelenkázni és öltöztetni. Jobb a mindenhol egyenletes meleg.

A kórházakban és a gyerekorvosoknál nálunk a pelenkázó / vizsgáló fölött a plafonra hősugárzókat helyeznek el, hogy amikor “kicsomagoljuk” őket, ne legyen váratlanul hideg. Ezzel még az is elkerülhető, hogy a kisfiúk ösztönösen pisiljenek egy nagyot, ahogy hideg éri az addig pelenkával takart részeket. Otthonra is beszerezhető.

Alig értetek haza a kórházból a csecsemővel...

Ha úgy érzed, hogy a baba lázas, akkor az. Az anyai ösztön a gyermeke szeméből, hangjából, bőréből, tarkója hőmérsékletéből megmondja, lázas-e és mennyire. Ettől függetlenül lázat mérni kell, még pedig nem feltétlenül popsiban. Nem azért kellett eddig ott, mert ott a legegyszerűbb, mert egyáltalán nem mindig az. Hanem azért, mert csecsemő esetén ott szoktuk meg. Gyors, egyszerű, biztonságos, olcsó.




De nem bababarát. Csecsemő (újszülött kortól) lázát is lehet hónaljban mérni, kicsit macerásabb, de egy puha, hajlítható végű digitális, azaz ma már hagyományosnak számító lázmérő tökéletes segítség.

És igen, vannak csecsemőkkel is használható homlok- és fülhőmérők, nekünk is van. Csak épp készüléktől, rutintól (egy fülhőmérőt nem elég odatartani) függően a mutatott érték nem mindig fedi a valóságot. A szájban, fülben, popsiban mért értékből egyaránt le kell vonni a fél fokot, csak a hónaljnál, homloknál nem. Ráadásul egyik sem egy olcsó készülék. Amit a lázcsillapításról tudni kell, itt találod.

Egy tanács: az első alkalommal, amikor eszedbe jut, mérj “lázat”, ha nem is beteg a baba. Amikor a csecsemő először lázas, az egy eléggé stresszes helyzet a szülőnek, szóval nem árt a rutin addigra.

A síró baba nagyon gyakori kérdés, ugyanis minden csecsemő sír. Teljesen normális, ahogy az is, hogy idő kell, mire az ember füle rááll, hogy miért is sír éppen a kicsi. A fiús anyukáknak jó tudni, hogy általában a kisfiúk hasfájósabbak, sírhatnak emiatt. Lehet kapni különféle szereket, lehet masszírozni, énekelni, ringatni, és türelemből gazdagon felszerelkezni. Ugyanis idegőrlő.

Sétáljunk a kicsikkel! A friss levegő fontos, jót tesz nemcsak a babának, hanem az anyukájának is. Kell egy kis mozgás, találkozás más babakocsikkal és az őket toló szintén kimerült anyukákkal.

Engem már a kórházban, 24 órával a császár után, egy a kórháztól erre a célra kapott babakocsiban (szél ellen védett babakocsi, és nyár volt, érett egészséges újszülöttel) leküldtek a kórház udvarára fél órára sétálni. Azt nem mondom, hogy könnyű volt. De jót tett, a kicsi napfény pedig fontos a babának is.

És végül a rokonság, kíváncsi barátok, kollégák, és újdonsült nagymamák. Hagyjuk békén a friss családot a kiscsecsemővel pár napig. A valódi segítség aranyat ér (főzés mondjuk, vagy bevásárlás, a kád kisikálása), de szoptatási tanácsok, a baba súlyára, az anyuka mellméretére, általános kinézetére vonatkozó megjegyzések nem segítenek semmit.

Nekem személy szerint nem tetszett, hogy a kórházból hazajövet 2 hétig minden áldott nap jött a védőnő méricskélni, meg sebet nézegetni, meg csak úgy beszélgetni. Éreztem a kényszert, hogy gyermektelen módra lássam vendégül, holott sem gyermektelen nem voltam már, és ő sem volt vendég. Na akkor jól jött volna, ha valaki jön, felporszívóz és elpakol. Megjegyzések nélkül 🙂



Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!