Hogy fekszik a baba a méhedben?

Ha megtudtuk, hogy a mi babánk éppen hogy fekszik, az következik, hogy kiderítsük, ez mit is jelent, jó-e ez neki és nekünk, mire lehet számítani a szüléskor, fog-e változni.

A baba fekvése a pocakban igen fontos kérdés, és minden kismamát érdekel. Ha megtudtuk, hogy a mi babánk éppen hogy fekszik, az következik, hogy kiderítsük, ez mit is jelent, jó-e ez neki és nekünk, mire lehet számítani a szüléskor, fog-e változni. A baba méhen belüli elhelyezkedésére több különböző kifejezést használnak.

Tulajdonképpen nagyjából a 36. hétig nem kell vele foglalkozni, a baba fekvésének a közvetlenül szülés előtt van jelentősége, de akkor nagyon pontosan meg kell állapítani, hogy hogyan is helyezkedik el. A magzat helyzete lehet normális és rendellenes is. A rendellenes elhelyezkedést időben felismerni nagyon fontos, mert a szülés elhúzódhat miatta, és veszélyes lehet a babára és rád is. Van olyan eset is, amikor nincs más megoldás, mint a császármetszés.

A magzat fekvése

A fekvéssel a babád és a gerincednek az egymáshoz való viszonyát adják meg. Ez lehet:

1.) hosszfekvés, ez számít normálisnak, ilyenkor a gerincetek párhuzamosan helyezkedik el egymással.

  • Ezen belül a hosszfekvés lehet koponyavégű (másképp fejvégű), ennek gyakorisága 96%. Ez a normál helyzet, amikor a baba feje a medencében található;
  • és lehet medencevégű (faros), ez rendellenesnek számít, gyakorisága 3-4%. Ebben az esetben a baba popsija helyezkedik el a medencédben, a feje pedig a rekeszed alatt van.
    Mielőtt megijednél: ez a 30-32. hét előtt természetes helyzet, ami majd csak később változik, és fordul a baba fejvégű helyzetbe. Ennek megfelelően a gyakorisága is a terhességi kor előre haladtával csökken, ahogy a magzat súlyának növekedésével is. Konkrétan a 32. hét előtt születettek között kb. 13-14%, a 2000 gramm alattiak között kb. 15% az előfordulása.
    Még érdemes lehet tudni, hogy ez gyakran előfordul a következő terhességekben is, tehát ismétlődik.

Megfordulhat?

Tulajdonképpen igen, a fájások megindulásáig van esély rá. Ahogy közeleg a szülés ideje, a megfordulás valószínűsége fokozatosan csökken. Ez természetes, hiszen a baba egyre nagyobb, egyre jobban kitölti a rendelkezésére álló helyet, míg végül nem marad a fordulgatásra lehetősége.

A szülés lehetséges módja

A faros babákat leggyakrabban császárral segítik a világra. Ennek oka, hogy a baba popsija kisebb (keskenyebb), mint a feje (ami a legnagyobb körmérettel rendelkezik ilyenkor), tehát a fenekének a megszületése nem garantálja, hogy a kobakja is átfér majd a medencéden. Nagy rutin kell hozzá, hogy az orvos biztosan helyesen döntsön, és merje vállalni a hüvelyi szülés levezetését. Szintén biztos a császármetszés, ha ráadásul a magzatvized a fájások megindulása előtt elfolyik, vagy nincsenek kellő erősségű fájások.

2.) harántfekvés (transversalis) esetén a gerincetek által bezárt szög 90°-os, azaz derékszög. Lényegében keresztben fekszik. Ez életveszélyes lehet, ha a szülés megindul, ezért ennek a vége mindig császármetszés. A szülés időpontjáig túlzott jelentősége nincs.

3.) ferde fekvésről akkor van szó, amikor a baba gerince és a te gerinced által bezárt szög kisebb 90°-nál. Ez gyakran átmeneti (instabil) helyzet, és a vajúdás megkezdődésével átalakul vagy hosszfekvéssé, vagy kevésbé szerencsés esetben harántfekvéssé. A haránt- és ferde fekvés gyakorisága nagyjából fél %, és az összes eset háromnegyede ikres kismamáknál fordul elő.

A magzat tartása

A tartás a magzat testrészeinek egymáshoz való viszonyát jelenti, és másképp határozzák meg fejvégű, és másképp medencevégű fekvésben. Koponyavégű fekvésben a baba fejének, medencevégű fekvésben a két lábának a törzshöz viszonyított helyzete. Normálisnak számít az elülső koponyatartás (OA), ennek a gyakorisága 94%. A baba születése szempontjából ez az optimális.

Fejvégű fekvésben lehet még:

  • a fejtetőtartás,
  • a homloktartás, ez a legritkább,
  • és lehet arctartás.

Medencevégű hosszfekvésben lehet:

  • fartartás, ez a leggyakoribb (70%) és ebben az esetben a legkedvezőbb is, ilyenkor a lábai teljesen felemelt helyzetben vannak
  • lábtartás, ez a legrosszabb lehetőség (20%), a lábai lefelé mutatnak
  • far-lábtartás, a kettő között (10%)
  • térdtartás, ez kicsivel jelent jobbat a lábtartásnál (nagyon ritka).

A magzat állása

Az állást másképp kell érteni hosszfekvésű és másképp harántfekvésű helyzetben. Hosszfekvés esetén a babád hátának az oldaladhoz való viszonyát írják le vele. Ez esetben nézhet a háta a bal oldalad felé (I. állás), és a jobb oldalad felé (II. állás).

Harántfekvés esetén a baba koponyájának az oldaladhoz való viszonyát írják le vele. A koponyája nézhet a bal oldalad felé (I. harántfekvés), és a jobb oldalad felé (II. harántfekvés) is.

Harántfekvésben a baba hátának helyzetét is leírják még, így: a hasfalad felé, a gerinced felé, felfelé vagy lefelé tekint.


Ha tetszik, kattints valamelyik ikonra! Köszönöm!

Facebook Twitter Plusone

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>