Sokkoló valóság egy újszülöttel

Remélem, nálad más a helyzet. Ha mégsem… hát talán segít egy picit, hogy másnál sem.

Szerencsére nem minden anyukára igazak az alábbi sorok, ahogyan nagyon sokukra pont az ellenkezője nem igaz. Nem minden rózsaszín, nem minden habos-babos, nem minden könnyű és egyszerű. Egy csomó minden (főleg érzés) váratlanul érhet, a stressz és némi begolyózás majdnem törvényszerű. Szerencsére csak majdnem.

A baba előtt…

A baba születése előtt egy mindenre képes embernek tartottad magad, sőt, az is voltál. Bármit meg tudtál oldani, el tudtál intézni, nem ismertél lehetetlent. Ha mást nem, megfelelő segítséget mindig tudtál szerezni, és valaki megoldotta helyetted a helyzetet.

majd…

Aztán megszületett Ő, az egyetlen és megismételhetetlen csoda, akit oly hosszú ideje vártál, akiért szenvedtél. A bármire-képes-vagyok érzés pedig… huss, elszállt messzire. Bár általában magabiztos ember vagy, mégsem vagy képes elképzelni sem, hogy fogsz gondoskodni egy újszülöttről egymagad, és mi a csudát fogsz vele csinálni egész álló nap.

Rémülten figyeled a férjedet, aki minden reggel elindul dolgozni, emberek és ismerős feladatok közé megy. Talán megfordul a fejedben, hogy nem engeded, hogy könyörögsz neki, ne hagyjon magadra sok-sok hosszú órára egy nélküled elveszett kis emberkével.

Természetesen szereted őt, a gyermeket, egy csomó mókás, megható és boldog pillanatot éltek át együtt, de közben félsz a felelősségtől, hogy megfelelsz-e (vajon kinek?), és néha bizony egy túlterhelt rabszolgának érzed magad. Minden rendben van.

Nem mondták…

Senki sem mondta, hogy milyen is lesz a mindennapi élet egy csecsemővel. Ha mondtak is valamit, közben vajon a szemebedbe néztek? Az igazság néha nem szép, nem könnyű, alig elviselhető.

Nézzük csak: az összes segítőkész családtag és barát visszatér a saját életét élni. Te pedig hihetetlenül fáradt vagy. Az anyatej minden ruhádon látszik, csupa csöpögés vagy, talán már nem is emlékszel, mikor fürödtél utoljára. Esetleg egy gyors zuhany belefért, na de egy telekádas, lazulós, habos pancsi? Ugyan már.

Iszonyú nehéznek tűnnek az alapok is: hogy mit és mikor egyél, egyél-e egyáltalán, el kell dönteni, mit vegyél fel, vagy fel sem öltözöl, minek azt. A baba az összes pólódat úgyis lebukja, mind szárad, a hajad csapzott, a fésű vajon merre van?

Kevés (vagy egyáltalán nem létező) tapasztalattal felvértezve kell gondoznod és felelősséget vállalnod egy újszülöttért, megfelelően táplálnod, megadni neki a biztonságot és szeretetet. Közben talán minden könyvet, cikket elolvasol, minden tanácsot meghallgatsz, és rájössz, mindenki mást mond, és egyszerre képtelenség mindenhogy csinálni, mindenkinek megfelelni. Valóban képtelenség.

Egyáltalán nem csoda, hogy az újdonsült anyukák túlterheltek. Értsd így: nem te vagy a első anyuka, aki ezt érzi, és nem is az utolsó. Túl fogod élni, meg fogod oldani. Ez csak a kezdet. Ez most lehetne fenyegetés is, de nem az. Minden szépen kialakul, addig pedig próbálj ki ilyesmiket:

Sétálj

A napi séta kell a babának, és kell neked is. Akár a babával, akár egyedül. Amíg alszik a kocsiban, te ész (gondolkodás) nélkül lépegethetsz. A változás és a levegő mindkettőtöknek jót tesz. Ha pedig a baba nem alszik a kocsiban, csak sír és sír (ajjaj, bizony van ilyen újszülött is!), akkor menj egy kicsit egyedül a ház körül öt percet, ha apa hazaér, vagy valaki ráér addig tartani a frontot. A lényeg a friss levegő és némi mozgás.

Csak elérhető céljaid legyenek

Nagyot álmodni nagyszerű, de nem most van itt az ideje. Legyenek kis céljaid magadért, mint pl. egy zuhany minden nap. Ha egyedül vagy, akkor is megoldható. Tedd a kocsiba, vagy hordozóba, vagy amid van, kösd bele biztonságosan, vidd be magaddal a fürdőbe, és hagyd nyitva az ajtót (a gőz miatt).

Az életed felett minden egyéb részét tekintve elveszítetted az irányítást. Ez egy aprócska győzelem, ami a tiéd, megoldottad, te döntötted el, és miattad van. Persze más is lehet, csak legyen valami. 🙂

Gondold át a fontossági sorrendet újra

A szép vasalt ruhák hatalmas kupaca sem vetekedhet egy többé-kevésbé normálisan működő (nem írom, hogy kipihent) anyukával. Semmi szükség rá, hogy minden áldott nap patikai rendet csinálj.

Definiáld újra a rendet és a tisztaságot is. Volt egy baba előtti norma, és legyen egy mostani norma is. Semmi sem történik, ha nem mosod meg hetente az ablakokat. Ha pedig lelki (vagy partneri) gondod adódna ebből, fogd fel így: a baba hamarosan mászni, járni, pakolni fog, te pedig gyakorolsz…

Találd meg a lyukas órákat

Ragadd meg a néhány perceket, szerencsés esetben egy-két órát is, és pihenj. Ne arra használd a baba alvásidejét, hogy utolérd magad (lehetetlen), hanem arra, hogy összeszedd magad, olvass egy kicsit, vagy aludj, nézz egy filmet.

Nem kell az összeset, de legalább néhány percet naponta “áldozz fel” a pihenésed, töltődésed oltárán. Nem kell minden pillanatnak a babáról vagy a háztartásról szólnia.

A hosszú napok is túlélhetők

Hibázni fogsz, rengeteget. Nevesd ki magad. Sírj, ha úgy érzed, az kell. Csörgess fel bárkit, aki ráér egy fél órára, dumálj, panaszkodj, hisztizz neki (nem árt előre figyelmeztetni, hogy most ez kell: néma és megértő hallgatóság).

Lehet olyan napod is, amikor a világon semmit sem csinálsz, és ne aggódj emiatt. Legyen a feladat annyi, hogy simán élvezed a gyermek társaságát, szórakozol vele, pihensz és nem törődsz  a mosatlannal.

Figyelj csak arra, hogy az újszülötted ne legyen éhes, legyen tiszta a pelusa, és legyen biztonságban. Fekhetsz mellette és olvashatsz, akár neki is, elmehettek sétálni, ami csak feltölt, vagy legalább nem merít tovább.

És a jó hír: egyre jobb lesz. Ahogy a baba fejlődik, egyre rutinosabban, könnyebben gondoskodsz róla, beletanulsz, ismét magabiztos leszel. Az élet pedig, bár nem pontosan olyan (sőt!), mint a baba előtt volt, azért ismét élhető lesz.