Piszénpisze.hu  »   Baba fejlődése  »   Újszülött - 1 éves  »   Sokkoló valóság egy újszülöttel

Comments

Sokkoló valóság egy újszülöttel — 10 hozzászólás

  1. Örülök az írásnak.
    Nekem 2. babám, és ugyanazt élem át, sőt! Van a nagyobb tesó, aki nagyon hiányzik, hogy nem tudok vele foglalkozni annyit. Eddig ő volt a minden. Borzalmas, minden nap sírok. Alig várom hogy hazaérjen apa és a tesó, akkor már jobb. Végre nem vagyok egyedül és végre láthatom őket. A folyamatos kötöttség, egyedüllét, felelősség, és egy több órás altatást kívánó baba.. Hát igen.. Ebbe nehéz beleszokni, elfogadni..megint. De arra gondolok, hogy a nagyobbal is túléltük egymást, pedig talán nehezebb volt. Vagy más volt. Mindenkinek kitartást!! Az idő nem áll meg!

    3 hetes babás anyuka

  2. Én is köszönöm ezt az írást.
    10 hetes a lányom, nekem pont jókor jött.
    Kezdett már elegem lenni abból, hogy a többség szerint nekem most boldognak KELL lennem. Sok minden vagyok. Többek között fáradt, kimerült szorongó, és mellette persze a jobb pillanatokban derűs, büszke és ellágyult. Azért összességében nehéz.
    A gyerek előtt egy kompetens, magabiztos felnőtt voltam, most meg egy bizonytalan, aggodalmaskodó valaki, akinek nincsenek válaszai, csak kérdései 🙂
    Szóval köszönöm még egyszer az írás őszinteségét és bátorító hangnemét!

    • Örülök, ha segített valamennyit.
      Meg fogod látni, időszakok vannak. Amikor minden megy, és újra magabiztos leszel, aztán változik valami (leginkább új korszakába ér a baba),és megint fogalmad sem lesz, hogy mit csinálj. De az írás akkor is igaz lesz. Néha én is újraolvasom, a lányom három hét múlva lesz három éves. És megint aktuális. 🙂 Kitartás!

    • Ketgyermekes anyuka vagyok. aggodni sosem aggodtam,mert valahogyan termeszetesnek tunt az egesz az elso pillanattol kezdve. Kulomben sem vagyok panikolos tipus. Farad az viszont voltam,boven. nem adtam az elvarasaimbol magam irant,a haz,a rend ,a tisztasag iranyaba. Ma mar maskepp csinalnam. Lefoznek ennivalot tobb napra,lefagyasztanam,a legszuksegesebb dolgokat vasalnam,elveznem azt,hogy no a pici mellettem.. viszont magamra adnek ismet,hogy szep,vonzo es apolt legyek magam es a ferjem reszere,minel elobb a baba szuletese utan. ja,es ha van ravalo,vasaltassatok,porszivoztassatok,takarittassatok valakivel. Az sem szegyen ha a nagymamamak eljonnek es megkerjuk oket,hogy segitsenek be a munkaba,ne csak babazzanak.

  3. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül az érzéseimmel!
    Nekem már a 2. babám (8 éves a lányom), de nehezebb minden, mint gondoltam volna! Próbálom felidézni, hogy annak idején mit hogyan csináltam, de nem megy! Mintha törlődött volna az első pár hónap!!!
    Ha lehetne 3 kívánságom, az egyik biztosan az lenne, hogy előrébb tartsunk már legalább 6-8 hónappal!!! 🙂
    Kitartást Mindenkinek és magunknak is!!!!!

  4. Annyira jót tett nekem ez a bejegyzés!!! Köszönöm!!! A “férjes” mondat, mintha csak az én életemből származna!!! Én is minden nap átélem azokat a rémes pillanatokat, amikor elmegy és egyedül hagy. Persze, tudom, hogy dolgozni azt kell, elvégre abból élünk, de egy anya érzései ilyenkor a pénzt figyelmen kívül hagyják. Bárcsak le tudnám küzdeni a könyörgési vágyamat! 🙂 Megspórolnék neki és magamnak is pár fájó percet!!! Nagy segítség volt megtudni, hogy nem csak én érzek ugyan így!!!! Köszönettel: Zsófi(26)

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..