A baba első lépései után rövid idővel az anyukák egy része megrémül, lúdtalpasnak gondolja, látja a gyermekét. Nyugi, nem az. Még nem. Kicsi korban a talp boltozatait még zsírpárna tölti ki, és ez így van rendjén.

A hosszanti boltozat ekkor még nincs lesüllyedve, egyszerűen még nem alakult ki. Ehhez meg kell várni, amíg a baba totyogni, majd rendesen járni kezd, és az izmok folyamatos fejlődése azt eredményezi, hogy a zsírpárna eltűnik, és a boltozatok elkezdenek kialakulni.

Normális esetben a belső hosszboltozat kifejlődése a második életévben várható. Ekkor a boka és a sarokcsont felső része befelé fordul, ami szintén normális jelenség, hiszen még csak járni tanul a kicsi, és az ízületei lazák.


Innentől kezdve azonban figyelni kell. Az izomzatának fejlődése sokáig tart, a talpának boltozata nagyjából 8-10 éves korára fog csak véglegesen kialakulni.

Az egészséges fejlődést úgy tudod elősegíteni, hogy igyekszel a lábát megfelelő cipő segítségével olyan helyzetben tartani, hogy a terhelés optimális legyen. A rossz cipő fő jellemzője, hogy a sarkat hagyja dőlni, nem tartja egyenesen.

Lúdtalp esetén nincs kialakult boltozat, és a sarok befelé fordult. A boltozat megemelkedéséhez idő kell, a lábszár izomzatának és az Achilles-ínnak az együttműködése, amelyek a sarkat majd egyenesbe hozzák.

Tehát a feladat, hogy a bedőlő boka egyenesbe kerüljön, és ez majd kialakítja a talp boltozatát is. Erről tudnod kell, hogy fordítva nem működik. A boltozat alátámasztásával nem elősegíted, hanem éppen hogy gátolod annak kialakulását, mert az izomzat nem erősödik.

Rosszat tesz, ha bármilyen ok miatt nagyobb terhelés jut a kicsi lábának izmaira és az inakra, mint amit még el bír viselni, pl. amikor a kicsit a szülők járni tanítják, sétáltatják, holott még nem készült fel rá.

Amit tegyél

  • Ne sétáltasd, ne erőltesd a járást
  • Vegyél jó minőségű cipőt, ami nem azt jelenti, hogy a legdrágábbat, hanem a következőket: kemény legyen a kérge, rugalmas a talpa, a sarka vagy egyenes legyen, vagy kicsit kifelé dőljön. Egyéb tudnivalókat itt találhatsz.
  • Ha a gyermekorvos javasolja (ez három éves kor alatt nem valószínű, csak ha a kicsi sarka jobban bedől az átlagosnál), vidd el ortopédiára.
  • Figyelj a járófelületre, a talajra, ahol gyakorol.
  • Torna, amit játékkal kell összekötni, annak álcázni. Nem kell sok naponta, 10 perc elegendő. Egyébként jó móka.

Torna babalábaknak

Íme néhány játékos gyakorlat egész kicsi kortól, nagyobbaknak mást, többet, nehezebbet is lehet, de ez most a kisebbeknek szól. Nem kell folyamatosan, órákon át gyakorolni, elég egy-egy mozdulatot 5-ször vagy 10-szer ismételni.

Mindig a gyermek teherbírása legyen a korlát, hogy meddig bírja fizikailag, meddig tud figyelni, meddig élvezi (szerintem ez a legfontosabb). Inkább legyen játék, mint kötelező torna.

Szinte minden gyakorlathoz ki lehet találni körítést, fejtörésnek sem utolsó. 🙂

  • Járjatok guggolva, miközben a lábujjain jár, ezek a törpék. Lehet állva is, de tapasztalatom szerint a másfél éves még nem érti, miért is kellene a lábujjain akkor járni, amikor én szeretném ezt játszani. 🙂 Ezt maguktól is elég gyakran megteszik, ha van lehetőségük sokat mezítláb lenni.
  • Ki lehet próbálni a sarkon járást is, ez nehezebb, de nagyon vicces. Figyelj rá, állj a háta mögé, kapd el, mert el fog dőlni. Eközben nagyokat kacag. Lehet mellé körítést is kitalálni, nálunk dől a zsák a játék neve.
  • A kettő kombinációja, amikor zenére billegünk előre-hátra szemben állva, egymás kezét fogva, hol a lábujjunkon, hol a sarkunkon állva.
  • Jó szolgálatot tesz, ha képes a lábélen járni, vagy kicsit álldogálni rajta. Ez többnyire menni szokott, a járás nehéz és értelmetlen is nekik. Ez a mackójárás, mi egyszerűen átváltozunk mackókká, brummogunk is hozzá.

A lényeg: játszatok! Ebben a korban meghatározó a a játék, melynek a hatása sokoldalú. A játékos tornával is több mindent elérhetsz: egyszerre fejlesztheted a lábát, tanítod új mozdulatokra, gondolkodásra készteted, megismeri a testét, testtudatot ad, javít.

Talaj, de milyen?

Ami NEM megfelelő: sima felületen, padlón, parkettán mezítláb, vagy aszfalton, betonon cipőben sétálni. A láb fejlődéséhez folyamatos ingerek szükségesek, ezt a sima felület nem tudja biztosítani.

Az alapvető javaslat: egyenetlen felület, amely természetes módon az. Ilyen például a füves rét, homokos vagy kavicsos talaj, vízpart. És ha nem megy? Betonrengetegben nem sok lehetőség adódik, de otthon is megteremtheted a “természetesen” egyenetlen talajodat.

Kicsi megmosott kavicsok elszórtan a földön: ha a gyerek még mindent megkóstol, vagy nincs kedved váratlan helyeken kavicsokat találni, jó megoldás lehet, ha beáldozol egy paplanhuzatot, és belevarrod a kavicsokat, hogy szét tudjanak szóródni benne. Nem kell nagy sűrűség, inkább elszórtan. A kavicsok legyen laposak, és semmiképpen sem élesek. Kavics híján a bab is jó…


Lehet kapni habtapi puzzle-t, nem is olyan vészes áron, egy csomag kb. egy ezres. Bár ezek összerakva szép színesek, most akkor jó, ha szét van szedve, és a gyermek azokon járkálhat. Kicsit süppedős, de nem nagyon, nem éles, és a széleknél a baba lábizmainak dolgozniuk kell. Az összerakás és szétszedés pedig külön móka.

Cipő

Amíg csak tanulja a gyermek a járást, addig javasolt a csúszásgátló zokni, vagy akár mezítláb gyakoroljon, és a cipő vásárlásával meg kell várni, amíg önállóan képes járni. Ez azért van így, mert meg kell hagyni a talpának, bokájának, lábfejének a lehetőséget, hogy a saját ütemében fejlődjön, alakuljon az izomzata. Amíg még kapaszkodva jár, négykézláb mászik, erősödnek és fejlődnek az izmai, a bokájánál is.

A cipő meggátolja, hogy a boka körüli izmoknak dolgozni kelljen, ezért azok nem is tudnak a megfelelő módon és ütemben erősödni. Ahhoz, hogy a boka és talp körüli izmok maguktól tudjanak fejlődni, az szükséges, hogy a kicsi mezítláb legyen. Kifejezetten rossz a kemény talpú cipő, mert a pici lába még „kapaszkodik” járás közben, ezt cipőben nem tudja megtenni. Nem tud lábujjhegyre állni sem, ami szintén fontos.

Aggódósabb anyukáknak probléma nélkül is, megelőzés gyanánt szokták javasolni a kifelé döntött sarkú cipőt (ez a supináló), amely korrigálja a boka bedőlését.

Az ismérvei: hátul zárt, a kérge kemény, és a sarka belülről kifelé döntött, ami annyit jelent, hogy a sarok belső része magasabb a külsőnél, kb 3 mm-rel. Nincs benne betét, az orra széles. Előnye, hogy a mivel a sarka kifelé dől, a lábat optimális helyzetbe hozza, nem engedi feszülni a kicsi bokaszalagjait, ki tud alakulni a boltozata, és nem fog fájni a lába.

Na, ez sokszor elég drága, és nem is biztos, hogy a gyermek hosszú ideig tudja használni. A legtöbbször ez csak akkor fontos, ha a kicsi sokat van cipőben valamiért, a rövid sétához nem szükséges. Ha mégis szeretnél, de nem akarsz gyárilag supináló cipőt venni, a cipész képes megoldani egy kis toldással, amely megváltoztatja a cipő sarkát.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!